Ha nem tudunk róla, nem is tehetünk ellene

A kortárs bántalmazás, azaz a bullying egyre gyakoribb jelenségnek számít társadalmunkban. A médián keresztül számos esetről értesülhettünk, amikor is egyértelművé vált, hogy a nem megfelelő reagálás súlyos következményekkel járhat, és akkor a megelőzésről még szó sem volt. Több formája ismeretes, a legelterjedtebb az iskolai bántalmazás, ami lehet szóbeli vagy testi jellegű. Az iskolai zaklatás első csoportjába tartozik a csúfolás, fenyegetés, pletykaterjesztés, másikba a verés, kényszerítés, kifosztás, ez már fizikai jelleget ölt. Főszereplői a zaklató és az áldozat, de fontos kiemelni a bántalmazás szemlélőinek akár egész csoportját is. A technológia rohamos fejlődésének köszönhetően pedig a fiatalok még kiszolgáltatottabbá válnak, hiszen a különféle közösségi portálok megfelelő felületnek bizonyulnak az elektronikus zaklatás, avagy az online kortárs bántalmazás (online bullying) esetében, ami megnyilvánulhat rosszindulatú képek, tartalmak terjesztésében a közösségi oldalakon, vagy a felhasználók adatlapjának feltörésében, meghamisításában. Daliborka Vojvodić-Tomović, a bűnügyi rendőrség fiatalkori bűnözés megelőzésére szakosodott munkacsoportjának vezetője lapunknak beszámolva kiemelte, hogy a gyerekek akár évekig is hallgatnak mindarról, ami velük történik.

– Mindannyiunk számára vészjósló, hogy a gyerekek hajlamosak huzamosabb időn, hónapokon, akár éveken keresztül tűrni, és hallgatni mindarról, ami velük történik. Semmit nem mondanak a szüleiknek, mert félnek. A zaklatónak éppen ez a célja, hogy megfélemlítse áldozatát, és sérthetetlennek állítsa be magát, aki ellen a rendőrség sem tehet semmit. A gyakorlatban minden alkalommal, amikor kiskorúak segítségért fordultak hozzánk, megfelelő védelmet kaptak. Nagyon fontos, hogy erősebbé tegyük őket. Elsősorban a szülőknek beszélgetniük kell a gyermekeikkel, ki kell alakítaniuk a kölcsönös bizalmat, hogy a fiatalok bármikor nyíltan meséljenek az iskolában történetekről. Emellett létezik pedagógiai, pszichológiai szolgálat is, ahová a gyerekek bármikor segítségért fordulhatnak. A legtöbb iskolában névtelenül is tehetnek bejelentést a zaklatásról. Mindenképpen szeretném hangsúlyozni: az első és legfontosabb, hogy a kortárs bántalmazást be kell jelenteni, utána pedig az intézményeknek reagálniuk kell. A lehetőségek tárháza széles. Mindannyian folyamatosan azon fáradozunk, hogy hatékonyan vegyük fel a harcot a kortárs bántalmazással és a fiatalkori bűnözéssel szemben, de ha nem jut a tudomásunkra, nem tudunk megfelelően fellépni, reagálni. Iskolai zaklatás mindig volt, és lesz is mindig. A cél, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük az esetek számát. Az intézmények feladata pedig megelőzni, vagy ha már megtörtént, akkor megfelelő intézkedéseket foganatosítani. Egyrészt megfelelő védelmet kell nyújtani a bántalmazottnak, másrészt pedig a zaklatónak, hiszen gyakran ő is áldozata valamilyen rendezetlen családi vagy szociális helyzetnek. Fontos, hogy megértse: hibázott. Gyakran a fiatalkorúak nincsenek is tisztában azzal, hogy valamilyen viselkedésminta törvénybe ütközik. Nem értik, hogy a tetteikkel mások személyes épségét sértik. Különböző előadások formájában igyekszünk fejleszteni náluk az empátia érzését, hogy egyszerűen bele tudják képzelni magukat a másik helyzetébe – mutatott rá Daliborka Vojvodić-Tomović.

Beszámolója szerint az újvidéki általános és középiskolák esetében csökken a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. 2015-höz képest tavaly 17 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma. A második leggyakoribb bűncselekmény a kortárs bántalmazás, amely enyhébb sérülések okozásában, továbbá a testi és lelki biztonság veszélyeztetésére irányuló fenyegetések formájában nyilvánul meg. A személyes tulajdon megsértése, a fiatalkorúak által elkövetett rablás úgyszintén magába foglalhat a testi épség veszélyeztetésére irányuló cselekményeket, amikor az elkövető kikényszerít valamit iskolatársából. Megjegyzése szerint a rendőrségen tett bejelentések az iskolából vagy a kórházakból érkeznek, miután a fiatal a szülővel együtt orvosi ellátást igényel. Az egészségügyi intézmények kötelesek bejelentést tenni, ha olyan sérüléssel fordulnak hozzájuk, amit más személy okozott. Olykor a szülő személyesen megy el a rendőrségre.

– A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok alapján elmondhatjuk, hogy az általános iskolákból érkeznek a bejelentések nagyobb számban. Néhány esetben az elkövetők, tehát a zaklatók lányok voltak. Ilyen helyzetben a rendőrség munkáját megnehezíti az, hogy az általános iskolás diákok nagy része 14 évnél fiatalabb, és nem vonható felelősségre. A büntetőjogi felelősség 14 éves kortól terheli a fiatalokat. Tizennégy év alatti személy ellen nem folytatható büntetőeljárás, mert büntetőjogi értelemben gyereknek számítanak. Esetükben családi, jogi és szociális védőintézkedések indítványozhatók. Ha a bántalmazó 14 éven aluli, a rendőrség kezdeményezésére a szociális központtal, az iskolai vezetőséggel és más intézményekkel közösen megbeszélést hívunk össze, és közösen igyekszünk megtalálni a módot a probléma megoldására – mondta.

Daliborka Vojvodić-Tomović azt is elmondta, hogy az oktatásügyi minisztérium által pontosan meghatározott szintjei vannak a kortárs bántalmazásnak. Az első két szinten az oktatásügyi intézmény maga tesz óvintézkedéseket, a harmadik szint pedig az, amikor már külső védelmi hálózat bekapcsolására van szükség, tehát a rendőrség, a szociális központ és a bíróság is bevonható. Ezek már súlyosabb esetek, amelyek a büntetőjog értelmében már bűncselekménynek számítanak. A kortárs bántalmazás ellen folytatott harc együttes fellépést követel meg a rendőrségtől, az oktatásügyi intézményektől, az iskolák vezetőségétől és a szociális központtól, amely különösen fontos szerepet tölt be a kiskorúak védelmében: olyan szükséges intézkedéseket indítványoz az áldozat és a bántalmazó esetében egyaránt, amelyek mindkettő számára segítik a beilleszkedését a társadalomba.