Szerbia az Európai Unió kapujában toporog, közben az ország gazdasága továbbra sem ad bizalomra okot. Bár az országon belül Vajdaság hosszú évekig fejlett régiónak számított, a gazdasági válság itt is elmélyítette a szegénységet. Sárcsevity Bea okleveles szociálpolitikussal a szegénységről és a munkanélküliségről beszélgettünk.
Kik minősülnek ma szegénynek?
– A szegénység nem egy új keletű jelenség, hiszen a múltban is mindig voltak szegények, ám a szegénység mértéke, társadalmi jelentése, megítélése folyamatosan változik. Ma a köztudatban az a szegény, aki ázik, fázik, éhezik, tehát hátrányos helyzetben van, nem rendelkezik megfelelő anyagi bevétellel és emberhez méltatlan körülmények között él. A társadalomkutatók megkülönböztetnek abszolút és relatív szegénységet. Az első alatt azt értjük, amikor a család a létminimum alatt él, a minimális szintű önfenntartás is nehéz. Létminimum, avagy a szegénységi küszöb meghatározása is folyamatosan változó. Legtöbb esetben az egy főre jutó havi jövedelemmel határozzák meg. A relatív szegénység azt jelenti, ha az adott egyén vagy család nagymértékben elmarad a társadalom átlagos viszonyaitól, kirekesztődik a többség által elterjedt életmódból, szokásokból. Mindemellett meg kell említeni az objektív és a szubjektív szegénységet is, hiszen nem mindegy, hogy a társadalom ítél meg valakit szegénynek, avagy az adott személy önmagát ítéli annak. Ugyanis nem csak az minősül szegénynek, aki nem rendelkezik megfelelő anyagi tőkével, hanem az is lehet szegény, aki annak érzi magát.
Milyen a vajdasági szociális helyzet?
– A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján Vajdaság területén folyamatosan emelkedik a szociális ellátásban részesülők száma, csakúgy, mint a munkanélküliek aránya. A tartományban megközelítőleg kétmillióan élnek, ebből 15 évnél idősebb a lakosok csaknem 80 százaléka. A hivatal adatai alapján a 15 és 64 éves aktív korúak között megközelítőleg 24 százalékos a munkanélküliség. Legkevésbé foglalkoztatott a pályakezdő 20–29 év közötti és leginkább foglalkoztatott a 45–49 év közötti populáció. A vajdasági lakosok körében legveszélyeztetettebbek a gyermekek, az alacsony nyugdíjjal rendelkező 65 évnél idősebbek, valamint azok a többgyermekes családok vagy a gyermekeiket egyedül nevelők, akik alacsony jövedelemmel rendelkeznek, rokkantak vagy munkanélküliek.
A munkanélküliség milyen mértékben súlyosbítja a szegénységet?
– Véleményem szerint a legfontosabb kérdés, hogy az adott személynél, családnál időben mennyire állandósul a munkanélküliség. Ha hosszú időn keresztül, akár generációkat felemésztve tart, akkor az egyén reménytelen önfeladásával, kisebbségi komplexussal, értéktelenség-érzettel, deviáns viselkedésével járhat. A munkanélküliség kibillenti a család biztonságérzetét, számtalan konfliktust és feszültséget von maga után, ami akár a család széteséséhez is vezethet, hiszen a házastársak gyakran egymásban keresik a hibát, ami a munkanélküli számára még nagyobb mentális terhet jelent. A gyermek, aki szegénységben, rossz körülmények között születik és él, az iskolában sem motivált, hiszen szülei példájából azt tanulja, hogy teljesen fölösleges ebben a világban törekedni, aminek eredményeként végül rosszul fizetett betanított munkás vagy munkanélküli lesz, aki lehet, hogy sosem mert nagyot álmodni, hiszen környezetében folyamatosan csalódást és reménytelenséget látott.
A munkanélküliség növekedésével milyen társadalmi mozgások várhatóak?
– A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése polarizált társadalmat alakít ki, megváltozik a társadalmi szerkezet. Egy adott egyén vagy család társadalmi helyzete számos tényező hatására változhat. Ilyen például az iskoláztatás, a lakhatás, a jövedelem. A társadalmi osztályok és rétegek változásán kívül a különböző nagyságú és gazdasági tulajdonságokkal rendelkező települések életkörülményei közötti különbségek is fontos szerepet játszanak az egyenlőtlenségek kialakulásában. A kedvezőbb munkavállalási, lakhatási, közlekedési, oktatási és egészségügyi intézményi feltételekkel rendelkező lakóhelyeken élő személyek életszínvonala is magasabb. Megfigyelhetjük, hogy a szórványból a fiatalok gyakorta nagyobb városokba, vagy külföldre költöznek.
A szociális háló megfelelő válasz a szegénységre?
– A szociális ellátások kapcsán rögtön segélyezésre és pénzbeli ellátásokra gondolunk, holott ide sorolható még számtalan más szolgáltatás is. Szociális hálónak nevezünk minden olyan szociális ellátást, támogatást, amely az önmagukat vagy családjukat átmenetileg esetleg tartósan eltartani képtelen személyek hátrányos helyzetének csökkentésére irányul. Ide sorolhatóak az állami nagyrendszerek, mint a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás vagy a segélyezési rendszer, de ide tartozik a civil szféra és az egyházak önkéntes szerveződése is. Sok esetben a pénzbeli támogatás nem elegendő egy-egy adott élethelyzet, életforma befolyásolásához vagy probléma megoldásához. Sokkal komplexebb ellátásokra van szükség. Amikor felismerjük a hajléktalanság problémáját, akkor nem elég a hajléktalanoknak segélyt biztosítani, hanem létre kell hozni hajléktalanszállókat is, mindemellett el kell látni őket számtalan fontos információval, munkakeresési, életvezetési tanácsadással, és fontos számukra biztosítani különböző képzéseket is. Azért említettem példaként a hajléktalanokat, mert úgy érzem, sokszor még ma sem akarjuk őket észrevenni az utcán, a vonatállomáson.
Mi jellemző a vajdasági szociális hálóra?
– A szociális háló akkor van jól kifeszítve, ha a társadalom perifériájára kerültek számára is ugyanolyan mértékben elérhető, mint a társadalom többi tagja számára. A szociális háló viszont akkor lyukas, ha a szociális ellátások nem tudnak mindenkihez eljutni, akiknek szüksége lenne rá. Vajdaságban alacsony színvonalú és anyagi támogatásokban hiányos ellátórendszerek működnek, amelyek sokszor nem érik el a rászorultakat. A segélyezés nagy negatívuma, hogy fennáll az esély arra, hogy sokaknak keveset ad, míg mások halmozott ellátásban részesülnek.
