Tegnap Eleméren, Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál, a Szent Ágoston-templomban tartotta központi megemlékezését Vajdaság magyarsága. Az anyaország, a környék magyarsága, a politikai pártok és a civil szervezetek képviselői mellett ezúttal is jelen voltak a szenttamási, bácsfeketehegyi és a kishegyesi diákok. Viszont először történt meg, hogy a nagybecskereki önkormányzatot a polgármester képviselte.
A megemlékezés gyászmisével kezdődött, melyet a testvéregyházak elöljáróinak részvétele mellett dr. Német László megyéspüspök SVD celebrált, aki a napjainkban sokat emlegetett vértanúságról szólva hangsúlyozta, hogy annak példája Jézus, kinek a halála senkinek sem ártott, de sokaknak jót tett. Az aradi vértanúk sem sajnálták az életüket a közjóért, s noha sok mindenben egymástól különböző nézeteket vallottak, egyként kiálltak a szabadság eszméje és Magyarország mellett. Jézus a vértanúsága előtti utolsó vacsorán az egységért imádkozott, és az ma is fontosabb személyes érvényesülésünktől, különösen a szórványban.
A gyászmise után a szervezőbizottság nevében a nagybecskereki Petőfi MME képviselői elhelyezték a kegyelet virágait a templom homlokzatán levő emléktáblára.
Harasztia László Magyarország belgrádi nagykövetségének tanácsosa ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az aradi vértanúk között voltak, akik nem tudtak magyarul, mégis sorsközösséget vállaltak Magyarországgal. Ahogy Jókai mondta: Egy zászló alatt, egy haza fiainak vallották magukat.
– Ezt a vidéket különös fájdalommal érte Haynau hóhérainak dicstelen tette, hiszen a kivégzett főtisztek közül néhányan e táj szülöttei. Az itt nyugvó Kiss Ernőn kívül Lázár Vilmos nagybecskereki, Schweidel József zombori, Leiningen Westerburg Károly pedig ugyan németországi születésű, de felesége révén törökbecsei nagybirtokos lett. A szabadságharc hőseinek véres kivégzései nemcsak a magyar nemzetre, hanem Európára is sokkolóan hatottak, és előrevetítették az önkényuralom hosszú éveit. Tudjuk, hogy Araddal, mindaddig elképzeletlen méretű megtorlás vette kezdetét Magyarországon. További harminc volt katonatisztet kivégeztek, és további százakat ítéltek halálra, majd kegyelemből sokévi börtönfogságra. Ezért is lehet az, hogy az aradi vértanúk kivégzésének emléke mély nyomokat hagyott nemzetünk emlékezetében. Mártírhaláluk azóta jelképpé vált, mondta, hangsúlyozva, hogy az aradi tizenhármak erkölcsi példája azt üzeni, hogy a gyász előbb-utóbb az élet felé fordul – a Magyarország boldogulásába vetett hit győzedelmeskedik.
Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a gyászoló közösséghez szólva elmondta, hogy 164 év elteltével azt valljuk, hogy meg kell bocsátani. A magyar nemzet már a XIX. század végén, a XX. század elején megbocsátott Ferenc József császárnak. Ettől függetlenül azóta is emlékezünk a megtorlásra, a mártírokra és a szabadságharcra. Minden egyes megemlékezés pedig alkalom és lehetőség arra, hogy tanulságokat fogalmazzunk meg.
– Olyan emberekről beszélünk, akik esetenként mérhetetlenül gazdagok voltak. Akiknek az életben, mai értelemben véve minden anyagi jólét a rendelkezésükre állt. S amikor kitört a forradalom, amikor válaszút elé kerültek, amikor dönteniük kellett, akkor nem a kényelem, nem a saját biztonságuk, nem a birtokaiknak a gyarapítása mellett döntöttek, hanem a helyes utat választották. Azt az utat, amelynek végén ott várta őket a vértanúság. Azt az utat, amelynek a végén a legnagyobb értéküket kellett feláldozniuk az eszméik érdekében. Azt gondolom, hogy a mai világban ez a helytállás, ez a cselekvés, ez a nemzetért történő helytállás meseszerűnek, nem életszerűnek tűnik. Egy olyan világban, ahol az emberek a kényelemért, az anyagi javakért, a mesterségesen gerjesztett szükségleteik kielégítése érdekében hajlandók mindent feláldozni. Hajlandók hátat fordítani szülőfalujuknak, a szülőföldnek, lemondani a meg nem született gyermekekről, a családról és évezredes hagyományokról. Hol vagyunk mi, utódok attól a helytállástól, amelyet az aradi vértanúk bizonyítottak, tette fel a kérdést. Ennek ellenére kifejtette, hogy bízik abban, hogy ha szembe helyezkedünk a tunyasággal és a közönnyel, összefogva, cselekvő magyarokká válunk, akkor a szülőföldünkön is csodákra vagyunk képesek. Élhető, tartalmas életet tudunk élni az ezeréves szülőföldünkön.
Ivan Bošnjak, Nagybecskerek polgármestere az egybegyűlteket köszöntve elmondta, hogy történelmünk közös, némelyek eseményeiről kedves, másokról kevésbé szép emlékeink vannak. Ma közös problémáink megoldása és a fejlődés felé kell hogy forduljunk, amely mindegyikünk számára egyforma, hisz, mint mondta, Isten előtt is egyformák vagyunk. Közös feladat, hogy békében éljünk, gyerekeink számára pedig, akikből egyre kevesebb van, jövőt biztosítsunk.
A megemlékezés végén az anyaország és Magyarország belgrádi nagykövetségének képviselői, a politikai pártok, az önkormányzatok, civil szervezetek és intézmények képviselői elhelyezték a kegyelet virágait Kiss Ernőnek a templom szentélye alatti sírboltjára. Az Amerikában élő Kiss János és családja nevében Kiss Nándor lelkipásztor koszorúzott.
