„A VMSZ nélkül nem sikerülhetett volna”

Tegnap Szabadkán bemutatkozott dr. Kocsis Károly akadémikus, a földrajztudományok doktora, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának új elnöke. A bizottság magyar tagozata nemcsak új elnököt kapott a közelmúltban, hanem tagsága is megújult. Mint azt Kocsis elmondta, az előzőekhez képest most több néprajzos és szociológus vesz részt a munkában. Az újjáalakult bizottság már számba vette az eddig elvégzett munkát, és megkezdte összeállítani az idei munkatervet. Kocsis abbéli reményének adott hangot, hogy a bizottság folytatni tudja majd azt a nagyszerű művet, amelyet dr. Glatz Ferenc, a korábbi elnök vezetésével végzett a bizottság. Az idén különösen fontos az alapos munka, hiszen közeledik a vajdasági magyarok ellen 1944 őszén elkövetett gaztettek 70 éves évfordulója, tette hozzá Kocsis.

A sajtótájékoztatón Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke arról biztosította a közvéleményt, hogy a párt a magyar–szerb megbékélést, az igazság feltárását, az ártatlan áldozatok előtti főhajtást és az akadémiai vegyes bizottság munkájának támogatását továbbra is politizálásának egyik fontos pilléreként tekinti. A megbékélés sok-sok lépésből tevődik össze, mint amilyen a vegyes bizottság megalapítása, a Szerbiai Képviselőház a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló nyilatkozata és a közös elnöki főhajtás, hangsúlyozta Pásztor, majd köszönetet mondott Glatz Ferencnek eddigi munkájáért, és sok sikert kívánt az új elnöknek.

Dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke emlékeztetett, hogy az MNT intézményes, technikai és bizonyos szempontból költségvetési háttérként, támogatóként jelent meg a bizottság feltáró munkájában. Korhecz ígéretet tett arra, hogy az MNT a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan segíti a vegyes bizottság tevékenységét.

Mint azt dr. Korhecz Tamás a folytatásban kifejtette, bízik abban, hogy miután az elmúlt évben az állami kapcsolatrendszer és a politikum síkján óriási lépések történtek, az elkövetkezendőkben a tudományos kutatások már publikációk formájában is elérhetővé válnak a szélesebb szakmai nyilvánosság számára.

Dr. Glatz Ferenc, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozatának volt elnöke felszólalásában emlékeztetett arra a hosszú éves folyamatra, amelyet követően végül megalakult az 1941–1948-as időszakot, az akkor elkövetett gaztetteket feltáró bizottság.

– 1920-at követően a Kárpát-medencei magyarság 2007 decemberétől újra közös igazgatási egységbe került. Világossá vált, hogy újra kell fogalmazni a magyarság nemzetpolitikai céljait a XXI. századra vonatkozólag. Arra is rádöbbentünk, hogy azzal, hogy a szomszédos nemzetek is bekerülnek az Európai Unióba, 200 év után a magyarságnak és a velük szomszédságban élő népeknek több a közös érdeke, mint az érdekellentéte. Ugyanakkor két akadálya volt annak, hogy megvalósítsuk a közös érdekeket, közös projektumokat. Egyrészről az, hogy a szomszédos országok nemzeteivel való 200 éves küzdelemnek az emlékei túlságosan elevenek, és ezeket nem beszéltük ki, másrészről pedig a kisebbségi kérdés. Addig, amíg a magyarság kisebbségként a szomszédos országokban nem nyeri el azokat az autonómiatípusokat és jogokat, amelyek mentén nyugodt légkörben ülhetnek tárgyalóasztalhoz magyarok románokkal, szlovákokkal vagy most már szerbekkel, addig nincsen közös munka, és addig a közös érdekeket sem tudjuk kihasználni. Mindez a magyar–szerb kapcsolatokra is vonatkozik. Amíg a nagy vérengzések ügyében nem nézünk szembe egymással és önmagunkkal, addig közös vállalkozásokra sem kerülhet sor. A vegyes akadémiai bizottság ebből a megfontolásból indult ki, Pásztor elnök úrral mi fogalmaztuk meg azokat a célokat, amelyeket először a szerb elnök, majd a magyar elnök is magáévá tett. A bizottság és az általa végzett kutatási munka soha nem valósulhatott volna meg, ha a magyarságnak itt, a Vajdaságban nincsen ütőképes kulturális és politikai képviselete. Ha a sikerről beszélünk, akkor nemcsak a VMSZ-t és az MNT-t kell kiemelnem, hanem a helyi magyar levéltárosokat, kutatókat és értelmiségieket is. Célunk az volt, hogy a Vajdaságban megerősítsük az utóbbi években már jelentős előrelépéseket megtett intézményesedéseket. Továbbra is az a véleményem, hogy amíg egy kisebbségnek helyileg nincsen intézményesedve a kulturális és politikai képviselete, vagy amíg a kisebbség nem éri el, hogy a többségi nemzet államában a politikai képviselet rákényszerüljön, hogy partnerként kezelje, addig csupán néprajzosok, történészek és irodalmárok derék, jó szándékú irodalmi dolgozataivá süllyed le mindaz, amit erről a kérdéskörről elmondtunk. Úgy vélem, hogy Vajdaságban és talán Erdélyben is, 1990 óta olyan politikai szervezeteink vannak, amelyek működését a rendszerváltás utáni húsz esztendő legsikeresebb Kárpát-medencei magyar politikai akciójának tartom. Arról is meg vagyok győződve, hogy ezek már nemcsak az anyanyelv vagy egyéb közkulturális területeken képesek fellépni, hanem a magyarság szociális problémáit is képesek kezelni – fogalmazott Glatz.

A vegyes bizottság volt elnöke úgy véli, hogy a közös elnöki főhajtással a nagyközönség számára is sikerült bemutatni az utóbbi évek kutatómunkájának hasznát. A munka neheze egyébként csak most következik, hiszen az összegyűjtött anyagokat, a lehetséges áldozatok névsorát még ellenőrizni kell, fűzte hozzá Glatz.