A múltat végképp eltörölni…– énekeltették velünk annak idején, amit szó szerint értettek. A grófi szérű már a népé, és vele együtt a kastély, a kúria, és minden ingó és ingatlan. Ami az uraságé, a földbirtokosé volt, a párté, a szövetkezeté, végül az enyészeté lett. Legjobb esetben a kastélyokban alakították ki a szövetkezet irodáját, a bálterem meg jó volt istállónak. Délvidék építészeti öröksége ebek harmincadjára jutott, ma is tovább romlik az állapota. Jó, ha a falak és a tető megmaradtak. Egy részüket talán még fel lehet újítani.
Az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS kezdeményezésére 1984 óta ünneplik meg világszerte a műemléki világnapot, amely jó alkalom arra, hogy felhívjuk a közvélemény figyelmét a műemlékvédelem mostoha helyzetére. Magyarországon az ünnep alkalmából megnyílnak a műemlékek máskor nem látogatható részei is. Megnyitja kapuit a fertődi Esterházy-kastély, a pécsi Jakováli Hasszán-dzsámi és Idrisz baba türbéje, az ozorai várkastély, a tatai Esterházy-kastély, a dégi Festetics-kastély, az edelényi L'Huillier-Coburg-kastély, a fáji Fáy-kastély, a fertőrákosi püspöki palota, a füzérradványi Károlyi-kastély, a nádasdladányi Nádasdy-kastély, a volt kamalduli remeteség Majkon, a péceli Ráday-kastély, a volt szegvári vármegyeháza és a tuzséri Lónyay-kastély.
És szűkebb pátriánkban?
A héten egy idevágó információt olvashattunk Magyar Szó Tiszavidék oldalán: a Tartományi Nagyberuházási Alap küldöttsége horgosi látogatása alkalmával a Kárász-kastély körüli fejleményekről is beszámolt. Amint azt az olvasó megtudhatta, az állagmegőrző munkálatokról aláírt szerződéssel valami nem volt rendben, de ezt elhárították, és megkezdődhetnek a munkálatok.
A Kárász-kastély felújítási tervei nem mai eredetűek. A Duna Televízió két éve adta hírül: „Délvidéken is elismerték az egykori főúri kastélyok értékét és hasznosításuk lehetőségét. Ahhoz azonban, hogy a turizmus szolgálatába állítsák a meglévő harminc épületet, sok pénzre lenne szükség, legtöbbjük rendkívül elhanyagolt állapotban van.
Miután az épület már annyira tönkrement, hogy senkinek sem kellett, a helybeliek felszedték a padlót, kiverték az ajtókat, ablakokat, és elvitték tüzelőnek. A horgosi Kárász-kastély az egyik legrégebbi és legjelentősebb barokk kori műemlék a Délvidéken. A Tartományi Nagyberuházási Alap biztosít 11 millió dinárt a szanációs munkálatok megkezdéséhez: először a tetőt javítják meg, majd szigetelik a falakat. A teljes felújításhoz 600 ezer euróra lenne szükség.”
Ezek az információk némiképp ellentmondanak a tartományi turisztikai titkárhelyettes egy korábbi megnyilatkozásának: „A tartomány a valós tulajdonosok ismerete nélkül nem költ a kastélyok felújítására. A kastélyok annak ellenére, hogy kulturális emléknek számítanak, jellegüket elvesztették.”
A szabadkai székhelyű Községközi Műemlékvédő Intézet szakemberei szerint a Kárász-kastély felújítási munkálatainak hároméves csúszása súlyos következményekkel járt: megroggyant az épület egyik sarka, a beázások nyomán tovább romlott a tetőszerkezet. A jóváhagyott pénzből legfeljebb a tetőt lehetne rendbe tenni, a falak szigetelésére már lehet, hogy nem futja. Sürgősen munkához kellene látni!
Tíz éve égett le Bajsán a Zákó-kastély, melyet a XIX. század legelején Zákó István (1810–1860), az országgyűlés Bács megyei képviselője, a szabadságharc vidékünkön legmagasabb rangú tisztje építtetett. A történelmi építmény műemlékvédelmi érték, nem szabadna veszni hagyni! A helyi közösség fel kívánja újítani közösségi célokra. A Vajdasági Műemlékvédelmi Intézet határozatot is hozott, miszerint meg kell védeni az épület még meglévő részét, megakadályozni, hogy összedőljön, de a felújítás pénzhiány miatt várat magára.
Babapusztán (Aleksa Šantić) több műemlék is pusztulásra van ítélve. A mezőgazdasági kombináthoz tartozó Geschner-kastélyt a körötte levő több hektárnyi parkkal az egypártrendszer idején még a kiváltságosok érdemeinek cirógatására szolgáló szállodaként működtették. A parkot két kertész gondozta. A miloševići rezsim idején a kastély és a benne levő kápolna rohamos pusztulásnak indult. A fehérmárvány oltárt szétverték, az ikonszerűen falra festett stációknak többnyire csak a kivésett helye, a megmaradtak pedig összekaszabolva hirdetik a hitet, embert megsemmisítő gonosztevők tobzódását. A miloševići háborúval együtt megérkeztek a menekültek is, és nemcsak az egykor virágzó arborétum fáit, de még az utakat védő fasorokat is kivágták. A kastély értékeit elvitték, amit pedig nem bírtak elvinni, azt összeverték.
Sorolhatnánk még újságoldalakon keresztül az egykor szebb napokat látott építészeti értékeink pusztulását, de a helyzet súlyosságának érzékeltetésre ennyi is bőven elég.
Műemléképületeink állapota rosszabb, mint gondolnánk!
A műemlékvédelmii világnap alkalmából a szabadkai Községközi Műemlékvédő Intézet egyik munkatársával a honi műemlékvédelem helyzetéről beszélgettünk. Dömötör Gábor rezignáltan állapította meg, hogy Szerbiának a kulturális örökség védelmére nincs is stratégiája. Gazdasági válság idején a kultúra nem szerepel a költségvetés elsőbbségi listáján. Az örökségvédelemre akkor jut pénz, ha véletlenül valahonnan kimarad, vagy valamelyik szervezet, intézmény külföldi donációhoz jut. (A csókai Szentháromság-templom felújítása tíz éve folyik nagyrészt nyugati egyházi támogatásból.) Annak ellenére, hogy az alkotmány is kimondja: a kulturális örökséget mint a népek és a nemzetiségek identitását hordozó kategóriát bármi áron védeni, gondozni kell, és át kell örökíteni a jövő nemzedékekre, ezt a feladatot a pénztelenség, a befektetések elmaradása ellehetetleníti. Mindaddig, amíg ezen a téren nem történik szemléletváltás, és nem fogalmazódik meg egy átfogó állami stratégia, a nemtörődömségben tovább pusztul építészeti hagyatékunk, műemlékeink elvesznek. Ahelyett, hogy a helyreállított, védelem és gondozás alatt álló örökségünk a gazdaság, a turizmus, a fejlődés hajtóerejévé válna, könnyen válik kicsinyes helyi politikai és egyéni érdekek áldozatává.
Ha Szerbia a magántőke szentségét hirdető EU-hoz szeretne csatlakozni, akkor bizony el kell számolnia az államosított ingatlanokkal, kastélyokkal, gyárakkal stb. A kommunizmus hőskorában elkobzott vagyonért kárpótlás jár. A megoldás, a kárpótlás körvonalai még csak nem is sejlenek, a politikai elit a végsőkig el akarja odázni a megoldást. Több mint száz kastély, villa és egyéb építészeti remekmű megy tönkre a Délvidéken a megoldatlan magánosítás miatt. A valamikori tulajdonosok utódait minden bizonnyal érdekelné a restauráció, de csak abban az esetben, ha visszakapnák tulajdonjogukat. A Vagyon-visszaszármaztatást Követelők Egyesülete szerint a régi kastélyokat Vajdaság egykori földbirtokosi fényének megőrzése miatt is vissza kell juttatni az utódoknak. A felújítás a régi tulajdonosok támogatásával lehetséges, akik ebben azért nem kívánnak részt venni, mert ez a törvény szerint nem lehetséges. Ezért a tulajdonosok első lépésben használati jogot kapnának, mint ahogy az a Karađorđević család esetében már meg is történt. A felújítás ezután a jóváhagyott terv szerint folyhatna.
