A közelmúltban Požarevacon Petar S. 63 éves férfi több ütést mért Gordana P. 60 éves doktornő fejére és karjára. A férfi a késő esti órákban ittasan jelentkezett Gordana P. ügyeletes orvosnál és követelte, hogy az írjon neki beutalót a dedinjei (Belgrád) kórházba. A doktornő azt válaszolta, hogy előbb ki kell vizsgálnia, a férfi erre rátámadt a doktornőre. A požarevaci rendőrség szabálysértési feljelentést tett Petar S. ellen. Erre az esetre reagált tegnap az Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezetének Szövetsége, valamint a Szerbiai Orvosi Kamara, és kérték, hogy az egészségügyi dolgozók is kapják meg a hivatalos személy státusát. Nevena Karanović , az egészségügyi minisztérium államtitkára szerint erre nincsen szükség. Az államtitkár sokkal fontosabbnak tartja magasabb szintre emelni a toleranciát a társadalomban, mert szerinte ezáltal minden ember biztonságban érezheti majd magát munkahelyén. Lapunk dr. Körmöczi László val, a magyarkanizsai egészségház igazgatójával beszélgetett a téma kapcsán.
A magyarkanizsai egészségházban volt-e már példa arra, hogy a páciensek megtámadták valamelyik orvost, vagy egészségügyi alkalmazottat?
– Nem fordulnak elő gyakran támadások, de volt már rá példa. Szerencsére az összetűzések leggyakrabban verbális szinten maradnak. Amikor a páciens nem kapja meg azt, amit vagy joggal, vagy jogtalanul elvár, akkor idegessé válik és megpróbál valamilyen módon érvényt adni akaratának. Erőszakos fizikai támadás azonban ritkán fordul elő. Szeretném leszögezni, hogy a kulturált beteg nem támad orvosára, a kulturált orvos pedig nem provokálja páciensét.
Ebből azt a következtetést vonom le, hogy Ön szerint sok függ az orvos fellépésétől, hozzáállásától...
– Ez egyértelmű. Ha az orvos higgadt módon próbálja meg kezelni páciense idegességét, akkor elkerülhető a legrosszabb. Az orvosnak nem szabad reagálnia a provokációkra, semmilyen sértés esetén nem szabad kijönnie a béketűrésből. Nekünk gyakran pszichoterápiát is végeznünk kell, megértést kell tanúsítanunk a páciensekkel szemben. Egy jó, taktikus orvos a legnagyobb krízishelyzetet is tudja kezelni. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy minden az orvostól függ. Az az orvos, akinek 80 páciense van, azt szeretik a betegek, ő tud kommunikálni a beteggel. Ugyanakkor az a páciens, aki 80 orvost vált, az nem tud kommunikálni az orvossal. Nem azért megy orvoshoz, hogy az orvos felállítsa a diagnózist, hanem ő akarja megmondani az orvosnak, hogy mi baja van. Ez kellemetlen ellentétek, indulatok forrása lehet.
Az év első hónapjában Szerbiában 924 személy tett panaszt valamelyik egészségügyi intézmény, vagy annak alkalmazottjának munkájára. Ön szerint mindig igazoltak az egészségügy irányába kimondott panaszok?
– Ez ismét egy relatív kérdés, az igazság valahol félúton van. A panaszok olykor igazoltak, olykor nem. Szerintem azonban inkább az a helyzet, hogy nagyon sokan, akik valóban panaszt tehettek volna, nem éltek ezzel a lehetőséggel. Én legalábbis ezt tapasztaltam már többször is.
Mégis: egészségházi igazgatóként, Ön szerint mennyire jó, vagy mennyire rossz a szerbiai egészségügyi rendszer?
– Egészségügyi rendszerünknek jócskán van hibája, valóban lenne min javítani. Ugyanakkor személyes véleményem szerint a mostani tendencia mellett nem számíthatunk a hiányosságok elhárítására. Miért? Azért, mert a páciens eddig majdnem mindig mindent megkapott, most pontosan ennek az ellenkezője jellemző. Most az egészségügyi biztosító mondja meg, hogy mire van pénze és mit hajlandó fizetni. És ki fizet minderre rá? Persze, hogy a páciens. Az orvosok akármennyire is két tűz közé kerülnek a fellépő problémák miatt, valahogy mégiscsak megvédik magukat, vagy ha megelégelik a kedvezőtlen helyzetet, akkor valamelyik magánrendelőhöz igazolnak át.
Mennyire tartja jó ötletnek, hogy az orvosi kamara szerint az egészségügyben dolgozóknak is meg kellene kapniuk a hivatalos személy státusát?
– Jó ötletnek tartom a kezdeményezést, és támogatom. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy aki meg akarja támadni az orvost, azt a személyt nem fogja érdekelni, hogy áldozata hivatalos személy, vagy sem. Társadalmunk általános kultúráját kellene valamelyest fejleszteni, és akkor ritkábban fordulna elő ez a probléma. Mindenesetre támogatom az elképzelést, az orvostársadalmat valamilyen módon meg kell védeni. A mai törvényhozás és a mai egészségügyi ellátás akkora feladatokat ró az orvosra, hogy két tűz közé: az állam törvényei és határozatai, illetve a páciensek igényei közé kerültünk.
