Annak ellenére, hogy már a mostani kormányalkotó hatalmi koalícióban olyan pártok társultak egymással, amelyek kapcsolatát néhány évvel ezelőtt csak nehezen tudta volna bárki is elképzelni, az utóbbi időben még különösebb, és váratlanabb mozgások figyelhetők meg a szerbiai politikai színtéren. Maja Gojković, a Néppárt elnöke néhány nappal ezelőtt együttműködési szerződést írt alá Mlađan Dinkićtyel, a G17 Plusz elnökével, Vladimir Cvijan, a szerb államfő volt tanácsadója pedig a múlt héten belépett a Szerb Haladó Pártba. A téma kapcsán Mihal Ramaccsal , újvidéki újságíróval, médiaszakértővel beszélgettünk.
Goran Ješić, Inđija polgármestere, a Demokrata Párt tisztségviselője kijelentette, hogy a párton belül nagy válság uralkodik és a DP-nek nincs ideológiája. Ön mennyire ért egyet ezzel a kijelentéssel?
– Nem vagyok a DP tagja, tehát csak mint megfigyelő mondhatom el véleményem. Azt nem tudom, hogy milyen a hangulat a párton belül, de azt látom, hogy milyen hangulatot vetítenek a külvilág felé. Egyébként annyit mondanék, hogy Ješić párton belüliként jobban láthatja a dolgokat, kívülállóként pedig nincs okom kételkedni megállapításában. Hogy miért van krízis a párton belül, azt már nem tudom. Egy biztos, a krízist csakis belülről szíthatták, külső behatás ezt nem eredményezhette. A DP vezetőségének kellene megmondania, hogy mi vezetett a válsághoz. Lehet, hogy a mögöttük álló hosszú évek a hatalmon, vagy a vízió nélküli káder, vagy valami harmadik dolog. Ami az ideológia hiányát illeti, ezzel kapcsolatban annyit mondanék el, hogy amikor valaki már nagyon hosszú ideje van hatalmon, akkor lassan elveszíti kapcsolatát a valósággal. Ez vonatkozik a pártokra, de egyes személyekre is. Amikor valaki hosszú ideje nem utazott városi autóbusszal, akkor nagyon gyorsan elfelejti, hogyan is néz ki a mindennapos utazás a munkahelyre.
Ez úgy hangzik, mintha Ön szerint nagyon is normális és emberi dolog lenne, amikor egyes pártok a túl hosszú időn át betöltött hatalmi pozíció után krízisbe kerülnek, elveszítik a kapcsolatot a valósággal...
– Igen, mindenkivel és minden párttal ez történik. Így volt ez a Szerbiai Demokrata Párttal is. Minél tovább voltak hatalmon, annál távolabb kerültek a valóságtól. Ez a veszély mindenkit fenyeget, aki belép a politikába. Ezért a politikai élet résztvevőinek elsősorban ezt kellene megpróbálniuk elkerülni.
Létezik egyáltalán politikai színterünkön egyetlen olyan politikai párt is, amely következetesen követ egy jól látható ideológiát?
– Attól tartok, hogy ilyen párt pillanatnyilag nem létezik Szerbiában. Az egyik csoport ideológiája arról szól, hogy miként maradhatnának hatalmon, a másik csoport ideológiája pedig arról, hogy miként kerülhetnének hatalomra. És ott a harmadik csoport, akik azt nézik, hogy miként lehetnének a hatalmiak közelében.
Ješić azzal is megvádolta pártját, hogy a DP eszmei téren, és egyes tisztségviselők fellépése alapján, úgy tűnik, egyre közelebb kerül Vojislav Koštunica és Tomislav Nikolić elveihez. Mennyire ért egyet ezzel az állítással?
– Ezzel az állítással már nem értek teljes mértékben egyet. Talán egyes személyek valóban közelítenek az említett két személy egyikéhez, de a párt, vagy a kormány semmi esetre sem. Hogy egyértelmű legyek: ha Koštunica, vagy Nikolić lenne hatalmon, akkor az állam politikája nagyon más lenne, mint amilyen pillanatnyilag.
Rosszabb, vagy jobb?
– Szerintem rosszabb.
Az utóbbi időben tanúi lehetünk annak, hogy egyre többen igazolnak át más pártokból – így a DP-ből is – a Szerb Haladó Pártba. Mivel magyarázza a párt vonzerejét?
– Igen, szemmel látható, hogy a haladók körül történik valami. Akik hozzájuk csatlakoznak, azok vagy tudnak valamit, vagy egyszerűen csak érzik, hogy egy másik táborba kell helyet keresniük.
De miért pont a haladók táborához csatlakoznak?
– Mivel Szerbiában az SZHP az egyetlen politikai párt, amely felfelé halad a lejtőn. Nincs más alternatíva: Koštunica kikészült, az SZSZP a hatalmi koalíció tagja, az LDP a hatalmi koalíció mellett áll. A kilencvenes években az emberek még meggyőződésből léptek be pártokba, ma már érdekből. Úgy tűnik, hogy egyesek érdeke azt mondja: megéri Nikolić mellé állni.
Ha félre is tesszük a haladókat és a hozzájuk csatlakozókat, akkor is azt figyelhetjük meg, hogy ismét olyan pártok működnek együtt, akikről ezt korábban semmi esetre sem lehetett volna elképzelni. Példaként: Maja Gojković Néppártja Mlađan Dinkić G17 Plusz pártjával közösen állít jelöltet a zsablyai választásokra, ahol a község új képviselőjét választják meg a Tartományi Képviselőházba. Miért történnek ezek a különös társulások?
– Nem szabad valami mély ideológiát, vagy értelmet keresni ezeknek az új kapcsolatoknak a hátterében. Mindenki azt nézi, hogy miként maradjon hatalmon, vagy miként kerüljön hatalomra. Gojković egyszer már hatalomra jutott, most pedig oda igyekszik visszajutni, és kell neki valaki, aki ebben segíti. Nem nézi, hogy a G17 Plusz ideológiája hozzá közel áll-e, csak az érdekeit tartja szem előtt. És ez jellemző az egész szerbiai politikai színtérre. Apró személyes érdekek döntik el, hogy ki kivel, és mikor.
Hová vezet az, ha ebben az országban egyetlen politikai párt sem követ következetesen egy ideológiát?
– Talán oda vezet mindez, hogy a végén megjelenik egy teljesen új párt, vagy pártok csoportja, amely jól látható és valós ideológiát követ. Én egyelőre nem látom ennek az új politikai erőnek a születését, de ez nem azt jelenti, hogy nem fog megtörténni. Egyelőre nincsenek új emberek, új ötletek, a mostani szereplők pedig már 15–20 éve állnak a szerbiai politika színpadán. Úgy tűnik, hogy mostanra már ők is megunták a dolgot, és szerintem ezért nem haladunk úgy, ahogyan kellene.
