Április 22-e, a Föld napja alkalmából általában a bolygónkat fenyegető globális problémákkal foglalkozik a világsajtó, az üvegházhatás következtében végbemenő éghajlatváltozás várható következményeit szokták ilyenkor mérlegelni. Az idei világnapon azonban az izlandi vulkánkitöréssel maga a Földanya adott témát a világnak, főleg az európai országokban élőknek, azok közül is a jobb sorban „tengődőknek”, akik számára mindennapos dolognak számít, hogy felülnek egy repülőgépre, és néhány óra alatt a kívánt országban, városban, nyaralóhelyen találják magukat.
Az amúgy zordon hideg éghajlatú kis északi sziget, Izland – ami már önmagában is szigetet jelent – nem is olyan régen még a pénzügyi csődje miatt került a lapok címoldalára és a híradások élére. A fortyogó gejzírjeiről ismert Izland felszíne alatt nem csak forró víz van. A vizet felforraló magma, a Föld belsejéből a kéregrepedéseken feltóduló láva is számos „látványosság” forrása lehet. Ahogyan napjainkban is tapasztalhatjuk, a szunnyadó vulkánok egyik sajátossága, hogy időnként felébrednek. Az ébredés emberi szemmel nézve általában komoly következményekkel – kő-, por-, hamu- és lávakitöréssel – jár. A Föld gyomrából előtörő, ezer fokot is meghaladó hőmérsékletű lávafolyamot lehetetlen megállítani, az erupciót kísérő hatalmas füst és porfelhő – a kitörés nagyságától függően – akár kontinensnyi területeket képes beborítani, hetekre, hónapokra elhomályosítva a napot.
Az izlandi kimondhatatlan nevű vulkán kitörése nem is igazából nagy durranás, mégis a földre kényszerített több ezer repülőgépet. Ez is bizonyítja, hogy a természet erőit megzabolázni igyekező ember mennyire parányi, mennyire kis mitugrász, kellemetlenkedő lakója a Föld nevű bolygónak. A természet erőforrásainak mind nagyobb méretű és mind mohóbb felélése sokkal, de sokkal nagyobb bajt fog még az emberiség nyakába zúdítani. A sokat emlegetett klímaváltozást sem veszi komolyan a világ, élén a legnagyobb hatalommal, az USA-val. A kicsik, mint Magyarország is, ha már eladta magát és az iparát a nyugatnak, mostanság a szén-dioxid kvótájával kereskedik. Nincs már nehézipar, nincsenek füstölgő ipari létesítmények, amelyek az üvegházhatásért felelős gázt, a szén-dioxidot termelnék. Tehát aki nem termel, annak nincs is áruja, viszont eladó marad a világban ráeső, potenciálisan kibocsátható szén-dioxid mennyisége, fejadagja, kvótája. Ezzel még lehet kereskedni, ami egy újabb szegénységi bizonyítvány.
Vannak, akik a Föld napján azon füstölögnek, hogy meddig terjed a füst Izland irányából. Vannak, akik füstöt árulnak. A legnagyobbak azon vitáznak, ki hány millió tonna füstöt, azaz szén-dioxidot bocsáthat a légkörbe évente, és kitől vegye meg a hiányzó mennyiséghez a füstadagját. A végén azután úgysem tartják be a beígért szén-dioxid kibocsátás csökkentését. A levegőszennyezés előbb-utóbb sokkal nagyobb problémák elé állítja majd a világot, mint amekkorát is kis izlandi vulkán füstje okozott.
És vajon a Föld napján miről füstölög az eső áztatta föld művelője, a vajdasági ember, akinek se füstölgő gyára, se eladni való füstadagja nincsen, legfeljebb akkor fúj füstöt, ha rágyújt, bár a füstölésre szigorú törvény készül? A vajdasági ember a Föld napján a földet műveli. Az eget sem azért kémleli, hogy mennyi benne a vulkáni hamufüst, hanem hogy mikor mennyi lesz a csapadék, hány napra szikkad meg a föld, hogy bele lehessen ültetni, vetni a tavaszi kapásokat. A kukorica, a napraforgó vetésének van itt az ideje. A nagyok problémáin füstölögjön más. Időben földbe kell tenni a magot! Ráér majd a gazda akkor füstölögni, ha megtudja, hogy az idén sem emelik a búza felvásárlási árát (elvégre gazdasági válság van, a népnek olcsó kenyér kell). A megtermelt takarmányon felhizlalt jószág ára nem fedezi a költségeket, és a felére csökkent tejár idén sem lesz nagyobb.
Kell ennél több füstölögni való?
