A szerbiai Alkotmánybíróság szerdai ülésén megszületett a döntés, hogy a helyhatósági választásokról szóló törvény 43. és 47. szakasza alkotmányellenes. A szóban forgó jogszabály 47. szakasza a borítékolt lemondások intézményéről, illetve annak lehetőségéről szól. A borítékolt lemondások függvényében a mandátum nem a képviselőé, hanem a pártjáé. A szintén alkotmányellenesnek nyilvánított 43. szakasz pedig arra ad lehetőséget a helyhatósági választásokon induló listaállítóknak, hogy az eredmények közzététele után saját belátásuk, és ne a listán szereplő nevek sorrendje szerint osszák ki a megszerzett mandátumokat. A Demokrata Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és a Szerb Haladó Párt üdvözölték az Alkotmánybíróság döntését, a Szerb Radikális Párt viszont elégedetlenkedett. Tegnap több jogász és politikai elemző is elégedettségét fejezte ki a döntés kapcsán, szinte mindannyian azt hangsúlyozták, hogy ezzel tovább erősödik a demokrácia, valamint kezdetét veszi a szerbiai politikai rendszer reformja. Az Alkotmánybíróság döntésének értékelésére lapunk Slobodan Vučetićet, az Alkotmánybíróság egykori elnökét kérte fel.
Milyen üzenetet hordoz magában az Alkotmánybíróság döntése?
– Szerbia Alkotmánya értelmében az ország polgárai közvetlen módon választják meg képviselőiket, esetünkben az önkormányzati képviselőket. Az Alkotmánybíróság szerdai döntése egyértelműen az ország Alkotmányának tiszteletben tartását bizonyítja. Számomra a legfontosabb üzenet az, hogy a bíróság szem előtt tartotta a demokrácia legfontosabb mércéit és a nemzetközi jogi alapelveket. Az Alkotmánybíróság ezzel a döntéssel jóval közelebb hozta országunk jogi rendszerét a legfontosabb nemzetközi jogi alapelvekhez és a demokrácia alappilléreihez. A polgárok választási joga helyi szinten a jövőben sokkal nagyobb súlyt kap, mivel maguk a képviselők nagyobb hatalmat és szabadságot kapnak, nem fognak annyira függeni a pártjaiktól. A pártvezetés a jövőben nem gyakorolhat akkora befolyást képviselőire, mint korábban. Ezzel a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom közötti hatalomfelosztás is jobban megvalósul majd, és a politikai pártok legalább formálisan – de szerintem gyakorlatilag is – sokat veszítenek eddigi monopolhelyzetükből.
Mihez vezetett a borítékolt lemondások intézménye?
– A borítékolt lemondás megvonja a képviselőtől a függetlenség lehetőségét. A képviselőknek a polgárokat kellene képviselniük, és nem a pártjaikat szolgálniuk. A másik érv, amely a borítékolt lemondások intézménye ellen szól, a következő: ennek az intézménynek a függvényében valójában a polgároktól vonják meg alkotmányos jogaikat, vagyis a szuverenitást, amelyhez az általuk választott képviselőknek kellene a polgárokat segíteni.
Az Alkotmánybíróság döntése után számíthatunk-e válságra egyes helyi önkormányzatokban?
– Ezt személy szerint nem hiszem. Az előfordulhat, hogy valaki követelheti azoknak az egyedi jogiratoknak a megsemmisítését, amelyek a most alkotmányellenesnek, vagyis semmisnek nyilvánított rendelkezések alapján születtek, amennyiben úgy érzi, hogy azzal megsértették jogait.
Mekkora valós hatalma van Szerbiában a politikai pártoknak?
– A politikai pártoknak döntéshozó hatalma van, köztársasági és helyi szinten is. A mostani választási rendszernek köszönhetően a koalícióba társuló vagy egyedül hatalmat gyakorló pártok a hatalom döntő végrehajtói és legális hordozói. A pártok a politikai rendszer jelentős alkotóelemei, ugyanakkor az Alkotmány értelmében nem a pártok választják köztársasági vagy önkormányzati képviselőiket, hanem csak a jelölés eljárásában vesznek részt.
Attól függetlenül, hogy helyi képviselő-testületről vagy a Szerbiai Képviselőházról van-e szó, mennyire nyilváníthatják ki a politikai pártok képviselői személyes véleményüket?
– A képviselőknek a mandátumuk átvétele előtt alá kellett írniuk egy nyilatkozatot, hogy pártjuk bármelyik pillanatban elveheti tőlük mandátumukat. Ez Európában sehol sincs így. A képviselők talán csak a világ három másik országában vannak hasonlóan hátrányos helyzetben, ezek az országok azonban a szinte nem is létező demokráciájukról váltak híressé. A képviselővel eddig bármikor előfordulhatott, hogy pártja vezetésének óhaja miatt egyik pillanatról a másikra elveszítette mandátumát. A helyi önkormányzatokat illetően ez a jövőben nem fordulhat elő. Az önkormányzati képviselő mandátumát csak a törvényben szigorúan meghatározott okok miatt veszítheti el, de semmi esetre sem a borítékolt lemondások okán. A képviselők a jövőben aktívabban és önállóbban vehetnek részt a parlament munkájában, a vitákban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jövőben majd minden képviselő pártja érdekei ellen beszél, azzal ugyanis maga alatt vágná a fát, hiszen a következő választásokkor nem számíthatna jelölésre. Ugyanakkor jogot kap személyes véleményének őszinte kifejtésére.
Az Alkotmánybíróság döntése a helyhatósági választásokra vonatkozik. Várható-e hasonló döntés a köztársasági parlamenti választásokat illetően?
– Belátható időn belül biztosan nem. Ez egyébként egy nagyon érdekes és ravasz témakör. Az Alkotmány 102. szakaszának egyik rendelkezése arról szól, hogy a köztársasági képviselőházi képviselők esetében elfogadott a borítékolt lemondások intézménye. Az Alkotmányban a következőképpen áll a szóban forgó rendelkezés: a parlamenti képviselő a törvényben meghatározott feltételek figyelembevételével pártja rendelkezésére bocsáthatja képviselői mandátumát. Ugyanakkor eddig egyetlen kapcsolódó törvényben sem határozták meg ezeket a feltételeket, sem a köztársasági képviselő megválasztásáról, sem a parlamentről szóló törvényben. Az Alkotmányt 2006-ban fogadták el, azóta egyetlen törvénnyel sem határozták meg ezt a kérdést, tehát a borítékolt lemondások nem érvényesek és nem lehet rájuk hivatkozni. Volt is már rá példa, hogy egyes képviselők elhagyták az egyik frakciót, majd egy másikba léptek be, és senki sem vette el tőlük mandátumukat. Néhány mérvadó nemzetközi jogi intézmény korábbi és az Alkotmánybíróság két nappal ezelőtti döntése erős nyomást gyakorol, hogy az Alkotmány következő reformjakor kizárják a szóban forgó szakaszt, és hogy egyértelműen kerüljön meghatározásra, hogy a mandátum a köztársasági képviselőházi képviselőt illeti meg.
Miként vélekedik arról, hogy az Alkotmánybíróság szerint a szóban forgó törvény 43. szakasza is alkotmányellenes? Milyen változásokra számíthatunk e téren?
– Nagyon sok párt a választások előtt listáján több neves, közismert személyt tüntetett fel. Ezek az emberek csaliként szolgáltak. Amikor pedig megtörtént a voksolás, akkor ezek a hírességek, akik miatt a polgárok a listára szavaztak, nem kaptak képviselői mandátumot. A pártok olyan személyeknek adták a mandátumot, akikkel nem nyerhettek volna választást, de akik engedelmes párttagok. A jövőben a listaállítók arra kényszerülnek, hogy a listán képviselőik a tekintélyük, befolyásuk, valós eredményeik szerinti sorrendben szerepeljenek. Ezzel nagyobb esély lesz arra, hogy a képviselő-testületekbe több minőséges ember kerül.
