Mennyire lehetünk elégedettek a munkahelyi biztonsággal Szerbiában?
– Ha figyelembe vesszük a munkahelyükön súlyos sérülést szenvedett személyek számát, akkor semmi esetre sem lehetünk elégedettek a biztonság eddigi szintjével. Ugyanakkor ezen a téren egyértelmű javulás észlelhető az elmúlt évekhez képest. De leszögezném: addig, amíg a munkahelyükön az emberek súlyos sérüléseket szenvednek, vagy életüket vesztik, egyetlen ország sem lehet elégedett.
Milyen jogszabály vagy határozat rendelkezik a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről?
– A Szerbiai Képviselőház 2005-ben fogadta el a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló új törvényt. A szóban forgó jogszabály a lehető legnagyobb mértékben eleget tesz az európai mércéknek, és e területet illetően az egyik legmodernebb törvény a régióban. Ennek elfogadása után az elmúlt években összesen 11 kapcsolódó, törvénynél alacsonyabb rangú jogirat került elfogadásra, valamint az Európai Unió 7 kapcsolódó direktíváját is alkalmazzák az országban.
Mekkora veszélynek vannak kitéve az alkalmazottak munkahelyükön Szerbiában? Beszélhetünk-e különösen kockázatos munkahelyekről?
– Szinte nincs olyan munkahely, ahol ne érhetné baleset az alkalmazottat, de természetesen külön csoportba sorolhatók a különösen kockázatos munkahelyek. Az építőipar vagy maga az ipar mindig is magasabb veszélyfokozatú ágazat volt. A mezőgazdaság egyes ágazatai szintén nagy kockázatot jelentenek a munkásoknak. Egy tranzíciós országban mindig nagyobb kockázattal kell számolni a munkahelyeken, bár a legfejlettebb országokban is előfordulnak balesetek, még a modern technika és a gépek ellenére is. Érdekes megfigyelés, hogy azokon a munkahelyeken, ahol jó a párbeszéd a munkaadó és munkásai között, ott magasabb fokú a biztonság is. Ahol normális a kommunikáció, ott a munkások is ösztönözhetik a munkaadót az előírások alkalmazására és betartására.
Hogyan befolyásolta a gazdasági válság a biztonság mértékét a munkahelyeken? Magától adódik ugyanis a feltételezés, hogy a nehéz anyagi helyzet függvényében a munkaadók ezekre a részletekre kevésbé figyeltek az utóbbi másfél évben.
– Értem, mire gondol, és valóban jogos a feltételezés. Szeretném azonban elmondani, hogy mindig is voltak olyan munkaadók, akik még a legalapvetőbb előírásokat sem tartották tiszteletben. Ez leginkább a kis- és középvállalkozásokra jellemző. Ezeknél a munkaadóknál ki sem alakult a tudat, hogy a biztonságra és az egészségvédelemre figyelni kell. A gazdasági válság miatt ezeknek a munkáltatóknak még kevésbé jut eszébe, hogy ennek a kérdésnek magától értetődőnek kellene lennie. És igen, vannak olyan cégek is, akik korábban lelkiismeretesek voltak, most azonban kevésbé figyelnek a kapcsolódó előírásokra. A leggyakrabban a tűzvédelmi berendezések ellenőrzését vagy újítását hanyagolják el, nem szerveznek alkalmazottaiknak rendszeres orvosi ellenőrzést, valamint nem ellenőriztetik a vállalat területén a villanyáram-vezetékeket. Minden munkaadó számára szeretném világossá tenni, hogy a gazdasági válság semmi esetre sem befolyásolhatja az alapvető biztonsági és egészségügyi előírásokat a munkahelyen. Semmi miatt sem csorbulhat munkások biztonsága. Miért? Azért, mert a munkásnak joga van arra, hogy biztonságban legyen munkahelyén. A munkavállalónak egészségesen kell megérkeznie munkahelyére, és sértetlenül kell hazatérnie otthonába. Persze itt nem azokra a betegségekre gondolok, amelyek munkahelytől függetlenül előfordulhatnak. Akármilyen rossz is a gazdasági helyzet, ha valakinek alkalmazottai vannak, nem szabad a biztonságon takarékoskodnia.
Mely intézmény végzi az ellenőrzést? És milyen következményekkel kell számolnia az előírásokra fittyet hányó munkaadónak?
– A munkaügyi felügyelőség feladata ellenőrizni, hogy a munkaadók tiszteletben tartják-e a kapcsolódó törvényt és előírásokat. Szerbiában jelenleg mintegy 300 felügyelő végez ellenőrzést. Ami a következményeket, vagyis a büntetést illeti, a régió országaiban sokkal nagyobb büntetésekkel kell számolniuk a munkáltatóknak. A nyugat-európai országokban még nagyobbak a bírságok, de ezek az országok és Szerbia között nem is szabad párhuzamot vonni, mert a nyugati országokban a gazdaság is jóval fejlettebb. A szerbiai munkaadók szerint egyébként országunkban hatalmasak a büntetések, én erről másképpen vélekedek. Szerbiában a legnagyobb büntetés egymillió dinár. De mit jelent egymillió dinár egy elveszített kézhez, vagy lábhoz képest? És ne beszéljek a halálos kimenetelű balesetekről, amikor egy egész család válik csonkává.
