Az Ifjúsági Emberi Jogi Kezdeményezés (YIHR) egy regionális civil szervezet, amely Szerbia, Montenegró, Koszovó, Bosznia-Hercegovina és Horvátország területére terjed ki. A szervezet honlapján olvasható, hogy az alapítók szeretnék, ha minél több fiatal venne részt a szóban forgó országok társadalmának demokratizálódásában. Az alapítók és a tagok fontosnak tartják a múlttal való szembesülést és a volt Jugoszlávia egykori tagállamai közötti új kapcsolatok építését. A szervezet egyik programja a Szarajevó Napjai fesztivál. A rendezvényről és a szervezet tevékenységéről Maja Stojanovićtyal, az YIHR igazgatójával beszélgetettünk.
Az YIHR már több éve rendszeresen megszervezi Belgrádban a Szarajevó Napjai fesztivált. Milyen visszajelzések érkeznek? Mit szeretnének elérni a fesztivállal?
– Május 19-e és 23-a között idén negyedik alkalommal szervezzük meg a Szarajevó Napjai fesztivált. Évről évre egyre komolyabbá növi ki magát a rendezvény. A reakciókkal meglehetősen elégedettek vagyunk. Tavaly valamivel több mint 5 ezer személy látogatta meg a fesztivál különböző rendezvényeit. Szarajevóból szintén pozitív visszajelzések érkeznek. Belgrád és Szarajevó közösen támogatják a fesztivál szervezését. A fesztivál keretében zenés, színházi és politikai rendezvényekre is sor kerül. Ez utóbbi előadásokkal az a célunk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a két város politikusait és értelmiségi köreit. Idén 250 vendéget várunk Szarajevóból.
A Srebrenicáról szóló határozat elfogadása után az YIHR aktivistái a Szerbiai Képviselőház előtt az aszfaltra a következő szöveget festették: „Genocídium, ez a súlyos idegen kifejezés.” Ebből az akcióból, valamint szervezetük különböző kijelentéseiből azt a következtetést lehet levonni, hogy az YIHR elégedetlen a szóban forgó határozattal. Miért?
– Szerintünk a határozatban a népirtás szónak kellett volna szerepelnie. Nem csak azért, mert Srebrenicán népirtást hajtottak végre, és nem azért, mert a nemzetközi bíróság szerint is népirtás történt, hanem azért, mert ezt diktálta volna az áldozatok iránti tisztelet. Ha elkerüljük a népirtás kifejezést, és ha nem beszélünk nyíltan arról, hogy 1995 júniusában mi történt Srebrenicán, akkor az relativizálja az eseményeket. Így úgy tűnik, mintha a Szerbiai Képviselőház számára nem lennének fontosak az áldozatok.
Milyen lépéseket várna el a szerb államhatalomtól a múlt század kilencvenes éveiben a Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában zajló háborúval kapcsolatban?
– A szerb kormánynak sokkal felelősségteljesebben kellene viszonyulnia az akkori történésekhez. Nem szabad elfelejteni, hogy ha Milošević nem is volt felelős az összes elkövetett szörnyűségért, mégis ő volt mindennek a kezdeményezője. Szerbiának nem lenne szabad elhárítania magától a felelősséget. Szerbiának a Srebrenicáról szóló határozat meghozatalakor kellett volna bizonyítania érettségét és vállalnia a felelősséget a történtekért. Ez a rezolúció nem előrelépés, Szerbia viszont nem engedheti meg magának a további egy helyben toporgást.
Mi a véleménye a szerb nemzet ellen elkövetett gaztettekről szóló határozatról, amely nemsokára szintén a köztársasági parlament elé kerülhet?
– Szerintünk ez a határozat újabb tanúbizonyságot ad a szerb kormány éretlenségéről. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell elítélni a bárki ellen elkövetett gaztettet. A határozatoknak ideális esetben az lényege, hogy az elkövetők felelősséget vállaljanak tetteikért.
