Már harminc éve télen-nyáron, havonta olykor több alkalommal is kilátogatok a Magyarkanizsa községhez tartozó Kapitány-rétre. A természetjáró, madármegfigyelő ember számára mindig tartogat érdekes látnivalót a szikes puszta, a legelő, a nedves rét és a halastó. Annak idején az egyetemi diplomadolgozatom témája is a Kapitány-rét madárvilága volt. Az évtizedek során számos változáson ment át a puszta, a Tisza–Palics-csatorna keresztülvágta a rétet, a tavaszi héricses legelő egy részét feltörték, megváltozott a terület vízjárása, mégis az bosszant a leginkább, amikor felelőtlen személyek a rétre, a réten átvezető út menti árokba dobják a szemetüket. Nem is olyan régen valaki több nejlonzsák háztar tási hulladékot, szemetet pakolt ki a libafarm felé vezető, út menti árokba.
Nem sokáig kellett túrni a szemétben, hamar előkerült több közüzemi számla, volt ott villanyszámla, vízdíjszámla nem is egy, a számlákon pedig a szemét tulajdonosának a neve: Sz. János magyarkanizsai illető. Az utca és a házszám alapján akár rögtön felkereshettük volna, és jól beolvashattunk volna neki, hogy mégis mit képzel, hogy egyszerűen kiviszi a határba, a természetbe az otthoni szemetét, és mint aki jól végezte dolgát, az árokba dobja.
Az első felindulásból felocsúdva megpróbáltam hivatalos úton, a mezőőrszolgálat révén jogi útra terelni a dolgot, mert bár jó néhány megdönthetetlen bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy kitől eredhet a szemét, amíg a szabálysértési eljárásban nem nyer bizonyítást az illegális szemétlerakás, addig Sz. János csak gyanúsítható.
Akciócsoport a szeméttelepen
A mezőőrszolgálatot adó Őrangyal Kft. elkészítette a jegyzőkönyvet, felkeresték a kapitány-réti szemeteléssel alaposan gyanúsítható Sz. Jánost, de az illető tagadta, hogy ő vitte volna ki a szemetet, bár volt alkalma, hiszen rendszeresen a réten át, a velebiti bekötő úton halad el. Nehezen hihető, hogy valaki fogja más szemetét és önszorgalomból vagy tíz kilométer távolságra viszi, hogy a Kapitány-réten szórja szét.
A magyarkanizsai önkormányzatban ifj. Bimbó Mihály felügyeli a mezőőrszolgálat munkáját:
– A többi községhez hasonlóan a magyarkanizsai határban is szezonális jellegűek a különféle kártételek és lopások. A téli hónapokban megszaporodik a falopások száma, tavasszal pedig a mezőgazdasági munkákból eredően van dolguk a csőszöknek. Sajnos még mindig vannak olyan felelőtlen személyek, akik a határba viszik a hulladékot, ősszel a terménylopások okoznak gondot, fel-feltűnnek a nomád legeltetők, azután a természet- és vadkárosítás, az orvvadászat, a mérgezések stb. egész évre adnak munkát a mezőőröknek. Évente pályázat útján választjuk ki a mezőőri szolgáltatás végzésére legmegfelelőbb ajánlatot tevő céget. Az Őrangyal Kft. munkájával meg vagyunk elégedve – mondta ifj. Bimbó Mihály.
INGYEN HOMOK AZ AUTÓÚTHOZ
A magyarkanizsai Őrangyal Kft.-t öt éve alapította Csányi István és Vadász Károly, akikkel nem a nem veszélytelen munkájukról, hanem az érdekes és tanulságos esetekről beszélgettünk.
– A mezőőrszolgálat csak egy a tevékenységi körünkből, mivel biztonsági cég vagyunk, őriztük mi már a Tisza töltését is a magyar határtól a zentai község határáig. Amikor a Tiszán 2006-ban évszázados rekordot döntő árhullám vonult le, mi az embereinkkel éjjel-nappal járőröztünk a gátakon, hogy időben észlelni tudjuk az esetleges szivárgásokat, gátcsúszást vagy szándékos töltésrongálást. Erre a munkára több mint harminc embert alkalmaztunk, akiket a katasztrófavédelem fizetett. Jelenleg kilencen vagyunk a cégben, de szezonális jelleggel több biztonsági embert is alkalmazunk. A feladat összetettsége és jellege határozza meg, milyen korú és képességű személyre van szükség, a gátőrségre például még 75 éves, idős és tapasztalt személyt is alkalmaztunk, aki jól ismeri a Tiszát és a vízjárást.
Horgos határában tavaly nyáron illegális homokbányát lepleztek le
A Tisza árterétől a Kapitány-rétig viszonylag gazdag a község élővilága, ki vigyáz ezekre az értékekre?
– A község megbízásából a természetvédelem, az erdészet, a vadászat és a halászat ellenőrzése is a feladataink közé tartozik. Sajnos a télen is volt példa szándékos vadmérgezésre. Felelőtlen személy vagy személyek csávázószerrel megmérgezett kukoricát raktak ki Martonos határában és több őz, borz és fél tucat ragadozómadár pusztult el. A tavaszi vetés alkalmával figyelmeztetjük a gazdákat, hogy a földjük végén még véletlenül se szórják szét a csávázott kukoricamagot, mert így fácánokat és más vadakat is megmérgezhetnek. Lassan sikerül leszoktatni az embereket, hogy a vegyszeres flakonokat, a rovarölő és a gyomirtó szerek csomagolását a mezőn hagyják, vagy a kanálisokba dobják.
A természet és környezetkárosítás egyik nemkívánatos megnyilvánulása az is, amikor az elhullott háziállatokat beledobják az elhagyott tanyáknál található ásott kutakba. Megtörtént, hogy a Csodakút közelében az egyik üres tanya udvarán a kútban több háziállat bűzölgő tetemére bukkantunk. Égetett meszet dobtunk a kútba, vizet öntöttünk rá, a forró mésszel hatásosan lehet fertőtleníteni, majd lezártuk a kutat. A magányos tanyák sajnos ki vannak szolgáltatva a tolvajok kényének-kedvének. A határt járva a tanyavédelem is a kiemelten fontos feladata a mezőőrszolgálatnak.
MÉG A GYÜMÖLCSFÁKAT IS KISZEDIK A FÖLDBŐL
Mit lopnak leginkább a magyarkanizsai határban?
– A mezőőrszolgálat kihívást jelent, hiszen gyakorlatilag nincs olyan dolog, legyen az termény, erdő, épületanyag, vaskerítés, mezőgazdasági gép, amit ne próbálnának meg ellopni, még a homokot is illegálisan próbálták meg kitermelni Horgos határában. Egyetlen éjszaka buldózerekkel közvetlen feljáratot készítettek az autóútra és már vitték is nagy nyerges vontatókkal a homokot valamelyik építkezésre. Folytatódik az autóút építése, újabb hasonló esetekre lehet számítani. A Szabadka–horgosi-homokvidéken sorakoznak az illegális homokbányák, mély sebeket ejtenek a természetes környezetben. Horgosnál sikerült leállítani a homoklopást, ehhez azonban az illetékes tartományi és köztársasági felügyelőket is ki kellett hívni, a további intézkedés már az ő feladatuk.
A fémtolvajok is megjelentek az autóúton, már majdnem teljesen lefűrészeltek több méter hosszú vaskorlátot a horgosi felüljáró széléről, amikor megzavarták őket és értesítettek bennünket. A fémgyűjtők kis teherautóikkal járják a vidéket, a lakatlan tanyákról már minden mozdítható fémtárgy eltűnt.
Minden évszaknak megvannak a jellegzetességei, a mezei szarkák is szezonálisan jelennek meg a község különböző pontjain. A magyarkanizsai község mintegy negyvenezer hektáron terül el és határos Magyarországgal, ami különleges helyzetet teremt, hiszen gyakoriak az illegális határátlépések, de ezek szerencsére nem tartoznak a hatáskörünkbe, de sosem tudni, az éjszakai járőrözés alkalmával kibe botlik az ember, fegyver nélkül nem ajánlatos mászkálni. Tettenérés alkalmával mások vagyonának és az embereink testi épségének a megőrzése érdekében határozott fellépésre és gyakran fegyverre is szükség van, bár csak a legritkább esetben és csak végveszélyben használunk fegyvert.
A négylábú terepjáró nem ismer akadályt
Tavasszal még a gyümölcsfák sincsenek biztonságban, a fiatal telepítésű gyümölcsösökből egyszerűen kiássák és elviszik a fákat. A dűlőutak elszántására is gyakran kell figyelmeztetni a gazdákat. Mindenki maradjon a saját parcelláján belül!
Sok gondot okoznak az illegális szemétlerakók, mit lehet tenni a szemetelők megfékezéséért?
– Ha tetten érjük a szemetelőt, könnyebb a dolgunk, jegyzőkönyvet készítünk, és a községi felügyelőség viszi tovább az ügyet. Ha nincs tettenérés, már nehezebb a dolgunk, mert lehet, hogy a szemét nem azé volt, aki kivitte, megbízott valakit, hogy vigye ki. Körültekintően kell eljárni, nehogy valakit ok nélkül megvádoljunk. Nehéz az utólagos bizonyítás, nyomoznunk kell, szemtanúkat keresünk, és volt már rá példa, hogy sikerrel jártunk és megtaláltuk a szemetelőt, akit pénzbírsággal büntettek és kötelezték a szemét eltakarítására.
Majdnem elvitték a felüljáró korlátját
Érthetetlen, hogy miért éri meg valakinek a határba, az út menti árokba dobni a szemetet, amikor a községi szeméttelepre is kivihetnék, az sem okozna nagyobb fáradságot. Ami a szeméttelepet illeti, több év után sikerült kilakoltatni a kishomoki út menti lerakóra rátelepült cigányokat. Több család lakott a szemétben, volt olyan újszülött, akit a szeméttelepre anyakönyveztek, mert ott született, és szülei tartósan ott laktak. Ezt az társaságot nehéz volt kitiltani a szemétdepóról, a kilakoltatásuknál 16 biztonsági emberünket kellett bevetni, és a községi illetékesek jelenlétében nagy küzdelem árán végül is eltávolítottuk a cigányokat a szeméttelepről, amelyet állandó felügyelet alatt tartunk.
Hogyan lehet megregulázni a visszatérő nomád legeltetőket?
– Aratáskor, őszi terménybetakarításkor gyakrabban előfordul a más termésének a megdézsmálása. Ilyenkor menetrendszerűen megérkeznek a nagy nyájat terelő nomád juhászok. 2007-ben fél tucat felfegyverzett juhász ötezer birkával érkezett a községünk területére, mindent letaroltak. Igencsak meggyűlt a bajunk a rengeteg állattal és a makacs boszniai juhászokkal, akiket szép szóval nem lehetett jobb belátásra bírni, sőt még nekik állt feljebb, pisztolyaikat mutogatták, hogy ők nem félnek senkitől. Összevontuk erőinket, meleg helyzet volt, de végül is 11 tapasztalt, fegyveres szolgálatban jártas biztonsági emberrel sikerült őket meghátrálásra bírni. Nagy nehezen rákényszerítettük őket, hogy elhagyják községünk területét. Idén is volt gond a nomádokkal, ekkor a rendőrség és községi meg a köztársasági felügyelőség is kiszállt a terepre – emlékezett vissza az akciókra Csányi István.
