Félelemmel tekintünk a Görögországban kialakult gazdasági helyzetből fakadó bonyodalmakra, mert attól tartunk, hogy a válság begyűrűzik hozzánk is. Közeleg a nyaralás ideje, sokan járnak Szerbiából a görögökhöz üdülni, így érthető módon érdekli a széles nyilvánosságot az is, hogy mi vár ránk Görögországban, ha ellátogatunk oda.
Radovan Jelašić lemondásban lévő bankkormányzó kiemelt figyelmet szentel a dél-európai országban zajló eseményeknek, hiszen a felesége görög nemzetiségű. Ezért őt kértük meg arra, hogy ecsetelje a kialakult helyzetet.
– Utoljára tavaly októberben jártam Görögországban, amikor az ottani nemzeti bank elnökével tárgyaltam. Azt javasoltam neki, hogy országa mielőbb folyamodjon a Nemzetközi Valutaalaphoz segítségért, mert ez látványosan megkönnyítené a helyzetüket. Erre ő jót nevetett, s a többiek is, akik hallották, kacagtak, egy kolléga pedig megjegyezte: nem szép tőlem, hogy külföldi létemre beleavatkozom a belügyeikbe. Sajnos túl sok idő telt el azóta, a politikusok szinte semmit sem tettek a helyzet megoldása érdekében, s ezért meglehetősen elfajultak a dolgok. Későn kaptak észbe, de miután a 110 milliárd eurós hitelt megítélték nekik, gondolom, hogy nem lesz gond. Egyértelműen nem volt más kiút, minthogy felvegyék ezt a 110 milliárdot, jobban mondva az elkövetkező három év során folyósítja majd ezt az összeget az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap. Viszont pozitívuma is lehet ennek a dolognak, hiszen a pénz most már biztosítva van Görögország számára, így pontosan tudjuk, hogy miből fogja visszafizetni az elkövetkező három évben az esedékes hiteleket. Ezek szerint nemcsak a makrogazdaság, hanem a bankrendszer is sokkal erősebb lesz, s ebből mi is indirekt módon hasznot tudunk majd húzni. Mert ha Görögországnak jobban áll a szénája, akkor nekünk is könnyebb lesz; ha a görög bankoknak Görögországban jobb a helyzete, akkor biztos, hogy nálunk is erősebbek lesznek.
– Milyen mértékben kötődünk mi Görögországhoz, mennyire fűződnek szorosra a kapcsolataink?
– A szerbiai bankrendszer 16 százaléka többségében görög tulajdonban van, a külföldi befektetések szemszögéből Görögország a 4–5. helyen áll Szerbiában, kb. 1,5–2 milliárd eurónyi befektetéssel. Ekkora befektetésre Görögországból az elkövetkező pár évben nem számíthatunk. Ebből a szempontból is sajnálatos, hogy idáig fajultak a dolgok, de remélem, hogy a görög példából mi is sok mindent fogunk tanulni. Épp tegnap olvastam a Frankfurter Allgemeine Zeitungban arról, hogy – függetlenül attól, hogy micsoda megszorító intézkedéseket foganatosított a görög kormány az utóbbi időben – a lakosság többsége helyesli ezeket az intézkedéseket. Ebből az a tanulság, hogy politikusainknak több munkát kellene befektetniük abba, hogy elmagyarázzák a népnek, mi az, amit ma meg kell tennünk azért, hogy holnap jobb legyen. Fel kell fogniuk, hogy nem csak populista politikával kell hitegetni a polgárokat.
– Tehát nekünk a görög érdekeltségű bankoktól nem kell tartanunk?
– Nem, mert Görögország megkapta a pénzt, s ezáltal a pénzintézeteik stabilitása még nagyobb lesz. De ettől függetlenül azt is tudni kell, hogy a görög bankok sokkal jobban fel vannak tőkésítve Szerbiában, mint Görögországban, és ráadásul – mivel a Szerbiai Nemzeti Bank jelenlegi devizatartaléka nem csekély 11 milliárd euróra rúg – ha kell, akkor természetesen a pénzünk egy részével a görög bankok segítségére lehetünk.
– Hogyan történhetett meg Görögországban a gazdasági összeroppanás, s hasonló veszély fenyeget-e bennünket is?
– Fontos figyelembe venni, hogy Görögország nemcsak az Európai Unió tagja, hanem a fizetőeszköze is az euró. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az ország adóssága a nemzeti össztermék 110 százalékát teszi ki, ami meglehetősen ijesztő arány. Viszont egy olyan országnak, mint Szerbia vagy Magyarország még százszázalékos arányig sem kellene eljutnia ahhoz, hogy a helyzet veszélyessé kezdjen válni. Ha olyan számadást végzünk, hogy a görögöknek a 120 százalék jelentett komoly gondot, akkor azt kell látnunk, hogy nálunk már 70–80 százalék is hasonló erejű problémát jelentene, attól függően, hogy milyen a helyzet a tőzsdén. A másik fontos dolog, hogy az ország mennyi pénzt vesz fel, és azt mire költi. Vegyünk egy egyszerű számadatot: 2009-ben 2008-hoz képest feleannyit fektettünk be, tehát a befektetések nagysága az államháztartásban feleakkora volt, viszont az új hitelfelvétel 2009-ben háromszor annyit tett ki, mint 2008-ban. Ebből is látszik: meglehetősen összetett a helyzet, hogy hol, mi és hogyan hat. Egy másik példa: ahhoz viszonyítva, hogy tavaly mekkora hitelt vett fel Szerbia, befektetésekre hatszor kevesebbet költöttünk, mint korábban. Márpedig ha a felvett pénznek a túlnyomó részét nem fektettük be, akkor biztosan elköltöttük. Így is történt: elment a pénz a bérekre, a nyugdíjakra, a benzinre, az áramra, amiből nem lesz holnap nagyobb össztermék. Felmerül a kérdés: miből fogjuk vajon visszafizetni a felvett hiteleket? Fontos lenne, hogy legalább azt az összeget, amit külföldön veszünk fel, befektetésekre költsük.
– A Görögországba nyaralni készülőket az érdekli, hogy mire számíthatnak ott most: várható-e árcsökkenés?
– Kérdés, hogy mennyire lesz hajlandó Görögország csökkenteni az árakat, mert ha a polgárokat kérdezzük, mit szeretnének jobban, inflációt vagy árcsökkenést, egyöntetűen azt válaszolják, hogy inkább az infláción keresztül oldjuk meg a problémát. Hiszen hogy bárki is önként beleegyezzen abba, hogy csökkentsék a fizetését, az bizony nagyon nehezen megy. Viszont Görögország nem csak az Európai Unió tagja, hanem az Európai Monetáris Unióé is, így ők infláción keresztül a felhalmozódott problémát nem fogják tudni megoldani. Márpedig akkor csak egy dolog marad hátra: az árakat csökkenteni kell.
