Vannak egyének, akiket a természet különleges érzékszervvel áldott meg. Nyugalmasnak tűnő időszakban, amikor a szürke hétköznapok eseménytelenül követik egymást, érzékelik a válság előszelét, s ugrásra készen várják a vihar kitörését. Tudják, mit kell tenniük, s máról holnapra mesés vagyont halmoznak fel. Mire megnyugszanak az elemi erők, sikeres üzletemberek, sportklubok tulajdonosai, olyan közéleti személyek, akik előtt tisztelete jeléül kalapot emel a pórnép.
Pontosan nem tudni, vajon az ausztrál állampolgár Dragan Vasiljković vagy Daniel Snedden névre szóló útlevéllel horgonyzott le kis vitorlás hajójával a bari kikötőben az olyan távolnak tűnő 1987-ben. Tiszteletét tette, szimatolt, távozott. Még nem jött el az ő ideje.
Mindössze egy évvel később ismét hazalátogatott. Már hézagosabbak a törvények, s akiknek kötelességük lenne ügyelni a betartásukra, azoknak a szigora is enyhült. Cigarettát csempészett. Ekkor még túl kis hal, a nagyobb ragadozók kiszorították. A rendőrség nyilvántartásába került, de megúszta büntetés nélkül. Mint intelligens ember, leszűrte a tanulságot. Kapcsolat nélkül nem boldogulhat. Azóta sem derült ki, kik egyengették útját. Annyit tudni, hogy a szerbiai kormány egyik minisztere bizalmába fogadta. Felajánlotta szolgálatait a titkosrendőrségnek is.
Tárt karokkal fogadták. Horvátországban már dörögtek a fegyverek. Polgárháborúra nem készült fel a hadsereg, aki csak tehette, megszabadult a mundértól. Tisztek és közlegények egyaránt. A mozgósítás kudarcba fulladt. Vasiljkovićot Kninbe, a darázsfészekbe küldték, hogy szervezzen katonai osztagot.
Ekkor ismerte meg a közvélemény. Mítoszt teremtettek személyéből. Mitikus alaknak ábrázolták, akit az egek küldtek, hogy oltalmazza a védteleneket a gonosztól, az ártatlanokat a bűnösöktől. Egyenruhában földre szállt angyal. Tiszt és gentleman. A feltámadt Miloš Obilić. Hazafi, aki lemondott a földi javak élvezetéről, hogy megvédje kiszolgáltatott testvéreit. A haza hívó szavára felbukkant valahonnan a nagyvilágból, hogy saját pénzén felfegyverezze és kiképezze a bátrabbaknál is bátrabbakat.
A szakértők egyöntetű véleménye, hogy a szeplőtlen hazafi, a titokzatos Dragan kapitány mitikus alakjának megteremtése Milošević propagandagépezetének egyik legügyesebb trükkje.
E makulátlannak ábrázolt hősről a másik fél nem festett ilyen lelkesítő képet. Horvátországban azzal vádolják, hogy tevékeny szerepet töltött be fegyvertelen polgárok elűzésében, katonák és civilek tömeges lemészárlásában, a rablásban, a fosztogatásban. Ha az ausztrál hatóságok kiszolgáltatják, Dragan kapitánynak a horvát igazságszolgáltatásnak számot kell adnia tetteiről.
Ha ez így lesz, nem először ül majd a vádlottak padjára. A belgrádi születésű Dragan Vasiljković szüleivel együtt vándorolt ki Ausztráliába, s ekkor vette fel a Daniel Snedden nevet. A múlt század hetvenes éveinek kezdetén az ausztrál bíróság elmarasztalta orgazdaság, lopott áruk forgalmazása bűntényének elkövetése miatt. Ekkor még kiskorú, büntetését felfüggesztették.
Nem sokkal később ismét lebukott: elfoglalt üzletemberek kikapcsolódására, szórakoztatására csinos hölgyeket szervezett be. Mint kerítő, nagyszámú lányt futtatott. A bíró választás elé állította. Vagy börtönbe kerül, vagy bevonul katonának. Hősünk az utóbbi mellett döntött, befejezte a tartalékos tisztek iskoláját, majd elit alakulatban szolgált.
Vitathatatlan, hogy alaposan kiképzett tisztként érkezett meg Kninbe, ahol előbb a katonai parancsnokokkal, majd a helybeli politikusokkal is összeveszett. Visszarendelték Belgrádba, hiszen szerepét eljátszotta, a propagandagépezet új hősöket kreált, hol Arkan, hol más személyében. Volt az embereknek elég gondjuk, elfeledkeztek Dragan kapitányról.
Azon az emlékezetes októberi napon, amikor óráról órára változott a helyzet, lángokban állt a Szövetségi Képviselőház, néhány rendőrállomás épülete, a régi hatalom tartópillérei összeomlottak. Miután néhány nap múlva a helyzet némileg áttekinthetővé vált, a sajtó is felocsúdott. Több újság azt írta, hogy a vámhivatalt önmagát válságtörzsnek kikiáltó, gyanús üzelmekkel foglalkozó egyének csoportja szállta meg.
A rajtaütésszerű támadást Dragan Vasiljković vezette. Ez a név nem sokat jelentett az állampolgároknak, hosszan akkor már csaknem egy évtized elmúlt a horvátországi háború befejezése óta. Nem sokáig tartott pünkösdi királysága. Helyette mást neveztek ki a vámszervek élére. Vizsgálat nem indult az ügyben, így nem is derülhetett ki, hogy hiánytalanul átadta-e az irathalmazt és az elkobzott pénzt.
Azt sem tudni, hogy önszántából vagy mások tanácsára, buzdítására távozott-e, s tért vissza Ausztráliába.
Öngólt vétett egy rendőrből lett jó tollú újságíró. A tolvaj-pandúr játék, a szervezett bűnözés, a gengszterek e kiváló szakértője a minap azt írta, hogy Dragan kapitány az álcázás, a rejtőzködés nagymestere, s sohasem kerül kézre. Az ausztrál rendőrség viszonylag rövid idő alatt elcsípte. Feltehetően ott kereste, ahol keresnie kellett. Azt már igazán nem tudhatom, hogy módszerük alkalmazható-e más országban hosszú évek óta bujkáló megannyi szökevény elfogásában.
