Csütörtökön Újvidéken, a Magyar Szó székházában tartották meg a Média Ágazati Alapszervezet tisztújító, választási évi közgyűlését. A közgyűlésen Branislav Čanak , a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet elnöke is jelen volt, akivel a szakszervezet jelenlegi helyzetéről és a média ágazati kollektív szerződésről beszélgettünk.
Milyen a helyzet ilyen válságos időkben a szakszervezet háza táján?
– Nagyon nehéz. Jelen pillanatban azokban az országokban is, ahol a demokrácia jóval magasabb szinten van, mint nálunk, s ahol a szakszervezet legitim, legális és természetes tartozéka a politikai, gazdasági és szociális történéseknek, válság van, amit nagyon nehéz elviselni. Képzelheti, hogy akkor nálunk, ahol minden alkalmat megragadnak, hogy félrelökjenek bennünket, milyen súlyos lehet a helyzet.
Talán még rosszabb helyzetben vannak most, mint a miloševići időkben voltak?
– A miloševići érában a szabályok teljesen érthetőek és világosak voltak számunkra, Milošević a saját szakszervezetét kinevezte többséginek, bennünket kisebbséginek, mindent mondtak ránk: idegen bérencek vagyunk, eladtuk a szerb érdekeket, de mégis tudtunk úgy-ahogy normális körülmények között működni. Ezek a mostaniak sokkal körmönfontabb módon játszadoznak velünk, kétségbe vonják a létjogosultságunkat. A munkaügyi törvény – úgy látszik – a mi szakszervezetünkre nem vonatkozik, mert a szakszervezetünkhöz tartozókkal a munkaadók szinte azt csinálnak, amit akarnak. Ha létszámfelesleg van, a mi tagjaink kerülnek elsőként a feleslegek listájára, nem kérik ki a véleményünket, hogy mit tegyenek, de az is előfordul, hogy például a vállalati szakszervezeti vezetőnek egyszerűen felmondanak azért, hogy a többi tagot megfélemlítsék. A minisztériumban általában olyan akadályokat gördítenek az utunkba, hogy nem vagyunk kellő létszámban képviseltetve, mert ők csak a tömeges szakszervezetet ismerik el. Más fontos feltételekre nem figyelnek. Létrejött már egy bizottság is abból a célból, hogy felülvizsgálja a Függetlenség Szakszervezet esetében, hogy kellő arányú reprezentáltsága van-e Szerbia-szerte, s ezt a bizottságot Rasim Ljajić munkaügyi miniszter egyszerűen feloszlatta. Bármerre lépünk, bármi módon próbálunk eleget tenni a feltételeknek, mindenhol falba ütközünk, és gáncsoskodnak ellenünk. A munkaügyi minisztérium nem hajlandó a szociális párbeszédre, csak azt hajtogatják az illetékesek, hogy a taglétszám a fontos, mert ők a mennyiségre adnak, nálunk a szakszervezetiség legalább 5 milliós tagságot jelent. Az illetékes nemzetközi munkaszervezési szervnél feljelentést tettünk, akik reagáltak is az esetünkre, és szóbelileg figyelmeztették Rasim Ljajićot, hogy ne tegye ezt, de ő továbbra is figyelmen kívül hagyja a megrovást.
Mi az oka annak, hogy a média ágazati kollektív szerződés aláírására még mindig nem került sor?
– Bennünket nem okolhat senki, mi készen állunk, viszont a munkaadó annál kevésbé. Elsősorban a munkáltatók nem mutattak hajlandóságot arra, hogy egyesületet vagy társulást hozzanak létre, egy olyan szervezetet, amelyet az állam elismer és amelyik létjogosultságot nyer ahhoz, hogy a kollektív szerződést aláírhassa. Így olyan helyzet alakult ki, hogy nincs kivel aláírni a szerződést, mert a gazdasági kamara erre nem hivatott, legalábbis a nemzetközi jog így rendelkezik, de ugyanígy az üzletemberek klubja sem felel meg erre, nem azért, mert ez a csoportosulás jobbára az úgynevezett mágnásokból áll össze, hanem azért, mert a szóban forgó klubokat nem jegyezték be olyan formában, hogy a média esetében aláírói lehessenek a kollektív szerződésnek. A szerződés készen áll, de mivel a munkaadó részéről nincs készség, így az aláírás várat magára. Hiszem azt, hogy a valós oka mindennek az, hogy a média nem teljesen szabad, sőt mi több, a média esetében a munkaadók se dönthetnek szabadon, mert szinte minden apróságért a politikusokhoz szaladnak véleménycserére. Magyarán: tőlük függnek.
Kire kellene nyomást gyakorolni, hogy ez a kérdés végre megoldódjon?
– Én csak a nemzetközi közösségben bízom, szerencsénk, hogy hamarosan elnyerjük az Európai Unióhoz csatlakozó országok státusát, s ezután egyre több feltételnek kell majd eleget tenni országos szinten, mert ha ez nem teljesül, akkor bizonyos alapok, de főleg adott pénzeszközök elérhetetlenné válnak az ország vezetése számára. Követelni fogják tőlünk a demokratikus értékek betartását, és ebbe a kategóriába tartozik majd a kollektív szerződés aláírása a média ágazatban. Mi akkor egyszerűen előállunk azzal, hogy ez a részünkről nem akadály, s akkor többé nem húzhatják ki magukat a munkaadók sem. Egyébként azzal, hogy nem írjuk alá a kollektív szerződést, az alkotmányos jogaink rövidülnek, tehát egyszerűen megszegik az alkotmányt.
