A 15. Aranycitera tartományi versenynek adott otthont szombaton a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskola, ahol a citerán játszó diákok mérhették össze zenei tudásukat. A versenyzőket pedig a Szabó Gabriella, Linka László és Borsi Ferenc összetételű szakzsűri bírálta el. A rendezvényt dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségügyi titkár nyitotta meg, aki titkársága részéről a kezdetek óta támogatója az Aranycitera versenynek.
A következő szavakkal üdvözölte dr. Korhecz Tamás az egybegyűlteket:
– Szenttamás mindig különös szimpátiával bírt számomra, lehet, hogy a névrokonság kapcsán is, de az elmúlt 4-5 évben különösen szívesen és büszkén járok Szenttamáson, mert elértük azt, hogy nevén nevezhetjük, 90 évvel Trianon után a kisváros útjelzőtáblákról és hivatalos feliratú táblákról visszaköszönő 700 éves magyar történelmi elnevezését. Ez komoly harc eredménye, mert sok energiát kellett befektetni, hogy a velünk együtt élők elismerjék ezt a jogot, aminek szimbolikus jelentősége van. Jelzi a gyökereink mélységét és vastagságát, mert azt a közösséget, amelynek 700 éves gyökerei vannak ezen a tájon, nehezebben tudja a vihar elfújni, és azt hiszem, hogy a magyar nemzet sikerességének az a jellemvonása, hogy akárhányszor félreállították, földbe taposták, mindig fel tudott állni. Amíg mi hiszünk magunkban, tartjuk magunkat valamire, addig ez a nemzet legyőzhetetlen lesz. Akkor veszik csak el, ha mi magunkat adjuk fel, ahogy Deák Ferenc, a haza bölcse mondta: „Csak az veszhet el igazán, amiről mi magunk mondunk le”. Ennek a szenttamási történetnek, meg annyi más vajdasági magyar történetnek pontosan ez a tanulsága, hogyha hiszünk magunkban, ha egy nagyon ambiciózus célt is tűzünk ki magunk elé, de elhisszük, hogy meg tudjuk valósítani, akkor nincs lehetetlen. Mindinkább tudatosodik ez a magyar közösségben, mindinkább felismeri azokat az embereket, akik erre képesek, annál inkább biztosabb az elkövetkező 700 évünk is ezen a tájon, mondta a Magyar Összefogás listavezetője.
