Lehet, hogy már csak egy kakas dürög a hódegyházi pusztán
Afrika legnagyobb testű madara a röpülésre képtelen strucc. A Kárpát-medence egykor végtelennek tűnő füves pusztáin ezerszámra legelészett a mi legtermetesebb madarunk, a túzok, amit mérete után és félig-meddig tréfásan magyar struccnak is neveznek. A letelepedő eleink kezdték feltörni a pusztát, és mára az ősgyepek csak foltokban maradtak meg.
Az agrársivatagban már nem érzi jól magát a túzok. Szűkebb pátriánkban csak Hódegyháza környéken, a művelésre alkalmatlan szikes pusztán maradt fenn egy maroknyi csapat, amely az elmúlt években 20-25 egyedből állt.
A szikesedő füves puszta magasabb, fészkelésre alkalmas pontjain a fű rejtekében májusban két tojáson kotlanak a túzoktojók. A kakasok meg a közelben pöffeszkednek. Idén tavasszal rossz híreket kaptunk a korábban még két tucat egyedet, köztük 5-6 kakast számláló túzokpopulációról. Áprilisban a rezervátummá nyilvánított területet figyelemmel kísérő természetvédelmi őrök mindössze egy kakas dürgését figyelték meg és 4-5 tojót láttak a fészkelő helyen. A fészkelő tojók száma 10-12-ről a felére esett vissza. Ha valóban csak egy kakas maradt, több tyúkot nem is tud megtermékenyíteni. A szokásos dürgő helyek környékén tavasszal gyülekező túzokokszáma olykor eléri a 30 egyedet is (jómagam például 2002. április 1-jén 31 példányt figyeltem meg), de az elmúlt tíz évben a téli és tavaszi megfigyelések, számlálások adatai nem haladták meg a 25 egyedet.
TÚZOKREZERVÁTUM
A túzokok élőhelyén 1997-ben ezerhektáros védett területet alakítottak ki Túzoklegelő speciális természeti rezervátum néven, amit 2008-ban 8000 hektárra bővítettek. A védelem alatt álló terület kezelője a mokrini Perjanica vadászegyesület. A tartományi környezetvédelmi titkárság és az illetékes minisztérium anyagi támogatásával 2004 óta két őrt alkalmaznak a területre, akik a tavaszi dürgéstől egészen őszig naponta felváltva járják a túzokos területet és ügyelnek arra, hogy fészkelés alatt senki se háborgassa a túzokokat. Az aktív védelem és a védett terület kiszélesítése, az ezzel járó mezőgazdasági munkák, kaszálás stb. korlátozása ellenére az állomány nem tudott megerősödni, sőt, a jelek szerint a kipusztulás szélére sodródott.
A gazos pusztából már az őzbak is alig látszik ki. A túzok szereti, ha van kilátása
A túzok fennmaradását több tényező is veszélyezteti, ezekről kérdeztük Nikola Stojnić ornitológust, a Tartományi Természetvédelmi Intézet szakemberét:
– Az európai túzokpopuláció délkeleti elterjedési határán maradt fenn egy kis létszámú állomány Bánátban. A múlt század elejéről származó feljegyzések is arról szólnak, hogy a Hódegyháza, Mokrin és Szaján háromszögben a túzokok létszáma mintegy két tucat, tehát a terület nem tud eltartani nagyobb számú egyedet. Az aktív védelmi intézkedések ellenére továbbra is bizonytalan az ilyen kis létszámú egyedből álló populáció tartós fennmaradása. A mokrini vadászegyesület tagjai folyamatosan őrzik a túzokok élőhelyét, megszervezik a madarak téli etetését, olajrepcét vetnek, silótakarmányt visznek ki, hogy táplálékhiány miatt ne kelljen a túzoknak elhagynia a területet. Sikerült az emberi zavarást csökkenteni, a területen élő rókák gyérítésével kevesebb a túzok természetes ellensége. Sajnos a környező tanyákról elkóborló kutyák és disznók, a szaporodó borzok és a vaddisznók továbbra is potenciális veszélyt jelentenek a földön fészkelő madarakra, köztük a túzokra is. A korábban feltört legelőket vissza kellene gyepesíteni, az elgyomosodott és a náddal benőtt legelőt pedig kaszálni kell – mondta a szakember.
MAGYARORSZÁGI PÉLDA
Ami legjobban aggasztja a madarászokat, az a dürgő, ivarérett kakasok számának hirtelen csökkenése, aminek a pontos okát még nem sikerült kideríteni. Az ősszel a természetvédelmi őrök megtalálták egy elpusztult túzok maradványait, valószínűleg ragadózó, róka vagy kóbor eb áldozatául esett. A hódegyházi túzokállományhoz legközelebb Kelet-Magyarországon él egy több mint félezer egyedből álló, gyarapodóban lévő túzokállomány. A két terület között légvonalban nem nagy a távolság, a nagy testű túzokok akár néhány óra alatt is eljuthatnak egyik helyről a másikra.
Az a tény, hogy száz éve gyakorlatilag ugyanannyi a túzok Bánátban, azt bizonyítja, hogy az itteni szaporulat éppenhogy csak pótolni tudja a természetes állománycsökkenést, és egy váratlan esemény, kemény tél, ragadozók elszaporodása, akár végveszélybe is sodorhatja a kis létszámú túzokpopulációt.
Szél Antal az érdeklődőket kalauzolja a réhelyi látogatóközpontban
Magyarországon összesen mintegy másfél ezer túzok él. Kelet-Magyarországon a Körös–Maros Nemzeti Park részét képező Dévaványai–Ecsegi-puszta több mint ötszáz túzok otthona. Dévaványa közelében, a réhelyi látogatóközpontban dolgozik Szél Antal ornitológus, természetvédelmi őr, a túzok szakavatott ismerője, aki naponta járja a terepet. Hogyan sikerült elérni az érzékeny túzok számára szükséges teljes nyugalmat és biztonságot adó költési és táplálkozási feltételeket?
– A túzok a kiterjedt füves puszták madara, nagy területet és nyugalmat igényel fészkelési időben. A hatékony védelmi intézkedéseknek köszönhetően a Dévaványa környéki állomány jelentősen megerősödött, és ma már megközelíti az ötszáz egyedet. A 12 000 hektáros védett területből a földvásárlások eredményeként 9000 hektár a nemzeti park tulajdonát képezi, tehát mi gazdálkodunk rajta, a túzoknak legmegfelelőbb, a táplálkozását segítő növényeket termesztünk, lucernát, árpát stb. A túzokot veszélyeztető tényezőket sikerült a minimálisra csökkenteni, sem ember, sem ragadozó nem háborgatja őket fészkelési időben. A környék gazdálkodóival is jó az együttműködés, az agrártámogatásoknak köszönhetően olyan növényeket termesztenek, amelyek kedveznek a túzoknak. Ha fészket találnak, védőzónát hagynak körülötte, nem kaszálják le a lucernát, értesítenek bennünket, és ha szükség van rá, mentjük a fészekaljat, és mesterségesen keltetjük ki a tojásokat. A mentett tojásokból kikelt és felnevelt csibéket megtanítjuk a szabad életre, visszavadítjuk a természetbe. Erre a célra rendelkezésünkre áll egy 400 hektáros túzokvédelmi mintaterület, drótkerítéssel körbezárt, villanypásztorral bekerített rókamentes, tradicionális túzokfészkelőhely. Itt a fiatal madarak beilleszkedhetnek vad társaik közé – mondta Szél Antal, a rezervátum ornitológusa.
