Rosszat sejtek már azóta, mióta Radovan Jelašić bankkormányzó bejelentette távozását. Mintha azóta kezdenének elszabadulni a dolgok. Nem úgy alakul sem az árfolyam, sem a gazdaságpolitika, ahogy azt megígérgették. Igaz, hogy a meglódult árfolyamnak megálljt parancsoltak a minap, amikor 100 millió euró bevetésével sikerült a 102,8082 középárfolyamot beállítani, s egyúttal azt is megfogadták, nem hagyják, hogy az euró ára 103 fölé kússzon, de kérdés, hogy lesz-e hozzá elég erő, akarat és főleg pénz. Az idén ugyanis a devizatartalékokból 976,5 millió eurót volt kénytelen eladni a jegybank csak azért, hogy féken tartsa az árfolyamot. Maradt még 2,5 milliárd euró tartalékban, de kérdés, hogy vajon ezt mind arra akarják-e költeni, hogy az árfolyamingadozást leküzdjék, vagy esetleg kell ez majd még másra is.
A most távozni készülő Nemzetközi Valutaalap megfigyelőit is aggasztja a helyzetünk, aminek rosszabbodásáról májusi itt-tartózkodásuk során a helyszínen győződhettek meg. S azt tanácsolják, amit a leköszönőfélben levő bankkormányzó annyiszor elmondott: a helyzet féken tartása a közfogyasztás csökkentésében és a felelősségteljes fiskális politikában rejlik. Ötleteik is voltak, hogy miként lehetne ezt kivitelezni, csak az a baj, hogy nálunk semmi sem úgy szokott történni, ahogy azt a jó szándékú útmutatók elképzelték. Mindenesetre azt legalább elérték, hogy a fizetések a közszférában és a nyugdíjak az év végéig befagyasztva maradnak. Sajnálatos azonban, hogy az árak féken tartására vagy alakítására valószínűleg nem lesz komolyabb befolyásuk.
El fognak szabadulni az árak! Minden jelből erre lehet következtetni, mert a kapzsi termékgyártók tegnap kezdték már küldözgetni a kereskedőknek az árkorrekcióra vonatkozó útmutatásaikat. Nem szentimentálisak egy cseppet sem. Az árfolyam növekedésre az üzemanyag folytonos drágulására hivatkozva követelik a termékeik drágítását. Máris készülnek az új árcédulák. Azt hiszem, valamennyiünknek égnek áll a haja, amikor belép az üzletbe, és az elárusítónő kezében a jól ismert kis szerkentyűvel ragasztgatja a legfrissebb feliratozott árcédulát. Nos, a jelenlegi állás szerint július 15-től fogják a megemelt új áron értékesíteni a portékákat a kereskedők. Igaz, akadnak olyan kereskedelmi cégek is, amelyeknek a vezetői azt hangoztatják: ameddig tart a tartalékuk a korábban beszerzett áruból, addig ők nem hajlandóak korrigálni, akármennyire is nyomást gyakorolnak rájuk a gyártó cégek. Márpedig árutartalékból nincs hiány egyetlenegy üzletben sem, mert eddig arra panaszkodtak a kereskedők, hogy visszafogottabbá vált a fogyasztás, csökkent az érdeklődés még a közfogyasztási termékek iránt is.
Lehet, hogy ideig-óráig elodázódik még a drágulás, de senki sem tud bennünket megnyugtatni, hogy ne rettegjünk a közeljövőben várhatóan elszabaduló áraktól. Például az étolaj 23,5 százalékkal fog többe kerülni hamarosan, ami esetenként akár 20 dináros növekedést is jelenthet. Egyes étolajforgalmazó cégek annyira türelmetlenek, hogy követelik az azonnali árnövelést. Egyelőre még kötik az ebet a karóhoz a forgalmazók, hogy ameddig a készlet tart, addig nem hajlanak árkorrekcióra, de ugyan ki ellenőrzi ezt, és vajon ki hisz abban, hogy tartják magukat majd az ígéretükhöz.
Bejelentették már a cukor árának a növelését, 1–2 dinárral ugyan kilónként, de ha a befőző szezon elérkezésére gondolunk, nem is olyan elenyésző összeg lesz ez. A sör is drágulni fog 3–5 százalékkal, minden bizonnyal erre is sor kerül még a hőség beköszöntése előtt, mert azt valamennyien tudjuk, hogy mikor fogy a legtöbb sör. A tejgyárak sem tétováznak sokáig. Ott is 2–3 százalékos áremelkedés várható. A csemege és az édességek pedig 2–5 százalékkal kerülnek majd többe hamarosan. De talán nincs is értelme külön felsorolni, hogy minek fog növekedni az ára, mert szinte minden közfogyasztási cikk ezen a listán található.
Nem kell ahhoz magasan szakképzett közgazdásznak lenni, hogy számadást végezzünk, milyen következményekkel jár az árfolyamingadozás és az árdrágításnak az összhatása. Egyértelmű, hogy előbb-utóbb el fog szabadulni az infláció, s az is mindinkább világossá válik előttünk, hogy nehezen lesz tartható a 6 százalékosra tervezett évi infláció. Mint már mondtam, rosszat sejtek, de bárcsak ne lenne igazam, legalább a bankkormányzó maradhatna egy kis időre féken tartani a dolgokat, de maga jelentette be, hogy legfeljebb szeptemberig lesz még tisztségében. Akkor legalább bizakodjunk abban, hogy addig nem fordul sokkal rosszabbra a sorsunk.
