A szerbiai médiaszféra helyzetét semmi esetre sem lehet rózsásnak nevezni. A rossz anyagi helyzet, az újságírók egyre nagyobb méreteket öltő elbocsátása, az ízléstelenségbe hajló bulvárlapok sokasága, valamint az újságírók ellen irányuló fenyegetések és munkájuk ellehetetlenítése akár huligánok, akár más tényezők által egyik kritikát szüli a másik után. Oliver Vujović , a Délkelet-európai Médiaszervezetének (SEEMO) főtitkára lapunknak a következőképpen értékelte a szerbiai médiumok helyzetét és munkáját:
– A szerbiai médiaszférával rendkívül elégedetlen vagyok. Ami a nyilvánosságra hozott problémákat illeti, Szerbia vezető pozíciót tölt be a régióban. Évente általában száz, újságírók ellen irányuló támadást vesznek nyilvántartásba. Ami ezeket a kilengéseket illeti, Ivica Dačićtyról csak jót mondhatok, mivel a SEEMO adatai szerint mióta ő a belügyminiszter, azóta a rendőrség sokkal határozottabban reagál az újságírók ellen irányuló fenyegetések, illetve támadások esetében. A bírósággal, valamint a többi illetékes állami szerv munkájával azonban még mindig elégedetlenek vagyunk, nagyon sok esetben a rendőrségi nyomozás lezárta után semmi sem történik. Azt is nehezményezem, hogy a Dada Vujasinović, Milan Pantić és Slavko Ćuruvija újságírók ellen elkövetett gyilkosságokat, valamint a Dejan Anastasijević ellen elkövetett gyilkossági kísérletet a mai napig nem derítették fel az illetékes szervek. A szerb állam polgárainak és politikai tényezőinek is érdeke lenne, ha a részletezett kérdést illetően javulna a helyzet. A demokrácia elérése hosszú folyamat, amelynek során a társadalom stabilitását biztosító emberi jogok fokozására kell a hangsúlyt fektetni. A médiaszabadság, az újságírók jogainak védelme alapkövetelmény ezen a téren. Szerbiát illetően számomra a hiányzó szakmaiság a másik nagy probléma: kevés médium vagy lap művel minőségi újságírást, és aggasztó méreteket ölt az elbulvárosodás. Nem a bulvár létjogosultságát kérdőjelezem meg, azt viszont állítom, hogy a bulvárnak nem szabad uralnia a társadalmat. Szerbiában sajnos pontosan ez történik.
A riportot korábban az újságírói műfajok királynőjének nevezték, ez a titulus ma már egyre inkább a tényfeltáró újságíráshoz kapcsolódik. Tény, hogy Nyugat-Európához vagy az Amerikai Egyesült Államokhoz képest a szerbiai médiumokban csak elvétve találkozni ezzel a műfajjal. Ön szerint miért van ez így?
– Teljes mértékben egyetértek megállapításával. Ezt többek között a szerbiai médiumok anyagi helyzetével magyarázom. A jó tényfeltáró újságíráshoz pénz kell. Pénz persze a szerbiai médiumokban is van, csak valószínűleg nem megfelelően osztják be. Minden szerkesztőségben kellene dolgoznia egy jó tényfeltáró újságírónak, a médiumok vezetőségének ezt a személyt kellene pénzeszközökkel támogatnia, továbbá felmentenie minden más munka alól, hogy kizárólag kutatásaira összpontosíthasson.
Az utóbbi másfél évben a szerbiai médiumokban nagyjából kétezer újságíró és alkalmazott maradt munka nélkül. A gazdasági világválság mennyire vezetett hasonló nehézségekhez a többi európai ország médiaszférájában?
– A gazdasági válság hatását mindenhol megérezték a médiumok, közülük is talán leginkább a nyomtatott sajtó. A lapok esetében a válság mellett az is problémát jelent, hogy az internetes kiadások egyre több olvasót hódítanak el a nyomtatott sajtótól. A közelmúltban több vezető európai médium képviselőjével találkoztam. Szerintük a médiumokban az igazi válság csak idén kezdődik el, majd egészen 2012-ig folytatódik, így egész Európában elbocsátásokra kell számítani a médiaszférában. Az lenne a leghelyesebb, ha a médiumok a pillanatnyi helyzetet a válság utáni időszakra való felkészülésre használnák fel, hogy a jövőben minél sikeresebben szerepeljenek a piacon. A nyomtatott sajtónak egyre több figyelmet kell fordítania elektronikus kiadásaira és a modern technika nyújtotta egyéb lehetőségekre. A szerbiai nyomtatott sajtó esetében sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az előfizetőkre. Ez a lehetőség Szerbiában egyelőre még gyerekcipőkben jár. A nyugat-európai lapok az előfizetőknek köszönhetően legalább alapvető költségeiket fedezni tudják, és tervezni is képesek, mivel tudják, hogy hány lapot fognak biztosan eladni.
Mivel magyarázza, hogy a médiaszféra egyre kevésbé vonzó a fiatalok számára?
– Ezt elsősorban a rossz bérekkel magyarázom. Példának okáért, egy szerbiai újságíró általában 20–30 ezer dinárért dolgozik havonta. A másik probléma szerintem az, hogy a mai fiatalok azt hiszik, egyik pillanatról a másikra sikeressé, híressé válhatnak. Számos fiatal nem hajlandó időt és erőfeszítést fektetni abba, hogy elérje a sztárújságíró státusát. A kezdők azt hiszik, hogy pár hónapos szerkesztőségi munka után híresek lesznek, és amennyiben ez nem történik meg, azonnal más szakma után néznek. Az is nagyon érdekes, hogy a szerkesztőségekben nagyon kevés az a személy, aki valóban újságírást tanult. Ez szerintem azért van így, mert a médiaszakon nem azt oktatják, amire ehhez a szakmához valóban szükség van.
