Tegnap hivatalosan is bejelentette lemondását tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti közösségekért felelős titkári tisztségéről dr. Korhecz Tamás. A távozás melletti okokat számba véve, a következőket nyilatkozta lapunknak:
– Atipikus okai vannak a lemondásomnak. Szerbiában nem volt még példa rá, hogy valaki megválik egy magas állami tisztségtől úgy, hogy erre senki se kéri. Vagy oly módon, hogy ne veszítette volna el a politikai pártnak a bizalmát, amelyik jelölte, nem áll konfliktusban a pártelnökkel.
Egészségügyi okai sincsenek lemondásomnak, sőt nincs másik állami tisztség, ami miatt a tisztséghalmozásról lehetne szólni, és nem is készülök diplomáciai szolgálatra.
A harmadik megbízatási időmet azzal vállaltam el, hogy befejezem mindazokat a folyamatokat, amelyekbe rengeteg erőt, energiát és munkát öltem az elmúlt kilenc esztendő során. Vajdaság új statútumára, a hatásköri törvényre és a nemzeti tanácsokról szóló törvényre gondoltam. Ezek mind függőben voltak akkor. Most, hogy elfogadták valamennyit, megszülettek a végrehajtási jogszabályok, úgy gondolom, hogy egy folyamat kikerekedett. Mindig olyan ambíció fűtött, hogy valamit változtassak a jogrendszeren, hogy Vajdaság autonómiája olyan legyen, amely szolgálja a polgárok érdekeit és kielégíti igényeiket. Azon fáradoztam, hogy minél jobban kialakítsuk és megvalósítsuk a nemzeti közösségek egyenjogúságát és a békés egymás mellett élést, ebbe beleadtam minden tudásomat, többet ennél nem tudok tenni.
A közvélemény összefüggésbe hozhatja a nemzetitanács-választásokkal az Ön lemondását, miután Ön a Magyar Összefogás listavezetője?
– Rosszul teszik, akik így gondolják. Döntésemet akkor hoztam meg, amikor még nem is voltak kiírva a nemzetitanács-választások, amikor még nem létezett Magyar Összefogás lista. Semmi köze ennek a lemondásomhoz, és a választási versengéshez. Több olyan kormánytag is van, aki nemhogy részt vesz a választásokon, hanem aktuális elnöke is az adott nemzeti tanácsnak.
A Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztségének betöltése ütközik netán más tisztséggel?
– Nem vagyok a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, nem biztos, hogy az leszek, erről a vajdasági magyar polgárok fognak dönteni, és a megszületendő nemzeti tanácsnak a tagjai. Az elnöki tisztség egyébként nincs semmilyen összetűzésben a vajdasági kormányban való részvétellel, nemcsak a korrupció-ellenes ügynökségről szóló törvény rendelkezései biztosítanak erről, hanem az is, hogy a különböző nemzeti tanácsok elnökei számára, akik a tartományi kormányban is tisztséget töltenek be, a korrupció-ellenes ügynökség semmilyen kifogást nem emelt a tisztséghalmozásra vonatkozólag.
Az elmúlt tíz év alatt kifejtett munkássága során mire a legbüszkébb?
– Rengeteg sikerélményben volt részem, de az eredményről majd az idő mond véleményt, vajon mennyire sikerült megváltoztatni az országot, a társadalmat. Annyit mondhatok, hogy büszke vagyok rá, hogy tíz év alatt sikerült létrehozni olyan közigazgatási szervet, amely európai viszonylatban is a leghatékonyabbak közé tartozik, Szerbiában pedig azon néhány közigazgatás közé, amelyekben fel sem merül a korrupció gyanúja. Magas adminisztratív kapacitással rendelkezünk, magas a professzionalista hozzáállás mutatója. Minden munkatársamnak szeretném kifejezni őszinte hálámat és megbecsülésemet, hogy részt vettek ebben a folyamatban és sikerült kimagasló eredményt elérni az intézményrendszer építésében. Tíz évvel ezelőtt tisztességes emberként léptem be ebbe a márványpalotába, és tíz év után ugyanúgy távozom: tíz év munka után bárkinek nyíltan és őszintén a szemébe nézhetek.
Kiben látja az utódját?
– Olyan valakiben, aki jól ismeri a titkárság munkáját, szakmailag felkészült, hogy továbbvigye az elért eredményeket, van ambíciója, és feddhetetlen erkölcsileg és tisztesség tekintetében. Ha rajtam múlik, s ezt javasoltam a kormányelnöknek és Pásztor elnök úrnak is, akkor Deli Andor magiszter lenne a legalkalmasabb arra, hogy betöltse ezt a tisztséget. Erről természetesen a kormánykoalíció és a képviselőház fog dönteni.
Hogyan képzeli el a továbbiakat?
– A tudomány irányában gondolkodom, eddig is egyetemi tanárként dolgoztam, több egyetemen is. Vannak lemaradásaim. Szeretném megírni a tankönyveket az egyetemi jegyzetek alapján, tudományos írásokat készülök publikálni.
Mi az, amire keserűséggel emlékezik vissza?
– Nincs bennem keserűség, nyugodt lélekkel távozom. Voltak józanodások, illúzióvesztés az elmúlt tíz évben, amikor a tankönyvekből szerzett ismeretek a gyakorlatban másként mutatkoztak meg, de nem ért olyan csalódás, bántalom, megaláztatás, ami miatt keserűség maradt volna meg bennem.
