Radovan Jelašić (Ótos András felvétele)
Szerkesztőségünkben járt Radovan Jelašić, a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója, aki arra vár, hogy a köztársasági parlamentben napirendre kerüljön az SZNB-ről szóló törvény, s annak elfogadása után jóváhagyják lemondását és kinevezzék az új bankkormányzót. Itt tartózkodása kiváló alkalom volt arra, hogy egyfajta összegező interjú készüljön vele.
Mi lesz a dinár árfolyamával?
– Mi továbbra is azt tesszük, amit eddig is vállaltunk, igyekszünk megelőzni azt, hogy napi szinten túl nagy mértékben ingadozzon az árfolyam. Számunkra fontos az, hogy az euró ha drágább is, de mégis legyen belőle elég, és a forgalom továbbra is zökkenőmentes legyen. Hogy közép- és hosszútávon mi fog történni, az nem csak tőlünk függ. Mi továbbra is a törvényben megszabottakhoz tartjuk magunkat, mely szerint az SZNB fő feladata az árstabilitás. Májusban és júniusban az infláció 4 százalék alatt volt és lesz. A jövőben az infláció továbbra is az árfolyam alakulásától, a makrogazdasági mutatóktól és a régióban történtektől függ majd. Az infláció az év végéig biztosan 6 százalék plusz-mínusz 2 százalék körül fog alakulni.
Érdemes-e dinárban takarékoskodni?
– Ha valaki dinárban leköti a pénzét, 8–10 százalékos éves kamatot kaphat rá. Az infláció mint már mondtam, május-június folyamán 4 százalék alatt volt, ami azt jelenti, hogy a dinárban takarékoskodó polgár 6 százalékot keres a lekötött dinárjával. Aki dinárban spórol, az biztos legyőzi az inflációt, ami szerintem továbbra is a legfontosabb dolog.
Ön szerint mi fog történni az euróval?
– Biztos meg fog maradni az euró, viszont az is biztos, hogy másként fog működni az egész rendszer. A fiskális politikát sokkal inkább koordinálni kell, ha valaki nem tesz eleget az elvárásoknak az Európai Unión belül, sokkal nagyobb árat kell majd érte fizetnie. Aki a fiskális politikában sokat bakizik, attól meg fogják vonni a szavazati jogát.
A Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalást miként értékeli?
– Végre kell hajtani június 15-ig mindazt, amit megbeszéltünk, a nyugdíjtörvény elfogadását a parlamentben és a dinamikusabb létszámleépítést az állami adminisztrációban. Meg kell jegyeznem, hogy mi az SZNB-ben a hat év alatt az 5600-as létszámot 2180-ra építettük le. Erről példát lehetne venni.
Az egyszeri gyorssegély kiosztása kapcsán véleménye szerint elég lesz a 6,5 milliárd dinár arra, hogy minden rászoruló kapjon valamennyit?
– Erre én is kíváncsi vagyok. Számomra nevetséges az a vita, hogy a 30 000 dináros fizetés legyen a határ, esetleg a 40 vagy a 80 ezer dináros. Látszik pontosan az, hogy melyik politikus kitől számít szavazatokat besöpörni magának. Van, aki csak a nyugdíjasokkal foglalkozik, mások a középosztállyal, a harmadik a szegényebbekkel. Sajnos az a valóság, hogy Szerbiában abszolút semmilyen pontos információja nincs senkinek arra vonatkozólag, hogy ki a szegény. Viszont abban biztos vagyok, hogy a politikusok el fogják osztani a pénzt és besöprik a maguk sikerét.
A másik propagandafogásról, Tadić elnök úr felbuzdulásáról, a hazafias gazdálkodásra és gazdálkodókra vonatkozólag mi a véleménye?
– Hála istennek, valakinek 2010-ben eszébe jutott ez a régi téma. S jócskán elkésve megpróbál valamit tenni. Engem egy évvel ezelőtt felkértek az akkor épülő Szent Száva templom kapcsán, hogy legyek az illetékes tanács tagja. Amikor megmondták, hogy kik a tanács többi tagjai, akkor én megköszöntem ezt a megtiszteltetést, de nem vállaltam el, mert ezekkel az emberekkel még egy fényképen sem szeretnék együtt mutatkozni. Félek attól, hogy az utóbbi tíz év alatt a politikusaink nemcsak hogy fényképezkedtek hasonszőrűekkel, hanem találkoztak, tárgyaltak is velük. Amíg az SZNB kormányzója voltam, a köztársasági elnököt és a miniszterelnököt egy alkalommal sikerült meghívnom a jegybankba, mert egyébként nem értek rá. Viszont ezek a bizonyos úriemberek, akiket most bírálnak, pl. amikor üzletközpontot nyitottak egyre-másra fogadták az illusztris vendégeket, politikusokat. Szóval, jól hangzik az elképzelés, hogy az off-shore cégeiktől igyekeznek eltántorítani őket, majd meglátjuk, hogy ennek mi lesz az eredménye, remélem, gyorsan megtudjuk.
Miután kinevezik utódját, hova tovább?
– Nem tudom még. Biztos, hogy hat hónapig nem dolgozhatok Szerbiában, de feltett szándékom az, hogy itt maradjak a régióban. Valahol a közelben szeretnék dolgozni. Európában, vagy talán inkább Közép-Kelet-Európában szeretnék maradni. Kétlem, hogy van olyan érdekes munka vagy ajánlat, ami el tudna vinni a világ más tájára.
Keserű szájízzel távozik?
– Egy kicsit igen. Az igazat megvallva 10 évvel ezelőtt, amikor ide kerültem, reménykedtem abban, hogy sokat tudunk tenni. Ha tudtam volna akkor, hogy csak eddig jutunk el, hogy tíz év múlva arról fogunk beszélgetni, hogy ki mit csinált az utóbbi 5-10-20 év alatt, akkor másként cselekedtem volna. Mondhatom, hogy frusztrál az is, hogy Szerbia nem olyan ország, ahol az emberek ne tudnák, hogy mit kellene csinálni, de nem tudom felfogni ésszel, hogy akkor miért nem csinálják. Ha valamiről biztosan tudják, hogy az a helyes út, hát akkor mire várnak, miért nem cselekednek. Mindezek után én csak annyit tudok mondani, hogy a magam munkáját becsülettel elvégeztem, most itt az idő, hogy mások is bizonyítsanak. Ígérem, hogy attól függetlenül, hogy nem leszek az SZNB kormányzója, a jövőben ugyanúgy fogok tenni Szerbiáért, Magyarországért és az Európai Unióért, ahogy azt eddig is csináltam.
