Boris Tadić szerb államfő május végén patriotizmusra szólította fel a szerbiai üzletembereket. Tadić a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetsége kongresszusának megnyitóján arról számolt be, hogy mekkora veszteségeket kell Szerbiának a külföldi adóparadicsomokban bejegyzett offshore vállalatok miatt jegyeznie. Az államfő szóban forgó kijelentését a Demokrata Párt két bizottsági ülésén is megismételte. Lapunknak a téma kapcsán Miša Brkić , a Politika napilap gazdasági rovatának szerkesztője nyilatkozott. A gazdasági szakújságírót arról kérdeztük, szerinte miért éppen most hívja fel Tadić államfő az offshore vállalatokra a figyelmet, habár azok nem tegnap óta léteznek.
– Szerintem Tadić tanácsot kapott, hogy erről a témáról kell nyilatkoznia. A gazdasági válság még nem ért véget, sok a munkanélküli, nagy a szegénység. Az elnök azt a tanácsot kaphatta, hogy ebben a pillanatban az ország nem kulcsfontságú gazdasági problémájára kell felhívnia a közvélemény figyelmét. A gazdasági patriotizmus kérdését nem tekintem stratégiai célnak. A szerbiaiaknak meg kell magyarázni, hogy miért élnek rosszul. Egyeseknek sokkal kedvezőbb, ha az emberek haragja nem a szerb gazdasági politika alkotói és a kormány, hanem valaki más, vagyis a mágnásoknak nevezett üzletemberek ellen irányul. A szerbiai politikum az utóbbi években törlőrongyként kezelte a mágnásokat. Nagyon sok szerbiai politikus a hazai üzletembereket már évek óta bűnözőként szeretné feltüntetni, akiket könnyű börtönbe juttatni. Szerbia e téren Oroszországtól vett példát: Putyin néhány évvel ezelőtt börtönbe juttatta Mihail Hodorkovskit, az egyik legbefolyásosabb orosz üzletembert, vállalatát pedig államosította. Tadić és az államhatalom a gazdasági válság kezdete óta arról beszél, hogy semmi ok az aggodalomra, minden rendben lesz. Természetesen semmi sincs rendben, az állam képtelen bármit is megoldani, és most „alibi felelősöket” kell találni a válságra. Szerbia imázsának nem tesz jót, ha a hazai üzletemberekre ilyen módon mutogatnak ujjal. Tadić egyébként az utóbbi időben nem egyszer, hanem gyakran nyilatkozott hasonlóképpen a hazai üzletemberekről, vagyis ahogy ő mondja, a mágnásokról. Én ezeket az embereket vállalakozónak, a szerb gazdasági közösség tagjainak nevezném. 2000-ig még valóban mágnásokról beszélhettünk, akik kihasználták Miloševićhez fűződő kapcsolatukat, illetve az ország helyzetét, és így tettek szert vagyonra. 2000 után Szerbiának módjában állt leszámolni a mágnásokkal, ám mégsem tette meg. A 2000. október 5. után létrejött jogállamban már nem látom módját olyan csoportok kialakulásának, akiket mágnásoknak lehetne nevezni. Ha pedig ma mégis léteznek még mágnások, akkor az annak az államhatalomnak a hibája, amelynek Tadić is tagja.
Tudvalevő, hogy Miroslav Mišković, a Delta Holding tulajdonosa el szeretné adni a Delta Maxi vállalatot. Lát-e bármi összefüggést Tadić kijelentése és Mišković tervei között?
– Igen, szerintem elképzelhető, hogy ez is magyarázat arra, hogy Tadić miért éppen most nyilatkozik az offshore vállalatok ellen, hiszen ha Mišković eladja a Delta Maxit, Szerbiában nem kell hozadéki adót fizetnie. Egyébként Mišković az utóbbi években több banktól igényelt hitelt és a Delta Holding rendkívül eladósodott. A Delta Maxit szintén hitelből építette fel. Tehát senki se higgye azt, hogy Mišković az eladásból majd rengeteg pénzre tesz szert. Ugyanakkor szerintem ha bármi is gyanús Mišković üzleteivel kapcsolatban, akkor azzal az illetékes állami szerveknek, és nem az államelnöknek kell foglalkoznia.
Lát-e valós esélyt arra, hogy az államfő felhívása nyomán bizonyos offshore vállalatok tulajdonosai Szerbiába jegyeztetik át cégüket?
– A kérdésre kérdéssel válaszolnék: Van-e a Földön olyan ember, aki valaha offshore vállalatot alapított Szerbiában? Működik-e Szerbiában akár egy offshore vállalat is? Nem. Azért nem, mert Szerbia nem a megfelelő hely sem az offshore, sem bármilyen más vállalat alapítására. Tudjuk, hogy világszerte léteznek országok, ahol egymás után nyílnak az offshore vállalatok. Ebben egyébként semmi rossz nincs. Ha lenne, akkor a Szerbiától sokkal fejlettebb országok már régen letartóztatták volna vezető üzletembereiket. Cipruson és a Kajmán-szigeteken át egészen Svájcig léteznek adóparadicsomok. Ciprus mondjuk az Európai Unió tagállama és semmiféle törvénytelen üzletben nem vesz részt azzal, hogy az országban offshore vállalatokat nyitnak. Az offshore vállalatok legálisak és senkit sem tartóztathatnak le miattuk. Szerintem egyébként nem erkölcsös dolog üzleti patriotizmussal példálózni. Nem morális azt mondani, hogy mivel Szerbiában nehezen élnek az emberek, ezért az offshore vállalatok tulajdonosainak át kell jegyeztetniük vállalataikat. Tadićnak inkább Cvetkovićot kellene felszólítania cselekvésre, hogy tegyen már valamit annak érdekében, hogy Szerbiában is minél több vállalat nyíljon.
Mit kellene tennie az államvezetésnek, hogy a szerbiai, de a külföldi vállalkozók is vonzónak találják Szerbiát?
– Azt, amit a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, illetve az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is tanácsol: könnyítse meg az ügyvitelt, csökkentse a bürokratizmust és szorítsa vissza a korrupciót abban a társadalomban, amelynek elnöke Boris Tadić. Amíg ekkora a korrupció, addig sem belföldi, sem külföldi vállalakozó nem találja Szerbiát vonzónak. Amíg az engedélyekre rendkívül sokat kell várni és a dinár árfolyama bizonytalan, amíg a különböző állami intézmények munkatársai önkényesen lépnek fel a vállalakozókkal szemben és amíg az állam nem oldja meg a Koszovó fedőnevet viselő politikai bizonytalanságot okozó problémát, addig egy üzletember sem akar Szerbiában üzletelni.
