Be kell vallanom, néhány nappal ezelőtt még fogalmam sem volt arról, hogy Szerbiában, vagy akár Vajdaságban létezik egy Almás elnevezésű település. Az alig több mint hatezer lelket számláló bánáti település egy sajnálatos esemény, illetve eseménysorozat kapcsán már egy hete minden szerbiai médiumban feltűnik, tehát én, és a hozzám hasonlóan tájékozatlanok is tudomást szerezhettek Almás létezéséről. A történtek időrendi sorrendben: Egy szerb és roma nemzetiségű fiatal a Facebook internetes közösségi oldalon vitába keveredett egymással, állítólag egy pár sportcipő miatt. A nézeteltérés a szerb fiú halálával végződött, akit a rendőrségi nyomozás jelenlegi állása szerint a roma fiatal ölt meg. A helyi lakosok, úgy tűnik, nem ismerik az egyéni felelősség fogalmát, ezt talán az almási roma közösség tanúsíthatná a leginkább. A romák napokon át féltek elhagyni házaikat, amelyeket a nem roma lakosok kővel dobáltak, meg persze válogatott fenyegetések is elhangzottak.
Almáson végül megjelentek a rendőrök és csendőrök, továbbá az államhatalom képviselői, mindenki elítélte a történteket és mindenki ígért valamit. És itt meg is állnék a visszatekintéssel. Ez a történet számomra két eltérő nemzetiségű fiatal tragikus sorsán túlmenően valami másról szól. A nacionalizmusról, rasszizmusról, vagy nevezzük akármelyik hangzatos idegen szóval is a másik gyűlöletét. Nincs tökéletes ország és hibátlan, bölcs társadalom sem. A XXI. század civilizációs fejlettségének és a múltban faji, nemzeti, vallási gyűlöletből eredően elkövetett szörnyűségek ellenére a világ egyik szegletében sem tudnak békében élni egymással a nemzetek. Nem kell senkit sem megütni, vagy megölni ahhoz, hogy megbomoljon a társadalom harmóniája, értékrendembe és világképembe még egy gyalázó falfirka sem fér bele. Azt sem tartom megoldásnak, hogy az államhatalomtól, különböző miniszterektől, esetleg független állami szervektől várjuk a csodát és az atrocitások megszűntét. Valóban fontos, hogy egyetlen nemzeti, vallási vagy faji alapon elkövetett bűncselekmény se maradjon büntetetlenül, ugyanakkor legyünk őszinték: hányan vagyunk azok, akiknek szájából ne hangzott volna el az „ezek a szerbek”, „azok a góracok”, vagy „ezek a cigányok” kezdetű mondat? Hány család nappali szobájában, vagy esetleg ebédlőjében csevegtek a családtagok negatív kontextusban és az általánosítás hibájába esve egy másik nemzetről?
Amikor családtagokat írok, akkor a felnőttekre gondolok. Mert a gyerekek tisztán és ártatlanul, előítéletek nélkül érkeznek a világra. A gyerekek számára csak jó és rossz, esetleg szép és csúnya ember létezik. Az alkalmanként „bölcs” szülők azonban lassan őket is megmérgezik eszméikkel és az általános iskolában már nem játszanak olyan magától értetődően egy másik nyelvet beszélő gyermekkel, mint korábban az óvodában. Sokan bizonyos nemzetek képviselőinek embertelen viselkedésével, háborúkkal, múltban történt öldöklésekkel magyarázzák előítéleteiket. A múltról valóban nem szabad megfeledkezni, ugyanakkor aki túlságosan sokat bánkódik múltja miatt, az saját maga hantolja el jövőjét. Mindennek kapcsán egy film jut eszembe. A főhős indiai muzulmán. Édesanyja még gyermekkorában elmagyarázza neki, hogy kétféle ember él a Földön és Indiában: jó és rossz. És amikor főhősünk élete az Amerikai Egyesült Államokban 2001. szeptember 11. után csak azért hullik darabjaira, mert muzulmán, akkor egyetlen célt tűz ki maga elé: találkozni az USA elnökével és elmondani neki, hogy: A nevem Khan, és nem vagyok terrorista. Persze a bollywoodi történet semmivel sem kevésbé ragyogó happy enddel ér véget, mint egy hollywoodi mese, az elképzelés mégis szép. Az pedig még szebb lenne, ha a valós világban is ilyen könnyen megszüntethetnénk az értelmetlen gyűlöletet. Félek azonban, hogy – és maradok a filmek világánál – ez a vágy csak Álom luxuskivitelben. Amíg nem változunk mi magunk, addig a világ sem változhat. Ezúttal valóban kollektív felelősségről van szó. Lehet akármilyen tettre kész és bölcs elnökünk, vagy minisztereink, ha mi magunk nem vagyunk bölcsek és nem tanulunk anyáink és apáink, illetve a körülöttünk élők anyáinak és apáinak hibáiból. Nem kell senkinek sem vallásosnak lennie, sem Istenben, vagy Jézusban hinnie, esetleg templomba járnia és imádkoznia. Akárki, vagy akármi is felelős a Föld létezéséért, a Föld minden értelemben, illetve részletében tarka, és akármeddig is mérgezzük magunkat a gyűlölettel, öldökléssel, a tarkaságot nem szüntethetjük meg.
