Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, az időjárás egyre nagyobb átalakuláson megy át. Májusban az átlaghőmérséklet jóval a megszokott alatt alakult, és a nagy, olykor özönvízszerű esőzések hatására kiöntöttek a folyók, belvíz lepte el a szántóföldeket, vagyis szinte mindent. Ezt követően igencsak forró, olykor a trópusi jelzővel körülírható időszak következett, a csillagászati nyár kezdete után két nappal pedig ismét pocsolyákban tocsogunk és fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot. A szélsőséges időjárásviszonyok nemcsak kedélyállapotunkat befolyásolják, hanem a növény- és állatvilágot is. Ezt lapunknak Hulló István szabadkai biológus is megerősítette:
– Az időjárásban észlelt változások nagy hatást gyakorolnak az élővilágra. Megbomlottak az élővilág megszokott ciklusai. A nyári időszakra nem jellemző abnormális csapadékmennyiség, vagy máskor a hosszú ideig tartó szárazság változásra kényszeríti az élővilágot. Ha a növények esetében eltolódik a virágzás, illetve a vegetáció ideje, akkor az azokat beporzó, vagy azokkal táplálkozó rovarok táplálék nélkül maradnak, illetve a megszokottól eltérő időszakban jelennek meg. Ha nincs termés, akkor a rovarok sem tudnak utódokat nevelni, a rovarokkal táplálkozó állatok pedig úgyszintén táplálék nélkül maradnak. Idén rengeteg állatfaj nem tudott utódokat nevelni, itt főleg a madarakra gondolok. Fészkeiket vagy a vihar és az eső semmisítette meg, vagy a fiókák haltak éhen. Nagyon sok fecske is éhen halt, amikor megérkeztek a nagy hidegben. Ezek kisebb gondok, mert az élővilág képes mindezt kiheverni. A nagyobb bajok akkor kezdődnek, amikor megbomlik a rendszer. Hasonlóan gyors ütemű változások még a Föld legaktívabb időszakában sem mentek végbe. Ilyenkor egy-egy faj el is tűnhet. Jelenleg az élővilág nagyon szenved. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy ezek a változások mindig is jelen voltak az élővilág fejlődése során, csak lassabban mentek végbe.
Számíthatunk előbb vagy utóbb az őshonos növények, illetve állatfajok átalakulására, esetleg eltűnésére vidékünkről?
– A változás, amire gondol, már folyamatban van. Most azzal szembesülünk, amit különböző környezetvédelmi csoportok és tudósok már hosszabb ideje jeleztek. Korábban is láthattuk ezeket az átalakulásokat, csak most sokkal kifejezettebben érezzük mindezt. A változások azokon a vidékeken kezdődtek meg, ahol az utóbbi 50–60 évben felgyorsult a felmelegedés. Itt a Kárpát-medencében a félsivatagi fajok kezdenek meghonosodni. A nagy szárazságok következtében kipusztultak egyes réti fajok, és helyüket félsivatagi növények foglalták el. Ugyanez jellemző az állatfajokra is. Mindehhez még az ember is hozzájárult: egyre nagyobb területet hódítanak meg az emberi hozzájárulással behozott növényfajok. Ezek annyira agresszívak és annyira jól alkalmazkodnak a különböző időjárásviszonyokhoz, hogy minden szabad területet elfoglalnak. Főleg gyomfajtákról van szó: parlagfű, különböző disznóparéj fajták, libatopfélék, ürömfélék, különböző aranyvesszők. Szinte már mindenfelé ezek a fajok szorítják ki az őshonos fajokat, amelyek nem tudnak alkalmazkodni, ezért mostanra veszélybe kerültek. A szélsőséges időjárásviszonyok miatt előbb vagy utóbb olyan fajok alakulnak majd ki, amelyek a szárazságot, de a bőséges csapadékot is eltűrik. A Kárpát-medencében ezek a változások fokozottan lesznek jelen.
Miért éppen a Kárpát-medencében?
– Azért, mert ez egy ütközőzóna. Itt minden fokozódik: itt ütközik kelet és nyugat, illetve észak és dél. Május derekán a Kárpátok alatt bejutott a medencébe a Zsófia ciklon, a kijáratot viszont már nem találta meg, és ezért tombolt itt olyan sokáig. De ugyanez történik, amikor mondjuk Afrikából egy forró front indul észak felé, és megreked a Kárpát-medencében. Ami egyszer bejut a medencébe, az elég sokáig elidőzik itt. Emiatt is ilyen érzékeny ez a terület, talán itt érezhetőek leginkább a különböző éghajlati változások egész Európában.
Hatalmában áll az embernek megállítani a szóban forgó változásokat? És mennyire okolhatjuk magunkat, vagyis az embert a változásokért?
– A változások sorozatát nem az ember idézte elő, csak kicsit felgyorsította azokat. Az iparosodás, a légszennyezés, az óriási szén-dioxid-kibocsátás a jégkorszak után eleve melegedő klímát még melegebbé tette. Az ember egy természetes folyamatot gyorsított fel. Az első lépés, amit megtehetünk, hogy szembesülünk a tényekkel. Itt a Kárpát-medencében a vízgazdálkodást illetően kell komolyan felkészülnünk, vagyis a nagy vízhiány és a hirtelen megnövekvő vízmennyiség váltakozására. És az is fontos, hogy ne csak néha figyeljünk a környezetvédelemre. Nem elég, ha csak olykor hagyjuk garázsban az autót, és kerékpárral indulunk útnak. Komolyan kell foglalkozni a szén-dioxid kibocsátásának csökkentésével. A megújuló és környezetkímélő energiaforrásokra úgyszintén rendkívüli figyelmet kell fordítani, valamint arra is, hogy milyen mérgekkel permetezzük, locsoljuk a szántóföldeket. Ezeket a dolgokat komolyabban kell venni, mert ha a mi számunkra már nem is, de a következő generáció számára már élhetetlen lesz a Föld. Mindenki tehet valamit: emberek, kormányok, közösségek.
