A tavalyi sikertelen büszkeségnapi felvonulás óta meglehetősen keveset hallhattunk a szerbiai homoszexuális, vagyis LGBT közösségről. A melegek nagyjából tíz nappal ezelőtt – amikor a Gay Straight Alliance (GSA) és a Queeria homoszexuálisok érdekeit képviselő szervezetek belgrádi sajtótájékoztatóját egy bombariadó szakította félbe – kerültek ismét a figyelem középpontjába. A szóban forgó sajtótájékoztatón az idei büszkeségnapi felvonulás megszervezéséről, illetve az ahhoz kapcsolódó témákról szerettek volna beszámolni a két szervezet aktivistái. Lapunknak Boban Stojanović , a Queeria aktivistája nyilatkozott az idei felvonulás, valamint az LGBT közösséget érintő egyéb kérdések kapcsán.
Ki szervezi az idei büszkeségnapi felvonulást, és meddig jutottak az előkészületekkel?
– A szervezőket pillanatnyilag nem tudnám pontosan megjelölni, mivel még folynak a tárgyalások. A Queeria és GSA közösen kezdte meg a tárgyalásokat, és remélhetőleg idén végre sikerül megszervezni a parádét. Jelenleg az ország többi LGBT szervezetével tárgyalunk és egyeztetünk. Közösen kell eldöntenünk, hogy mit és hogyan szeretnénk. Végül pedig azt is meghatározzuk, hogy pontosan mely szervezetek lesznek a szervezők.
A felvonulás résztvevőinek biztonságáért illetékes állami szervekkel szintén megkezdték a tárgyalásokat?
– A Belügyminisztériummal csak akkor vehetjük fel a kapcsolatot, amikor már tudjuk, hogy mikor szeretnénk a felvonulást. Ivica Dačić belügyminiszter egyébként korábban is kijelentette, hogy idén biztosítani tudnák a felvonulás résztvevőinek biztonságát, tehát mi nagyon bízunk abban, hogy ez így is lesz. A tavalyi hibákból szintén tanultunk, most már tudjuk, hogy hogyan kell tárgyalnunk a rendőrséggel. Dačić mellett Svetozar Čiplić emberi jogi és kisebbségügyi miniszter, valamint Marko Karadžić, az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium államtitkára állt, illetve áll ki egyértelműen az LGBT közösség és a parádé mellett.
Azt már tudják, hogy hol szeretnék megszervezni a felvonulást? Belgrád központjában, vagy mégis inkább a külvárosban?
– Ezzel kapcsolatban még semmi sem végleges. Természetesen néhány helyszín már szerepel a listánkon, de erről mindenféleképpen szeretnénk a rendőrséggel is egyeztetni. Annyi biztos, hogy a helyszín véglegesítésénél nagy szerepet játszik majd a biztonság. Olyan helyszínt választunk, amely megfelel az LGBT közösség elképzelésének, és ahol a rendőrség szavatolni tudja a biztonságot.
A Queeria és a GSA a közelmúltban aláírásgyűjtést kezdett. Mit szeretnének elérni ezzel az akcióval?
– Az elkövetkező egy-két hónap alatt 10 ezer polgár aláírását szeretnénk összegyűjteni. Azért döntöttünk az akció mellett, mert meg akarjuk mutatni, hogy Szerbiában igenis sok ember támogatja az LGBT közösséget és semmi kifogásuk a felvonulás ellen. Szeretnénk bizonyítani, hogy a felvonulást nemcsak az LGBT populáció támogatja, hanem más polgárok is. Ez a kérdés és ez a téma minden polgárt egyaránt érint. Ha már polgári és emberi jogokról beszélünk, akkor egyértelmű, hogy a büszkeségnapi felvonulás nemcsak a kormánytól és az LGBT közösségtől függ, hanem minden polgártól.
Kilenc hónap távlatából hibának tartja-e, hogy a szervezők tavaly lemondták a felvonulást, amikor a Belügyminisztérium a főváros központja helyett a belvárostól távolabb első Köztársaság Palotája előtti teret jelölte ki a rendezvény számára?
– Igennel és nemmel is válaszolhatnék, attól függ, hogy mely szemszögből vizsgáljuk a kérdést. Így az idő távlatából, amikor a kedélyek már csillapodtak, talán azt mondanám, hogy a szervezőknek el kellett volna fogadniuk az új helyszínt és meg kellett volna tartaniuk a felvonulást. Már csak azért is rá kellett volna bólintaniuk arra az ajánlatra, mert akkor idén még
nagyobb valószínűséggel szervezhetnénk meg a város központjában a felvonulást.
A tavaly szeptember óta eltelt időszakban változott-e valamelyest az LGBT közösség helyzete Szerbiában?
– A tavaly történtek ahhoz vezettek, hogy a nyilvánosság egy ideig igen sokat foglalkozott az LGBT közösséggel, és valamelyest javult is a helyzetünk. Mondjuk a közelmúltban, amikor a GSA és a Queeria közös sajtótájékoztatóját egy hamis bombariadó szakította félbe, nagyon sok polgár jelentkezett nálunk, és sajnálatukat fejezték ki a történtek miatt. A legtöbben azt kérdezték, hogy meddig fenyegetik még a homoszexuálisokat Szerbiában. Ezért is fontos a felvonulás. Amikor mi a homofóbiáról és az LGBT közösséget érő támadásokról beszélünk, akkor sokan el sem hiszik, hogy mindez megtörténhet egy másik emberrel. De ha bejelentjük a parádét, és ha kezdetét veszi a fenyegetés, a bombariasztások, majd magán a felvonuláson a kődobálás, akkor az emberek láthatják, hogy igazat beszélünk, hogy valóban fenyegetéssel és bántalmazással kell szembesülnünk. Akkor talán még nagyobb támogatást kapunk.
A politikusok, közéleti személyiségek körében – úgy tűnik – divat lett kijelenteni, hogy támogatják a homoszexuálisokat. Mennyire tartja őszintének ezeket a megnyilvánulásokat?
– Nagyon jó a kérdés és elgondolkodtató. Az biztos, hogy a homofóbia leküzdésében nagy segítséget nyújtanak azok a politikusok és közéleti személyiségek, akik az LGBT közösség oldalára állnak. Az embereknek látniuk kell, hogy a homoszexualitás nem szörnyű, ebben nagy segítséget nyújt, ha ezt egy ismert személy is megerősíti. Persze biztosan vannak olyanok is, akik csakis populista indíttatásból állnak a homoszexuálisok oldalára, de ha őszinték vagyunk, nekünk mindenféle támogatás fontos.
