Egy aktuális kimutatás szerint a szerbiai helyi médiumokra egyre nagyobb politikai nyomásgyakorlás nehezedik Szerbiában. Több lokális médium illetékese egyetért azzal a kijelentéssel, hogy Szerbiában kilátástalan és hálátlan, olykor pedig még veszélyes is újságírással foglalkozni. A téma és egyéb aktualitások kapcsán lapunknak Nedim Sejdinović , a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének (NDNV) főtitkára nyilatkozott.
Milyen típusú nyomásgyakorlás nehezedik leggyakrabban a szerbiai médiumokra?
– Általában vegyes, a politikai és a gazdasági nyomásgyakorlás együtteséről beszélhetünk. Fontosnak tartanám kiemelni, hogy a szerbiai médiumok nagyon nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Ez többek között a hazai médiaszféra rendezetlenségével és az állam néhány téves lépése miatt van így. Ezért szinte magától értetődik, hogy a hazai médiumok gazdasági helyzetük miatt sokkal érzékenyebbek a különböző nyomásgyakorlást és zsarolást illetően. A nyomásgyakorlók és zsarolók a politikai és gazdasági elit soraiból kerülnek ki. Az utóbbi időben egyébként számos tisztségviselő kihasználta a rossz tájékoztatási törvény adta lehetőségeket és bírósági eljárást indított bizonyos médiumok ellen. Ezzel persze újabb súlyt kapott a nyomásgyakorlás.
A helyi médiumokat kifejezettebben érinti a nyomásgyakorlás?
– A helyi és az országos médiumok egyaránt magukra vannak utalva a rendezetlen és vadregényes szerbiai médiaszférában. A központi médiumok valamelyest jobb helyzetben vannak, sok esetben már csak azért is, mivel tulajdonosaik mágnások. Ezek a lapok számos privilégiumot élveznek a helyi médiumokkal szemben. A lokális médiumokat senki sem védi, a helyi kiskirályok azt tehetnek velük, amit csak akarnak. A helyi politikusok propagandacélokra használják fel a médiumokat. Amíg eleget tesznek a politikum óhajának, addig támogatásban és védelemben részesülnek, amikor viszont elkezdik követni a szakmaiságot, vagy esetleg tényfeltáró újságírással foglalkoznak, azonnal elzárul a csap, amiből a támogatás folyt. Ennek az a logikus következménye, hogy a helyi médiumok a fennmaradás érdekében igyekeznek minél kevesebb befolyásos ember tyúkszemére lépni.
Nevezhetjük-e ennek ellenére valamelyik szerbiai médiumot függetlennek, illetve fenn tudnak-e hosszú távon maradni a független médiumok?
– A függetlenség egyik alapfeltétele a jól szervezett médiaszféra. A médiumoknak egyértelmű szabályok alapján kell működniük. A médiumok tulajdonosi kérdésének rendeződése nélkül szintén nem adottak a feltételek a függetlenséghez. Az államnak el kell döntenie, hogy bizonyos médiumoknak tulajdonosa marad-e, vagy inkább mégis befejezi a magánosítást. A médiumok egyedül rendezett médiaszférában valósíthatnak meg magas szintű szakmaiságot és válhatnak függetlenné. Pillanatnyilag Szerbiában sajnos csak nagyon kevés médium szerkesztőségi politikáját nevezném függetlennek.
Jogosnak tartja-e Muamer Zukorlić mufti sértődését, aki a Blic szerb nyelvű napilapban megjelent karikatúra miatt bocsánatkérést és 100 millió eurós kártérítést követelt a laptól?
– Nem, semmi esetre sem értek egyet a követeléssel. Szerintem ez ismét azt támasztja alá, hogy a szerb társadalomban egyre nagyobb a klerikalizmus. Az egyházi közösségek és egyházi képviselők viselkedése teljesen felfoghatatlan napjaikban és a világban, amelyikben élünk. Zukorlić úr és az iszlám közösség kijelentései ezzel az esettel kapcsolatban példátlanok és meggondolatlanok. Szerintem az égvilágon semmi nem sértette meg egyetlen iszlám vallású személy érzelmeit sem. A szerbiai vallási közösségek a pravoszláv egyházzal az élen a társadalomban egyfajta bírói szerepet szeretnének magukra vállalni. Ezt semmi esetre nem szabad megengedni.
Egy ismert szerbiai újságíró legutóbbi írásában kijelentette, hogy a Blic napilap azzal, hogy elnézést kért Zukorlić muftitól és az iszlám közösségtől, aláásta demokratikus és szekuláris társadalmunk alapjait. Mennyire ért egyet ezzel a kijelentéssel?
– Én valóban nem tudom, hogy mi motiválta a Blicet a bocsánatkérésre. Elképzelhetőnek tartom, hogy a Blic megijedt és ezért kértek elnézést, ezt még valamennyire meg is tudom érteni. A vallási közösségek és szervezetek jelentős hatalomra tettek szert a szerb társadalomban, ma már szinte párhuzamos állami szerveknek tekinthetők, és sokkal nagyobb befolyással bírnak, mint az államhatalom. Ennek ismeretében szerintem a Blic megijedt és ezért kértek bocsánatot.
