Július 16-án lesz két éve, hogy megalakult a mostani összetételű Tartományi Képviselőház, azóta elnököl Egeresi Sándor, a parlament elnöke, mivel most ért véget a tavaszi-nyári ülésidőszak, kiváló alkalom ez arra, hogy összegezzünk, visszatekintsünk a közeli és távolabbi múlt fontosabb eseményeire, egyféle leltárat készítsünk mindarról, ami történt. Magától adódik a kérdés, hogy Egeresi Sándor miként tekint az elmúlt két évre vissza:
– Felemásan tekintek az elmúlt két esztendőre. Vannak és voltak sikerélmények a parlamenti munkám során, de vannak és voltak sajnos csalódások is bőven, mert ez a politika velejárója. Sokkal többet vártam, amikor elkezdtem ezt a munkát annál, mint amit ma fel tudok mutatni, de mivel reálpolitikus vagyok, nem a fellegekben élek, úgy gondolom a körülményekhez képest azzal is elégedett lehetek, ami van. Bizonyos szemszögből nézve eredményes volt a vajdasági parlament kétéves tevékenysége.
Mire alapozza ezt?
– Nem a huszonvalahány, 23-24 megtartott ülésre, az elmúlt időszakra vonatkozólag. Ugyanis sokan úgy viszonyulnak a parlamenti munka értékeléséhez, hogy a megtartott ülések számával mérik annak hatékonyságát. Különösen a rossz indulatú hozzáállása esetében a média részéről tapasztalható ez. Pedig a megtartott ülések száma nem lehet mérce, mert ha csak ebből állna a mi munkánk, akkor mondhatnám, hogy nagyon könnyű kétéves időszakot zártunk le most. A parlamenti munka ennél sokkal összetettebb, annak csak egy része a képviselőház és a bizottságok ülésezése, az érem másik oldala a napi események sorozatában és a politikai döntések sokaságában lelhető fel. Jómagam megpróbáltam tisztességgel és becsülettel végezni mindazt, amit rám bíztak, s ennek szellemében sikerélményként könyvelem el, hogy igaz egyéves huzavona után, de megszületett Vajdaság statútuma és a hatásköri törvény. Mindkettőnek az előkészületében jócskán kivettük részünket, sőt mi több, ez vonatkozik a nemzeti tanácsokról szóló törvényre is. A nemzeti tanácsok sorra alakulnak, a legtöbbjük itt a tartományban, a 16 közül 9 nálunk működik. Azért fontos a felsorolt törvénynek a megvalósítása, mert ezzel Vajdaság megerősítette nemzetközi helyzetét, tekintélyét, ami az egész országra nézve előnyös. Mindezzel hozzájárultunk ahhoz, hogy Szerbia nemzetközi megítélése egyre pozitívabb irányt vett. Azt hiszem szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ebben a folyamatban kulcsszerepe volt a vajdasági parlamentnek.
Milyen csalódás érte az elmúlt időszakban?
– Persze, hogy jóval többet vártam a tartományi tevékenységtől. De a legnagyobb csalódás mégis a statútum volt, a késedelem miatt, talán még ennél is húsba vágóbb a hatáskörök feltöltődésének borzasztó lassú üteme, és az is, hogy arra számítottunk, hogy Vajdaság miatt a statútum és a hatásköri törvényből kifolyólag alkotmánymódosításra kerül sor. Bíztunk benne, hogy újra fogalmazzuk a hatásköröket, hogy még európaibbá tesszük Szerbia alkotmányosságát, de kénytelen vagyok belátni, hogy erre egyhamar nem kerül sor. Elfogadom a realitásokat, viszont abba nem tudok beletörődni, hogy sikertelenség övezi és gátolja a hatáskörök hatékony naprakész, gyors átvételét.
Mire gondol pontosan?
– Az átvételre váró 154 konkrét hatáskörből jó ha legfeljebb 52 esetében történt meg az átruházás. Ez a folyamat roppant lassan halad. Még januárban elsők között a Fruška gora Nemzeti Park hatáskörét vettük át, akkor én azt mondtam, hogy jó ha a mandátumunk végéig sorra kerül majd mind a 154 hatáskör. Amikor ezt a kijelentést tettem, figyelembe vettem mindazokat a politikai realitásokat, amelyek ebben az országban tapasztalhatók, és azt is, hogy hiányzik azon politikai szándék, amellyel a hatáskörök átvételét sürgetni, gyorsítani lehetne. Titokban reménykedtem, hogy naprakészen alakul majd a dolog, de látom, hogy erre nem nagy az esély. Azért nem vagyok pesszimista ez ügyben, mert úgy érzem, hogy demokratikus eszközökkel menet közben lehet hatni erre a dologra, és én ezt próbálom tenni rendületlenül.
Kin múlik, hogy felgyorsuljon a folyamat?
– Elsősorban a tartományi kormányra hárul ez a feladat. Úgy érzem képes arra, hogy ezt a kezdeményezést felvállalva a szerb kormánynál eljárjon a hatáskörök átvételi ütemének gyorsítása érdekében. Viszont visszatérve arra, hogy mit tartok kézzelfogható eredménynek, a munkám során, nagy sikernek könyvelem el a biztonsági helyzet tekintetében mindazt amit megvalósítottunk. Előrehaladás történt a béke és a biztonság szavatolása terén Vajdaságban. Több közös fellépésünk volt ennek érdekében Dačić belügyminiszter úrral, csakhogy a legfrissebbet, a temerini esetet említsem, ahol hozzájárultunk a feszültség csökkentéséhez, igyekeztünk erősíteni a nemzetek közötti bizalmat, és sikerült odahatnunk, hogy az állami szervek hatékonyabban reagáljanak egy-egy fellépő este kapcsán. Az ügyészséggel is nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Đorđe Ostojić állami főügyészhelyettes úrral is rendszeresen találkozom, hogy az aktuális kérdésekről tárgyaljunk.
A Tartományi Képviselőház legutolsó ülésén elfogadták a házszabályt. Elégedett ezzel?
– Nem, dehogy vagyok megelégedve a házszabállyal. Pontosan azért, mert néhány olyan kezdeményezést, amelyet a Magyar Koalíció, a VMSZ tett, azt nem építették bele az ügyrendi szabályzatba. Viszont globálisan tekintve fontosnak tartom, hogy több év után új ügyrendi szabályzatunk van. El tudom ezt fogadni, de elégedetlen vagyok. Most van egy olyan mankónk, amelynek köszönhetően eredményesebben fog a vajdasági parlament működni.
Milyen légkör uralkodik a képviselőházban? Milyen az ellenzék és többség viszonya?
– Ha végigtekintem a feladataimat, akkor közülük az egyik legfontosabb, hogy a hatalmi koalíciónak vagyok a képviselője. A koalíció megőrzése mindannyiunk számára elsődleges kérdés, gondolok itt természetesen a koalíciót alkotó pártokra. Létfontosságú, hogy ez a kormányzat megmaradjon a mandátum végéig, azaz a következő választásig. A másik teendőm, hogy mint a parlament elnöke, kötelességem kommunikálni és tárgyalást folytatni az ellenzékkel is. Van egy állandó párbeszéd közöttünk, amire büszke vagyok. Nézzük csak meg az ellenzéki képviselőket, vegyük pl. a radikálisokat, hogyan viselkednek a köztársasági parlamentben, és itt nálunk a tartományban. Óriási a kettő közötti különbség. Hiszen nálunk kialakult egy politikai kultúra, amihez az ellenzékiek is tartják magukat. Természetesen az ellenzék dolga az, hogy támadjon, bíráljon, kritizáljon, de ezt kulturáltan, a szabályokat betartva teszi. A vajdasági parlamenti légkör egészen más, mint a köztársasági. Demokratikus párbeszéd és vita van az üléseken, amely példaértékű, és az európaiságát hivatott bizonyítani a képviselőháznak.
Két évvel ezelőtt, amikor elkezdődött a parlamenti elnökségi ciklus, ilyennek képzelte ezt az egészet?
– Immáron 13 éve vagyok hivatásos képviselő a parlamentben. Sok ciklust átéltem már. Így össze tudom hasonlítani a különböző időszakokat. Egy napon nem lehet említeni a 1997/98-as és 99-es állapotokat, a nemzeti közösségek helyzete, a demokrácia és az európaiság tekintetében a mai állapottal.
Két év múlva hol leszünk, milyennek látja a parlamenti munkát?
– Nem vagyok jós. Érzem, hogy ennek a hatalomnak a stabilitását nagyon fontos megőrizni. A feszültségeket kizárólag dialógus és tárgyalás útján kell megoldani. Mert természetesen minden koalíción belül vannak feszültségek. Én eddig is kész tárgyalófél voltam, ezután is az leszek, s fontosnak tartom, hogy a parlamentben az európai értékeket tovább fejlesszük, s Vajdaság kivívott helyét megőrizzük. Az én dolgom, hogy ezt tegyem, és igyekszem is minden erőmmel teljesíteni a rám háruló feladatokat és kötelezettségeket.
Munkáját néhányszor bírálták is.
– Sokan bíráltak annak idején, amikor a Szerb Képviselőház elnök asszonyával elindultunk szerbiai körútra, hogy a statútumról tájékoztassuk a nyilvánosságot. Pedig ennek a nevezzük, akciónak, több hozadéka is volt. Feszültségoldó jelleggel bírt, amelynek során a Vajdaságot ért számos rosszindulatú támadást igyekeztünk enyhíteni, semlegesíteni. A másik pedig, hogy a végtelenül centralizált államban megnyitottunk egy tabutémát a regionalizáció és a decentralizáció kérdését. Vajdaság lett a példa erre, miként kell a regionalizációs folyamatot megvalósítani, és ezt bizony az európai uniós csatlakozási folyamat során nagymértékben kamatoztathatja majd az ország.
És a mindennapi munkája során milyen gátló körülmények merülnek fel?
– Én az apró-cseprő napi gondokkal nem szeretném fárasztani a kedves olvasót. Hogyne volna ilyen is. Annyit osztok meg önökkel, hogy a munkám során 20 százaléka sikerélmény, a 80 százaléka pedig olyan, amiről jobb, ha az olvasó nem is tud semmit. De mivel felvállaltam ezt a tisztséget, végzem a feladatomat, igyekszem leküzdeni a felmerülő akadályokat, s amikor az egyiken túl vagyok, már szinte várom, hogy mi lesz a következő.
Hamarosan sor kerül az önhöz talán legközelebb álló, és ön által leginkább ápolt eseményre, a topolyai toleranciatáborra.
– Nagyon szeretem Topolyát, ott élek. Lokálpatrióta vagyok, nem titkolom. És a toleranciatáborból már sikerült egy védjegyet kialakítani ott nálunk az elmúlt néhány év kitartó munkájának köszönhetően. Nagy öröm ez számomra, hogy Topolya arról is ismert, hogy létezik ott nálunk egy tábor. Remélem, a közeljövőben létrejön majd egy európai tolerancia központ is. Most ezért lobbizunk, a következő egy-két évben talán meg fog valósulni. De beszéljünk most a topolyai toleranciatáborról, július 25-én kezdődik és 31-ig tart. A régióbeli vezetők közismert személyiségek jönnek el hozzánk előadást tartani. Csakhogy néhányat említsek közülük: Božidar Đelić, köztársasági kormány alelnöke, dr. Svetozar Čiplić, köztársasági emberi jogi és kisebbségügyi miniszter, Deli Andor, tartományi jogalkotási közigazgatási nemzeti kisebbségügyi titkár, Peter Langer, az ulmi Duna iroda igazgatója, Dietrich Birk, a Baden-Württemberg Tartomány kormányának oktatásügyi államtitkára, Miloš Milutinović, az Újvidéki Egyetem nemzetközi együttműködéssel foglalkozó irodájának vezetője. Számos európai, magyarországi, szerbiai és a Duna menti országok régióiból és városaiból érkeznek hozzánk fiatalok, 200 lakója lesz a tábornak, akik a toleranciáról, a másság elfogadásáról és a békés egymás mellett élésről fognak előadást hallgatni, és mindezt a gyakorlatban is alkalmazni, magyarán barátkozni fognak. Ígéretünkhöz híven július 28-án Temerinbe látogatunk el, azért, hogy a fiatalok ismerkedjenek egymással, tanulják a toleranciát, s ezzel enyhíteni igyekszünk a feszültséget, és a bizalom erősítését szolgáljuk majd.
