Merjünk kételkedők lenni, vagy legyünk nyugodtan bizalmatlanok, ezt tudom tanácsolni mindenkinek, olvasván a Conte idegenforgalmi ügynökség esetét. Még mindig nem tudok magamhoz térni a felháborodástól, pedig már lassan egy hete, hogy kirobbant a botrány, hogy milyen arcátlanul becsapták a turistákat. De aztán azzal nyugtatom magam, hogy bizony nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki a nyaralásra nehezen összekuporgatott pénzét könnyedén egy olyan utazási irodának fizesse be, amelyről semmit sem tud. Nem lehet vakon megbízni manapság senkiben sem. Úgy gondolom, eljött az ideje, hogy mindent magunk vegyünk a kezünkbe, ne higgyünk másnak, legyünk bizalmatlanok, kételkedők és mindent magunk intézzünk el, de úgy, hogy alaposan járjunk utána a dolgoknak.
A gazdasági helyzet alakulása erre serkent bennünket, hiszen a megváltozott anyagi körülmények között alaposabb mérlegelésre van szükség, és jobban oda kell figyelnünk a ránk leselkedő veszélyre. Farkastörvények uralkodnak. A bankrendszerrel már van tapasztalatunk, sokan sokszor megégették magukat. Az utazási irodákkal is volt már némi gond korábban is, de igazán még senki se járt annyira pórul, hogy abból okulhatnának a többiek.
Hát, most megtörtént! Az Utazzon velünk, mintha gróf lenne! csalogató reklámszöveggel magát hirdető Conte alaposan átverte az ügyfeleit. Én is olvasgattam különböző lapokban a nyaralásajánlataikat. Sokat közülük kecsegtetőnek találtam, de meg sem fordult a fejembe, hogy esetleg hozzájuk fordulok. Nem azért, mert valami miatt gyanúsnak tűntek, noha így volt, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert ragaszkodom a régi, megszokott céghez. Ha nem a magánszervezésű üdülést választom, mindig ugyanazzal az utazási irodával utazom nyaralni, mert csak bennük bízom. Most látom, hogy a Conte kapcsán az idegenforgalmi szakértők azt tanácsolják, a biztonság után áhítozó turistáknak, hogy csak olyan ügynökség szolgáltatásait vegyék igénybe, amelyik ismert, nagyobb, jól menő cég. Vagy pedig olyant, amelyet ismerőseik, barátaik vagy kollégáik kipróbáltak már és bevált. Én is ilyen javaslat alapján jutottam a kiválasztott utazási irodához, s mondhatom: sohasem csalódtam benne. Ennek ellenére az elintézett ügyet sosem tartom véglegesnek. Miután befizettük az utazást jó előre, számos alkalommal betérek az irodába, ellenőrzöm, hogy rendben van-e minden, mikor lesz az indulás, történt-e valami időközben. Mert az a meggyőződésem, hogy miután befizettük a nyaralást, még véletlenül sem dőlhetünk hátra a székünkben, mondván, minden el van intézve, mert úgy hiszem, hogy ez nem így van. Mindent többszörösen le kell ellenőrizni, és még ezután sem lehetünk teljesen nyugodtak, mert folyton közbejöhet valami. Ezt bizonyítja most a Conte esete, de a korábbi évek tapasztalata arról szól, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon szinte minden nyáron volt egy idegenforgalmi botrány, aminek a turisták látták a kárát. Mert akárhogy lapozgatom a szerződéseket, idegenforgalmi biztosítékokat, sehol sem találok arra biztos útmutatót, hogy mit tegyünk, ha tönkremegy az idegenforgalmi cég és odaveszik a pénzünk. Az egyik barátnőm azt mondja, hogy az Isten őrizte őket, hogy őszre nem fizettek be egy egyiptomi nyaralást a Contenél. Ha ezt megtették volna, most az 1300 eurónak bottal üthetnék a nyomát. Ennyi pénzt manapság nagyon nehéz megkeresni, ezért jócskán meg kell gondolni, hogy kinek adjuk oda annak fejében, hogy elvisz bennünket nyaralni. Azt javaslom, hogy csak hosszú távon működő, jó hírű, biztos cégeket válasszunk. Mert egyébként hosszú pereskedés után tudjuk majd visszaszerezni a pénzünk egy részét. Azt is csak abban az esetben, ha szerencsénk lesz.
