A kelebiai erdőt mintegy kétszáz évvel ezelőtt telepítették. A falubeliek ültették, gondozták a csemetéket, hiszen a fák nyújtotta védelemre nagy szüksége volt Szabadkának. Nemcsak szélvédő övezetként tölt be a mai napig fontos szerepet, hanem megkötve a homokot, megakadályozza, hogy az belepje a várost.
A kelebiaiak, ha erdőjükről van szó, mindent megtesznek, hogy megóvják az őseik által ültetett fákat, a város tüdejét, és nem engedik, hogy az erdő állapotáról megfeledkezzünk. Néhány éve keserűséggel tapasztalták, milyen irtást végeznek ott, és a mai napig nem hagyja őket nyugodni a gondolat, hogy erdejükkel nem megfelelően bánnak az illetékesek. Legnagyobb félelmük azonban az, hogy a terület elsivatagosodik, és az erdő helyén sztyeppe lesz.
Antal István, a kelebiai helyi közösség elnöke már több évtizede él Kelebián, sokat járta az erdőt, ismeri, szereti ezt a tájat, mint mondja, amolyan félszakemberként sokat is tud róla. Az elmúlt években azonban a jól ismert táj sokat változott, az erdőgazdaság mintha profitorientált lenne, amit szerinte a látvány is hűen tükröz.
– A Szabadka–Horgos–Tavankút erdőgazdaság központját áthelyezték Zomborba, úgyhogy az erdőnkről mások gondoskodnak, a szabadkai irodával pedig néha döcögős az együttműködésünk. Látszik is, hogy az erdőnek nincs igazi gazdája, aki tényleg törődne vele – mondja Antal István. – Sokáig remek erdészünk volt, gondot viselt az erdőről, de leváltották. A jelenlegi erdészünk már nem úgy végzi a dolgát, ahogy kell. Az erdőt utak szelik át, amiket karban kell tartani. Vágják a fákat, de ahol kellene, ott nem csinálnak semmit. Több helyen hagyták az erdőt ránőni az útra, vagy túl közel van már a házakhoz. Ha egy komolyabb erdőtűz ütne ki, a tűzoltókocsi nem tudna behajtani, ezért kezdeményeztük, hogy a szükséges vágást végezzék el. Volt is egy kis gond akörül, hogy ez a terület az erdőgazdasághoz tartozik-e, vagy az úthoz, hiszen az erdő nem addig ér, amíg a fák nőnek, miközben az erdőgazdaság emberei az erdő területét mérve azt a részt is beleszámították, ami a fák ellenére már nem oda tartozott. Hívtunk egy földmérőt, aki meghatározta a mezsgyéket, így végül sikerült egyezségre jutni, és jelenleg is folyik az út menti részek tisztítása.
A határ menti sávon elterülő erdő nagy részét, amibe a kelebiai erdő egy része is beletartozik, európai szinten védett területé nyilvánították, mely felett a Palics–Ludas Közvállalat gyakorolja a felügyeletet. Bármilyen munkát szeretnének itt végezni, legyen szó fakitermelésről, ültetésről, engedélyt kell rá kérni, bár ez persze nem garancia arra, hogy minden, például magánkézben lévő védett területtel a törvénnyel összhangban bánnak. A cél valójában az lenne, hogy ez egy háborítatlan területe legyen az erdőnek, ahol a természet az úr, míg az erdő többi részén a természettel összhangban kellene végezni a ritkítást, fakitermelést és újratelepítést, hogy az erdő ne sérüljön, vélik a kelebiaiak.
– Van itt egy régi homokbánya is, rengeteg homokot elvittek innen. Ez az erdő talán legnagyobb sebe. Mivel mélybányászást folytattak, vagyis túl mélyre ástak le, a gödör helyén lett egy tó, és az erdő nagy része alól lefolyt ide a talajvíz. Ma már jó néhány méterrel alacsonyabban van a talajvíz, mint azelőtt, ez pedig azt jelenti, hogy a fás részeken száraz a talaj. Tehát az erdő kiszárad, a fakitermelés után pedig hiába telepítik újra a fákat, azok elegendő víz hiányában nem tudnak megmaradni. Az az igazság, hogy bár folyik az újratelepítés, én egy komolyabb újratelepített részt sem látok. Az erdő helyenként újjáéled, például az akác, bár komoly akácosunk sincs már – jegyzi meg István –, a kivágott területet olyan erősen éri a nap, hogy az elültetett facsemeték nem tudnak gyökeret verni. A régi, öreg fákat jobban meg kellene becsülni, megvigyázni őket, mert ha így folytatják, egy nap belepi a várost a homok.
Mint mondta, az éghajlati változások, a globális felmelegedés is hozzájárulhat az elsztyeppésedéshez, amikor fák helyett csak bokrok borítják majd ezt a területet, s ha az leég vagy kipusztul, már semmi sem véd meg a homoktól, ugyanakkor úgy véli, most még nem késő tenni valamit.
Srđan Peurača, a Vajdasági Erdőgazdaság szabadkai irodájának vezetője a kelebiai erdőben zajló fakitermeléssel kapcsolatban elsősorban azt emelte ki, hogy minden munkát a tartomány által jóváhagyott tervek alapján végeznek, és a kivágott fák helyébe vagy újakat telepítenek vagy a meglévő vegetáció éled újjá természetes úton.
– Mi a fakitermelés alatt feketefenyőt, fehér nyárfát, akácot és csalánfát vágunk ki, az újratelepítéskor pedig feketefenyőt és akácot ültetünk, míg a nyár- és a csalánfa természetes úton újul meg. Jelenleg az erdő útjainak tisztítása, szélesítése folyik, ami a helyi közösség akciója, erre meg is van az engedélyük, valamint télen a Zem Szövetkezet tulajdonában lévő magánterületen folyt favágás, itt a tervek szerint tavasszal kellett a telepítést elvégezni. Persze előfordulnak falopások, ezeket a személyeket az erdészek próbálják lefülelni, és ha sikerül, feljelentést teszünk ellenük, mi pedig jelenleg a fenyők ritkítását végezzük, kivágjuk az alacsonyabb fákat, hogy az erősebb fenyők jobban tudjanak fejlődni – mondta Peurača. A vele való beszélgetésünk után kerestük fel a helyi közösséget, azonban a kelebiaiak erdőgazdaságot illető kritikákra a vezetőnek egyelőre nem volt alkalma reagálni, mert időközben hivatalos útra ment.
