Ismét megingott a dinár árfolyama és vele együtt a lakosság hazai valutába vetett hite. Igaz, a dinár-euró árfolyamának efféle alakulása az utóbbi egy évben folyamatos kisebb-nagyobb fluktuációval történik, mégis napi harc folyik a stabilitás megőrzéséért. A Szerbiai Nemzeti Bank az év eleje óta mintegy 750 millió eurót bocsátott áruba a nemzetközi devizapiacon, hogy mérsékelje a dinár gyengülését, de ezzel csupán lassítani tudja a romlás ütemét.
Nemrégiben új elnök került a Szerbiai Nemzeti Bank élére, aki kormányzása idején a legfontosabb célkitűzésének a dinárba vetett bizalom megerősödését tűzte ki. A valóság már pályafutásának első napjaiban megkérdőjelezte küldetésének sikerességét. A számadatok is ellene szólnak, hiszen a gazdaság és a lakosság sem dinárban takarékoskodik már évek óta, és szükség esetén nem dináralapú kölcsönökkel adósodik el. Ahhoz pedig, hogy a hazai fizetőeszköz megerősödjön, a gazdaságot kellene erősíteni, versenyképessé tenni, és a hatalomnak a lakosságot kell meggyőznie arról, hogy a dinár olyan fizetőeszköz, mely teljes bizalmat élvez. Ám a hangzatos szólamokon túl az államvezetés nem így cselekszik. A gazdasági világválság kitörése előtt az államadósságnak csupán 2,5 százaléka volt dináralapú. Értékpapír-kibocsátással az arányt 13 százalékra növelte, de még ez is elenyésző. Ilyen mutatók tükrében a dinár iránti bizalom visszaszerzése szinte lehetetlennek tűnik.
Nem fér kétség ahhoz, hogy a dinár az elkövetkező hónapokban is folytatja lassú, de visszafordíthatatlan lejtmenetét, hisz az európai pénzintézetek a görögországi események után még elővigyázatosabbak lesznek újabb hitelek odaítélésekor. A befektetők is elmaradnak. Friss tőke nélkül pedig Délkelet-Európa, így Szerbia gazdasága is életképtelen. Az idei első félévben mindössze 400 millió euró értékű külföldi beruházásról tudunk, ami 2005 óta a legrosszabb eredmény.
Az utóbbi napok hazai gazdasági hírei a nemzetközi pénzügyi politika Szerbiára gyakorolt hatásáról szólnak, aminek végkicsengése a csőd és a tőkekivonás. Hogy csak kettőt említsünk, a szép reményekkel táplált szabadkai Fidelinka malomipari vállalat vezetése bedobta a törölközőt, a WAZ német médiamágnás a szerbiai és egyben a kelet-európai piacról való kivonulását tervezi. Az egyetlen hazai beruházás, amely az újságok hasábjain a múlt héten felütötte fejét, a nagybecskereki ipari parkban tervezett akkumulátor-újrahasznosító vállalat. Mint kiderült, ez esetben a befektetők külföldön gazdálkodó, Szerbiából elszármazott honfitársak.
Ilyen gazdasági miliőben a Szerbiai Nemzeti Bank, de a kormány sem képes csodákra. Két út áll előtte: újabb megszorításokat eszközöl ki a hazai monetáris politikában, vagy a dinár árfolyamának további védelmében feláldozza az eddig tűzzel-vassal őrzött devizatartalékokat. Egyik sem megoldás, és ahogy az új bankkormányzó fogalmaz, ráadásul roppant költséges is. Az újabb megszorítás a közfogyasztás csökkenését vonná maga után, ami a fizetőképességnek a jelenleginél is rosszabb helyzetét eredményezné. A másik lehetőség a Nemzetközi Valutaalapnak a Szerbiának szánt készenléti hitelkeretből még lekérhető mintegy 1,5 milliárd euró felélése. Ez az összeg a jelenlegi devizatartalékokkal együtt ideig-óráig elegendő az árfolyam stabilizálására, ám semmiképp sem megoldás. Azonban valószínűleg ez lesz. Amíg a hazai hírek nem a termelés és a társadalmi össztermék növekedéséről szólnak, a dinár értéke sem erősödhet. A pillanatnyi helyzet tükrében pedig ez aligha várható.
