Varga Imre , Magyarország belgrádi nagykövete a minap búcsúlátogatást tett a Magyar Szó-házban, mivel augusztus 31-én befejezi szerbiai küldetését, és visszatér Budapestre. Ez alkalomból megtekintette az anyaország segítségével megvásárolt nyomdagépsort, s megkértük őt, véleményezze, hogy ez a támogatás igazán jó kezekbe került-e, s számít-e a rendeltetésszerű felhasználásra:
– Annak örülök igazán, amikor a valóságban is látom hasznosulni azokat a támogatási eszközöket, amelyeket a magyar állam nyújt a vajdasági magyar közösségnek és intézményeinek. Örülök, hogy immár működőképes állapotban vannak azok a berendezések, amelyeket a Szülőföld Alap támogatásával vásárolt meg a Magyar Szó és a Forum Kiadóház. Ezeknek a nyomdai berendezéseknek a segítségével biztos, hogy javul az itt készülő magyar nyelvű kiadványok minősége, és nem mellékesen a cégnek alkalma nyílik majd arra, hogy saját bevételre is szert tegyen. Hiszen ezeknek a berendezéseknek a kapacitása – ha jól értettem – nagyobb, mint ami a magyar nyelvű nyomtatványokhoz elegendő. Ezáltal olyan pótlólagos eszközökre tud szert tenni a Forum és a Magyar Szó, amelyeket visszaforgathat a magyar nyelvű kiadványok példányszámának és minőségének növelésére. Összességében ez egy jól hasznosuló támogatásnak tűnik, s éppen ezértelégedett vagyok.
Milyen tapasztalatot gyűjtött ez alatt az egy év alatt, amíg Szerbiában teljesítette küldetését?
– Sokféle tapasztalat halmozódott fel bennem az elmúlt esztendőben. Alapvetően nagyon kedvezőek a benyomásaim. Egy rendkívül intenzív időszak áll mögöttünk. A kétoldalú magyar–szerb kapcsolatokban számos magas szintű látogatásra és alacsonyabb szintű konzultációra, megbeszélésre került sor, valamint jó néhány olyan hasznos akciót hajtottunk végre, amelyek jól szolgálják mindkét ország és nemzet érdekeit. Ha valamit ki kellene emelnem ebből az időszakból, akkor az államfők hivatalos és nem hivatalos találkozóira esne a választásom. Fel szeretném hívni a figyelmet a magyar, a szerb és a horvát államfő pécsi hivatalos találkozójára április végén, ahol szerintem – a korábbi időszakhoz képest – sikerült áttörést elérnünk azzal, hogy elfogadtattuk a kulturális nemzet fogalmát a szerb és a horvát partnerünkkel. Ezentúl nem kell magyarázkodnunk, amikor arról beszélünk, hogy a határon túl élő magyarok részei a magyar nemzetnek, ami azt jelenti, hogy a magyar nemzet szerves részét képezik nyelvileg, kulturálisan és történelmileg. Azt hiszem, majd ugyanezt fogják gondolni a jövőben a szerbek is a saját nemzetrészeikről, amelyek a szomszédos országokban élnek, és a horvátok is úgyszintén. Meggyőződésem, hogy ez nagyon nagy dolog. De szólnom kell gyakorlati kérdésekről is. Először is a gazdasági dimenziót említeném, azon belül az Újvidéki Mezőgazdasági Vásárt, ahol a vásár történetében először Magyarország partnerországként vett részt ezen a rangos nemzetközi kiállításon. Talán nem hangzik szerénytelenül, de a hozzám eljutott hírek szerint olyan magosra tettük a lécet, hogy az utánunk jövő partnerországnak biztos fel kell kötnie a nadrágját, ha meg akarja ismételni azt a színvonalat, amit nekünk sikerült közmegelégedésre itt bemutatnunk. Tudomásomra jutott – elsősorban helyi szerb forrásokból – hogy nagy tetszést aratott a partnerországi szereplésünk, úgy a magyar gazdaság, mind a magyar kultúra teljesítményéről elismerően nyilatkoztak Újvidéken és Vajdaság-szerte. A partnerországi bemutatkozás igazi sikertörténet volt.
Szereti Ön Belgrádot?
– Az ember nem dolgozhat, élhet úgy egy külföldi közegben, hogy azt ne kedvelje. Ha valaki nem szereti csinálni azt, ami a feladata, akkor ne is csinálja. Nekem valóban kedvezőek és kellemesek voltak a benyomásaim. Természetesen értek negatív impulzusok is, ezt nem szabad elhallgatni, de oly mértékben szorultak ezek háttérbe, hogy a kedvező fejlemények és történések mellett szóra sem érdemesek.
Magyarország a jövőben hogyan tudja segíteni Szerbiát, hogy az közeledjen az Európai Unió felé? Mankót tud-e nyújtani?
– Ha ennél a hasonlatnál maradunk, akkor én pontosítanám, oly módon, hogy nem szeretnénk mankót adni Szerbia hóna alá, hanem ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy Szerbia megtanulja, miként működik az Európai Unió belülről. Olyan tapasztalatokat szeretnénk átadni Szerbiának intézményes formában, amelyeket hasznosítva a saját felkészülését úgy tudja irányítani, hogy amikor sor kerül majd – belátható időn belül – a csatlakozásra, akkor a lehető legfelkészültebb legyen. Ebben a tekintetben nyilvánvaló, hogy egy friss uniós tagállam, mint amilyen Magyarország, sokkal hasznosíthatóbb gyakorlatot és tudást tud átadni, mint egy régebbi tagállam. Éppen most tanulunk bele az európai uniós tagságba, és mindazt, amit mi tudunk, szeretnénk, ha Szerbia is tudná, mert nem áll érdekünkben, hogy egy felkészületlen ország legyen az EU új tagállama. Minél felkészültebb Szerbia, annál sikeresebb lesz az unión belüli tevékenysége, nekünk tehát az áll érdekünkben, hogy az unió a bővítéssel – amely nem kérdéses, hogy megtörténik majd –, továbberősödjön. Reméljük, hogy így lesz. Minden azon múlik, hogy Szerbia hogyan teljesít.
