Bordás Győzőt tavasszal a Magyar Szó Lapkiadó Kft. megbízott igazgatójává választották meg, kinevezése után nem kívánt nyomban nyilatkozni lapunknak, mondván, hogy várjuk meg legalább 100 nap elteltét, hogy jobban áttekinthesse a helyzetet. Úgy éreztük, most elérkezett az alkalom, felkértük, hogy nyilatkozzon a lapkiadóházról:
– Amióta kicsit kényszerből is átvettem a tisztséget, azóta, azt hiszem, már vagy 150 nap is eltelt, s az az érzésem, hogy azóta a dolgaink jobbra fordultak. Ha csak azt veszem figyelembe, hogy az elmúlt évben még 34 milliós kölcsönünk volt, az évi zárszámadás körülbelül 20–22 millió veszteséget mutatott ki, most a félévi mérleg viszont majdnem 2 millió dináros pluszba fordult. Ez mindenképpen eredmény. Közrejátszott sok minden abban, hogy így alakuljon a helyzet. Sikerült visszaédesgetni olyan partnereket, mint például a Marketprint, a szórakoztató kiadványok szerkesztősége, amelynek komoly produkciója van. A belgrádi posta például sokkal több bélyeget rendelt az utóbbi időben, mint ahogy azt eddig tette, nem szólva arról, hogy néhány hónapig a Dnevnik sztrájkja miatt mi kisegítőként szerepeltünk, s az addig a Dnevnikben nyomtatott kiadványokat mi adtuk ki. Ez is hozott valamit a konyhára. Természetesen az olvasók érdekében vállaltuk ezt fel, mert nem engedhettük meg, hogy a testvérszerkesztőség sztrájkjának az olvasók lássák kárát. A felsoroltaknak köszönhetően jelentősen sikerült lefaragnunk a veszteséget, s immáron kezd pozitív irányba fordulni a mérlegünk. Az elődeink szerencsére megszerezték az ISO-szabványt, s annak köszönhetően teljes jogúan pályázhatunk a tankönyvkiadó kiadványainak nyomtatására. Egyébként erre a 150 napra esett az is, hogy a Szülőföld Alaptól jelentős nyomdafejlesztési támogatást kaptunk, aminek köszönhetően több új nyomdagépet szereztünk be, s ezek lehetővé teszik, hogy a jövőben nagy példányszámú tankönyveket nyomtassunk, s tesszük majd ezt immáron nemcsak nemzetiségi, hanem szerb nyelven is. Éppen tárgyalásban vagyunk bélyegnyomtatásra, azt hiszem, ez is hozzájárul majd ahhoz, hogy minél előbb stabilizálódjon az anyagi helyzetünk. Ehhez fog hozzájárulni az is, hogy csak Újvidéken mintegy 180 egyházi anyakönyvet kell elkészítenünk reprint kiadásban, hogy azt aztán majd a Vajdasági Levéltárban letétbe helyezzék. Az eredeti anyakönyvek megmaradnak majd az egyházközösségeknek. Minden olyan egyházi anyakönyvről elkészül majd ez a kiadvány, amelyekben 1946-ig jegyezték be az adatokat.
Kinek volt mindebben szerepe és érdeme?
– El kell, hogy mondjam, hogy a társadalmi támogatásra nagyon nagy szükségünk van. Az alapítótól, a Magyar Nemzeti Tanácstól, a VMSZ-től (főleg hirdetés és reklámszövegek formájában) és a nagyberuházási alap vezetőitől is ígéretet kaptunk, hogy a Magyar Szó Kft.-t igyekeznek minél hamarabb talpra állítani. Azon is gondolkodunk majd, hogy végre tudnánk egy kicsit a személyi jövedelmeket is emelni. Személyes véleményem, hogy megengedhetetlen, hogy a Magyar Szó újságírói és a Forum nyomda dolgozói még a szerbiai átlagkeresetet se tudják megkeresni havonta.
Amikor a céget átvette, nem volt rózsás a helyzet. Kétségbeesett-e a feladattól?
– Nem estem kétségbe, mert 39 éve itt vagyok a házban, láttam, mi minden van, persze arra nem számítottam, hogy mindenféle körülménynek köszönhetően egy gyors talpra állási folyamat indulhat meg.
Látszik, hogy optimistán viszonyul a dolgokhoz, mitől vagy kitől remélhetjük a legnagyobb bevételt?
– Az új nyomdagéptől, amely nagy teljesítményű, különleges képességű, ha újabb partnereket tudunk találni azok mellé, akiket eddig sikerült visszahódítanunk. Nos, ettől remélem a sikert. Régi álláspontom, hogy csakis ipari termeléssel, tehát nyomdával tudjuk az egész házat és a Magyar Szó szerkesztőségét is fenntartani, és erre most tényleg minden remény megvan.
A Dnevnik tekintetében mire számíthatunk?
– Számomra ez politikai ügy, nyilván nem nekünk kell megoldanunk, és nem is tudjuk megtenni, nem a mi feladatunk. Amennyit a tartomány tud tenni, azt biztos megteszi, mi viszont továbbra is állunk rendelkezésre, amikor csak kell, mint ahogy azt a múltban is tettük. Igazgató voltam a házban 1995 és 2000 között is, abban az időben is kisegítettük egymást, így lesz ez ezentúl is. Támogatni kell egymást, szeretném, ha a Dnevnik mihamarabb talpra tudna állni, s akkor egészséges konkurencia alakulhatna ki közöttünk, ami normális lenne.
Pillanatnyilag nálunk nyomtatják a Dnevniket?
– Igen, a lapot itt, sőt, úgy látom, szeptember végéig ez lesz a helyzet, mert a mi gépeink színvonalasabb kiadványt tudnak produkálni, és egyelőre a Dnevnik alapítója, a WAZ úgy tarja, hogy biztonságosabb a lap megjelenése, ha nálunk nyomtatják.
Van-e kilátás újabb napi- vagy hetilapok idecsalogatására?
– Napilapokról nem tudnék beszélni, hetilapokról viszont igen. Jelentkeznek is sorra, de ez üzleti kérdés, ezt a nyomdának kell megoldania. Ha jobb feltételeket tudunk szabni és minőséget nyújtani hozzá, akkor feltételezhető, hogy egyre több lap tér majd vissza a Forum nyomdába.
Nyomtatnak hirdetőújságot, propagandalapokat, egyéb kiadványokat is.
– Igen, mert ezek az anyagok vagy részei a szerkesztőségi kiadványoknak, vagy pedig külön megrendelések, mint például az Oglasnik, amely hetente kétszer megjelenő hirdetőújság, ránk bízták a nyomtatását.
Mennyire érintett bennünket érzékenyen, hogy az anyaország nyárra leállította a támogatás folyósítását?
- Hála istennek, a Magyar Szó munkáját nem érintette egyáltalán. Sőt, mi éppen ebben az időben kaptuk meg azokat a jelentős eszközöket, amelyek révén fel tudjuk újítani a nyomda gépparkját és augusztus folyamán be tud indulni egy jelentősebb termelés.
A Magyar Szónál mi a helyzet? Van-e kellő bevétele, sikerül-e elég eszközt biztosítani a napilap, a Jó Pajtás és a Képes Ifjúság megjelenéséhez?
– A napilapunk, mint minden újság a Vajdaságban, egy kicsit tengődik, azt kell, hogy mondjam, mert nem akkora a társadalmi támogatás, mint amennyire szükség volna. De egyelőre meg vagyok elégedve azzal, hogy emelték a támogatást április 1-je óta, a Magyar Szó is havi egymillió dinárral több támogatást kap, mint amennyit korábban. Ebbe beleértendő a Jó Pajtás és a Képes Ifjúság, valamint a Mézeskalács is. Viszont, mint a hónap elején megtartott igazgatóbizottsági ülésen is megállapítást nyert, még sok javítanivaló van a lap tartalmán. Elhangzott többek között hogy elhanyagolt Nyugat-Bácska. Oda nyilván újságírót kellene találnunk, de Dél-Bánátra is ugyanez mondható el. Ha őszre beindul a Magyar Szóban a Vajdaságon át oldal és ezzel együtt fel tudjuk erősíteni a tudósítói hálózatot, akkor ennek a fontos kérdésnek a megoldása kezdetét veszi. Lényegesnek tartom, hogy bekerüljenek a napi hírek a Magyar Szóba, hiszen napilapról van szó, s ami az adott napon megtörténik, annak ott a helye a másnapi újságban. Ne hetilapszerűen dolgozzunk, szerintem ez lenne a fontos. A vidéki oldalaknak is aktuálisabbaknak kellene lenniük, sokkal több hírrel, ne történjen meg olyan, hogy féloldalas cikkeket közöljünk a vidéki oldalon, hanem több kis információt. A Dnevnik és a Blic például sokkal több vajdasági jelentőségű hírt jelentet meg, mint amennyit a Magyar Szóban fel lehet lelni. Biztos vagyok benne, hogy ezeket a kérdéseket folyamatosan meg tudjuk oldani, és remélem, hogy egy napilapszerű Magyar Szót tudunk őszre a kezünkbe venni.
Valami változás készül?
– A főszerkesztő bejelentette, hogy a Vajdaságon át oldalt beindítja két Magyar Szó-oldal terjedelemben és egy Tiszavidék-mellékletet tervez a pénteki számba. Ezeket a törekvéseket messzemenően támogatom.
A Magyar Szó szerkesztőségének különböző, élőújsággal egybekötött akciói és előfizető-toborzó körútjai lendítenek-e valamit a ház helyzetén?
– Mindez ahhoz kell, hogy hozzájáruljon, hogy a lap visszaszerezze régi népszerűségét és tekintélyét. Örültem például, hogy a Dombos Festről négyoldalas külön melléklet jelent meg, ugyanígy a zentai Nyári Ifjúsági Játékokról is. Ezeket az akciókat egy napilapnak nyilván csinálnia kell, azért, hogy az olvasottságot emeljük. Elképzelhető, hogy idén majd minden 18 éves, bejelentkezése esetén, ingyenes példányszámot kap a Magyar Szó szerdai vagy a pénteki számából, ezt a kezdeményezést az igazgatói bizottság támogatta, de még nem tudjuk, pontosan hogyan oldjuk meg.
Mi lesz a ház dolgozóinak fizetésével, van-e remény arra, hogy az egyhavi lemaradást sikerül lefaragni és gyakorítani a kifizetéseket? Ugyanis nagy bánatuk az itt dolgozóknak, hogy a fizetéslemaradás miatt nem igényelhetnek törzsvásárlói kártyát a különböző bevásárlóközpontokban és a hitelfelvételnél se számít előnynek mindez.
– Egy állapotot örököltem, április 1-jével, amikor átvettem a tisztséget. Ezen egyelőre azért nem tudunk változtatni, mert még rengeteg a bankkölcsönünk, amelyeket rendszeresen kell visszafizetni. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 23 százalékkal sikerült csökkenteni a hitelállományt, s ha ez így folytatódik tovább, akkor nyilván az is megtörténhet, hogy változtatni tudunk. Elsősorban arra törekednék, hogy érjük el azt a bizonyos köztársasági átlagot, sőt haladjuk azt meg, majd azontúl gondolkodhatunk azon is, hogy hitelkártya és egyéb más számításba jöhet-e. Most három vagy két részletben kapjuk a fizetést, egy hónapos késéssel, semmi akadálya sincs annak, hogy ezen változtassunk. Egyszerűen a házban kell megoldani az adott kérdést, s akkor majd úgy is el lehet intézni a dolgot, hogy elsején és 15-én legyen kifizetés, ne így, ahogy most van.
