Az idei jubileumi, sorrendben tizedik Dombos Fest a „bestof” jelzőt viselte, ami arra utalt, hogy egy kicsit retrospektív lesz, elsősorban azokra a műsorokra műsorszámokra, művészekre összpontosít, akik az elmúlt tíz évben emlékezetes produkciót adtak a fesztiválon. Ez a cél jórészt meg is valósult, hiszen ismét hallhatták a látogatók Lajkó Félixet, a Muzsikás, a Tükrös és Téka együtteseket, Rúzsa Magdit és Hobot (azzal, hogy Hobo még nem nem vett részt ezen a fesztiválon). Ezúttal is felvonultak a hazai magyar népzene legismertebb együttesei is.A kezdés ismét a hangulatot megalapozó Boban és Marko Marković zenekart illette meg, a befejezés pedig Dresch Mihályt és csapatát. Ifj. Horváth Lászlóval, a fesztivál művészeti vezetőjével a jubileumi rendezvénysorozatról és a beharangozott változásokról beszélgettünk.
Szeretnénk hallani, hogyan értékeli a művészeti vezető a műsorokat, kiket emelne ki , sikerült-e megvalósítani a „bestof”-ot?
– Kétségkívül jó hangulatú volt az idei fesztivál, amelyet még a „Hegyalja legendája” jelzővel is illettünk. Ez teljesült is. Persze voltak most is olyan vendégeink, akik először voltak nálunk. Például Rókusfalvyék, de ugyanígy Hobo is, aki külön gratulált nekünk, mint mondta, emlékezetes marad számára a fesztivál is, és a helyszín is. Mindig individuális dolog, hogy kit emel ki az ember, ki tetszett neki legjobban. Nekem személy szerint a borkultúra bevonása és népszerűsítése volt kiemelkedő. Rambo Amadeus is így vélekedett. Nagyon jó volt az irodalmi rész és a Campus, az építészek találkozója sem volt, mondjuk, rosszabb mint a korábbiak. Telitalálatnak bizonyult a templomkoncertek megszervezése, sokan igényeltek már korábban is egy meghittebb környezetet egyes koncertek esetében. Ezt a gyakorlatot nagyon szeretnénk folytatni. Egy ötös skálán én legalább egy négyest adnék az idei fesztiválnak. Összegezve úgy gondolom, hogy jók voltak a műsorok, kielégítő a látogatottság, neves művészek léptek fel és támogatták ötleteinket, elképzeléseinket.
Apropó támogatás! Nagyon kevés fesztivál tudna megélni támogatás nélkül, de most, a gazdasági válság idején a közösségek még szűkebbre szabják az adakozást. Mi a helyzet a Dombos Fest háza táján?
– Jelenleg az a helyzet, hogy a támogatások fele még nem érkezett meg. A korábbi években is volt e téren „csúszás”, egy-két hónapot mindig késtek a befizetésekkel, most még csak „mozgolódást” sem tapasztalunk, vagyis semmi jele annak, hogy hamarosan megkapjuk az odaítélt eszközöket. A jelenlegi kormányzás által működtetett támogatási rendszer szerintem nyilvánvaló diszkrimináció, de akkor legalább ne lennének hangzatos kijelentések. Milošević idejében legalább tudtuk, hogy hanyadán állunk a hatalommal. A fesztiválok nem szervezhetők piaci alapon, a támogatás pedig attól függ, hogy ki milyen pályázatot ír ki. Remélem, hogy az év végéig megkapjuk a pénzt.
A fesztivál kezdete előtt egyik interjújában úgy fogalmazott, hogy nézzék az idei rendezvényeket, mert a jövőben akár komoly változások is lesznek, vagyis az elkövetkező tíz fesztivál nem lesz olyan, mint az előző tíz volt. Milyen változtatásokra gondolt?
– A változások is a támogatások függvényei, sokminden függ attól, hogy átalakul-e a magyar támogatási rendszer is, és attól is, hogy a Magyar Nemzeti Tanács hogyan viszonyul ehhez. A demokrata vezetésnek már sajnos nemigen hiszünk, mindent megígértek, azután semmit sem adtak. Fontos lenne, ha az MNT sem szorítkozna kizárólag a leghagyományosabb rendezvényekre.
Terveznek-e koncepcióváltást?
– A fesztiválnak, meggyőződésem szerint, a jó hangulatról kell szólnia, s ha ehhez művészeti élmény is társul, akkor az a rendezvény révbe ért. Természetesen figyelemmel kísérjük a többi fesztivált is, és az a tapasztalat, hogy túlnyomó többségük három-négynapos, egyedül a kapolcsi művészetek völgye tíznapos. Már korábban is beszélgettünk arról, hogy koncentrálni kellene a műsorokat. A jelenlegi három hétvége luxusnak tűnik. Valószínűleg nagyon bírálnának, ha egy hétvégére szűkítenénk a Dombos Festet. Talán a kapolcsi példa a legjobb. Az az érzésem ugyanis, az emberek úgy vannak vele, hogy egy évben egy-két kultúrhatás elegendő. Ezek szerint tehát két hétvége elég lenne ennek a fesztiválnak is, akár a Kapolcsinak. Jó lenne persze egyszer megszondáztatni az embereket, hogy mit gondolnak ők a fesztiválról, ez nagy segítséget jelentene számunkra. Az azonban biztosra vehető, hogy továbbra sem ununk bele a kísérletezésekbe, mindig készek leszünk az újításokra.
