Harminc éve építgetik a tenyészetet (Fotó: Molnár Edvárd)
Sokszor a család abszolút kedvencei, hiszen a maguk sajátos módján ugyanúgy ki tudják fejezni ragaszkodásukat és szeretetüket, mint más házi kedvencek, kikövetelik maguknak a figyelmet és törődést, némelyikük ráadásul még vissza is beszél.
Aki tartott már valamilyen díszmadarat, papagájt, az tudja, milyen különös és varázslatos világ ez, ahol a tollas kis teremtmények trillával köszöntik a reggelt és mindenbe beleütik a csőrüket.
Madártulajdonosnak lenni nagy öröm, ám ez a történet nem szólhat csak az állatok iránti szeretetről. Mindaddig nem, amíg sokan csak a pénzt látják benne. Gondoljunk csak vissza arra az esetre, amikor mintegy másfél hónapja kétezer törpe-, nimfa és hullámos papagájt, illetve zebrapintyet próbáltak átcsempészni a zöldhatáron Bácsalmásnál. Az apró díszmadarakat egy kisbuszban, ládákba és ketrecekbe zsúfolva szállították, hogy valahol külföldön értékesítsék őket. A héten pedig a belgrádi Nikola Tesla repülőtéren foglaltak le huszonkét tukánt, amely védett madárnak számít. Az egzotikus madarakat egy hazai cég akarta behozni az országba mindenfajta engedély nélkül. Egy ilyen tollas rakomány jó pénzt hozhat a konyhára, főleg, ha azt vesszük, hogy egyes madárfajok egyetlen példánya több száz, vagy több ezer eurót is érhet a piacon.
Arafióka
A madártartás és -tenyésztés évtizedes múltra tekint vissza, egyik bölcsője éppen Bácska északi része volt. Pletikosić Antal, a csantavéri papagájtenyésztő harmincegy éve foglalkozik díszmadarakkal, neve a hazai és külföldi madártenyésztők körében is egyaránt ismert. Ezt a hírnevet azonban nem csak különleges madárállománya, hanem hozzáértése, az állatok szeretete és felelősségteljes munkája hozta meg neki. Azt vallja, hogy bármit is csinál az ember, abba adja bele szívét-lelkét, különben nem megy, de ugyanannyira fontos, hogy a család részéről is meglegyen a támogatás. Náluk ezen a téren sem volt gond.
– Tulajdonképpen a fiamnak köszönhetően indult meg ez az egész, miatta vettük meg az első madarat, egy hullámos papagájt. Ez a papagájtenyésztés óvodája, mert, úgy gondolom, mindig a kicsivel kell kezdeni, s arra építeni a többit, de csak ha van az emberben elég szeretet az állatok iránt. Aztán menet közben megszerezzük a kellő tudást is hozzá, ellesünk másoktól egy-két titkot, a többire meg mi jövünk rá azáltal, hogy figyelünk, tapasztalunk. Bár a mai napig hobbiként tenyésztem őket, mára már legalább negyvenfajta papagájt tartok, a fiam úgyszintén ezzel foglalkozik és sokan tőlem lesték el az alapokat – mondja Antal.
Arapár
A Pletikosić madártenyészetben többek között rozellák, kis- és nagysándorok, királypapagájok, nemes- és kínapapagájok, jákók, arák, s egyéb egzotikus, Távol-Keleten, Dél-Amerikában és Afrikában honos papagájok találhatók, a legidősebb köztük pedig egy huszonhét éves hím kakadu. Párokban lakják a ketreceket, van külön fészekhelyük is, oda rakják le a tojásokat, fajtától függően egyet vagy akár három-négyet is.
Drága szenvedély ez, mondja Antal, de ha valamit jól akarunk csinálni, az megkéri az árát. Ahhoz pedig, hogy a papagájtenyésztés az öröm mellett pénzt is hozzon, s azt magas színvonalon lehessen csinálni, évek kellenek, s mindvégig az anyagi vonzatával is számolni kell, hiszen az állatoknak meg kell adni mindazt, amire szükségük van.
– A madarak értékesítéséből fedezzük a tenyészet ellátását, fejlesztését. A tenyésztők általában egymás között üzletelnek, egyébként főleg magánszemélyek, családok vesznek papagájt, de néha a kisállat-kereskedők is érdeklődnek. Jelenleg csak a hazai piacon lehet eladni a madarakat, külföldre, gondolok itt az Európai Unióra, tilos beszállítani, legalábbis ha jól tudom, legálisan nem lehet. Bizonyára azért külföldön jobban el is lehet adni a madarakat, különben nem csempésznék őket, de egyébként is külön procedúra, megannyi papír, engedély kellett már csak ahhoz is, hogy elvigyem valamelyik papagájomat az egyik külföldi kiállításra, s az is a Kisállattenyésztők Egyesületén keresztül történt. Úgyhogy lehet maga az értékesítés sem érné meg, ha legális úton próbálkoznának vele – véli Antal.
Az unióba a madárinfluenza miatt a mai napig tilos beszállítani madarakat, papagájokat, másrészt maga a Washingtoni Egyezmény, vagyis a CITES is szigorúan szabályozza a veszélyeztetett vadon élő állatok és növények kereskedelmét, s különféle igazolásokra, engedélyekre van szükség a tenyésztéshez és importáláshoz is.
– Úgy tudom, Szerbiában még nincsenek konkrét állattartási szabályok meghozva, de mindenképp szükség lenne törvényekre, előírásokra. Jelenleg ott tartunk, hogy követjük azokat a szabályokat, amelyek más országokban vannak érvényben. Ennek ellenére azt gondolom, hogy például sok nyugati tenyésztő embertelen körülmények között tartja a madarait, még ha az meg is felel az előírásoknak, én viszont enélkül is megpróbálok mindent megadni a papagájaimnak, amire szükségük van, s minél természetesebb körülményeket teremteni számukra, ha már ketrecbe kényszerítve élnek. Viszonzásul pedig sok örömöt és szeretetet kapok.
