A Magyar Szó hűséges olvasói talán még emlékeznek arra, amikor négy évvel ezelőtt egy palicsi kisfiú, Szabó Roland és családja anyagi támogatásért fordult a jólelkű, segíteni tudó emberekhez. Rolinál ugyanis leukémiát állapítottak meg, a kezelés pedig több mint költséges volt. Jó érzés bejelenteni, hogy azóta a dolgok jobbra fordultak, sőt a fiú csapattársaival aranyérmes lett a varsói Onko-Olimpián.
Szabó Roland 1998-ban született Szabadkán. A leukémiát 2003-ban állapították meg nála, és Szegeden kezelték. Egy év után sikerült meggyógyulnia, de 2006-ban visszaesett. Ez az év fekete betűkkel íródott be a család történetébe, Roli tragikus körülmények között ekkor veszítette el apját is, ráadásul rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. Ebben az évben fordultak a médián keresztül is anyagi segítségért, mivel az újabb kezelés rettentően drága volt. A fent leírt sorok csupán a tények ismertetésére szolgálnak. Az elkeseredettség, a szenvedés, a fájdalom, a kétségek, a jó döntés meghozatalának gyötrő nehézségei most szándékosan maradnak ki. A megélt kínok amúgy is szinte leírhatatlanok, ez az írás pedig pozitív hangvételűre terveztetett, hiszen Roland azóta teljesen kigyógyult betegségéből. Köszönve a család összefogásának, az orvosoknak, a jóhiszemű embereknek, Roland optimizmusának, keményfejű és kitartó nagyapjának stb. A család a fiú teljes felépülésének úgymond csodaszereként a zöld búzalét emlegeti, amellyel Magyarországon szinte titokban találkoztak, és a jó eredményen felbuzdulva már ők is foglalkoznak előállításával.
Bohócokkal a kórházban
Amikor Rolinál megállapították a leukémiát, Csilla, az anyja is csak 29 éves volt, de mára már többet tud erről a betegségről, a rákról, a rosszindulatú daganatokról, mint amennyit kellene. A betegség éveire keserű szájízzel gondol vissza: – Nemcsak Roli állapota nyomasztott bennünket, hanem az emberek tudatlansága, hozzáállása is. Alig akadt olyan valaki, aki barátkozott vele. Szomorú, de sokan még most is úgy gondolják, hogy a leukémia fertőző betegség, és úgy terjed, mint a nátha. Egyszer s mindenkorra le kellene tisztázni: a leukémia és a daganatos megbetegedések nem vándorolnak emberről emberre.
Vincze Ottóval felgyógyultan
A felépülés óta Roli életvidám sráccá cseperedett. Az ötödik osztályt kitűnővel fejezte, most pedig hatodikosként birkózik a jegyekkel. Igazi mókamester, mindenre van humoros megjegyzése, hecceli a barátait és a nagyapját. Néha talán túlságosan eleven – mondják a családtagok, akik ennek valójában örülnek, hiszen ez is a jó közérzetét bizonyítja.
A győzelem íze
Roland új életét azonban továbbra is orvosok figyelik: – Úgy szeretném már elfeledni ezt az egészet, de nem lehet, mert még most is rendszeresen kell mennünk ellenőrzésekre. Korábban havonta, újonnan pedig félévenként. A mindennapokra az orvosok immunrendszer-erősítőket ajánlottak, nem tanácsolják a húsfogyasztást, inkább a sok zöldséget és gyümölcsöt. Ezek közül is főleg a sötétzöld és piros színű terméseket. Mindemellett pedig fontos a rendszeres mozgás – magyarázza az anya.
A magyar csapat
Utóbbival nincs is gond. Roland szeret mozogni, egy évig karatézott, másfél éve pedig a palicsi utánpótlás futballcsapat kapusa. A Magyarországon történő kontrolljai alatt gyakran beszél a fociról. Így történt, hogy egyszer levelet kapott a Gyermekrák Alapítványtól, amelyben felkérték, legyen a magyarországi csapat kapusa és vegyen részt az idei Onko-Olimpián. A sportolókat közel nyolcszáz, az alapítványnál nyilvántartott gyerek közül választották ki, végül négy lány és nyolc fiú utazhatott el Varsóba: – A Gyermekrák Alapítvány már akkor regisztrálta Rolit, amikor először lebetegedett. Azóta is pénzzel, különféle egészségjavító termékekkel és étrend-kiegészítőkkel segít bennünket. Ők vállalták a gyerekek felkészítését az olimpiára, a kísérőikkel való utaztatást és a mezek biztosítását. Rolit a nagyapja kísérte el – meséli Csilla.
