Vannak olyan szövevényes történetek, amelyek szálai olykor párhuzamosan futnak, olykor egymást keresztezik, s végül annyira összekuszálódnak, hogy már azt sem tudjuk, hol is kezdjük kibogozásukat. Ezúttal talán ott, hogy azokban a rettenetes háborús években, amikor az állami propaganda szította az öldöklést, s a nacionalista téboly tobzódásában dicstelen szerepet vállaltak a szalonhazafiak, a névtelen akadémikusok, a kétes erkölcsű értelmiségiek, de olyan egyének is, akiktől addigi alkotói munkájuk alapján elvártuk volna, hogy csillapítsák a felajzott szenvedélyeket, s józanságra intsenek. Nem kevesen a belső emigrációt választották, s hallgattak.
Azokban az ólomévekben akadt egy műdal-énekesnő, művésznevén Lepa Lana, aki nem átlagon felüli hangjával, nem is dalainak tartalmával, hanem természetes bájainak mutogatásával verekedte fel magát a szórakoztatóipar élmezőnyébe.
Említésre méltó sem lenne a neve, ha biztonságának, népszerűségének, karrierjének kockáztatásával nem kezd háborúellenes dalokat énekelni. Hova tűntek el a faluból a fiúk; minden egyes fiú hiányzik; akaratuk ellenére oda kényszerültek, ahol nincs keresnivalójuk. Emlékezetből idéztem az előbbi dalfoszlányokat.
Az örökösen éberek felfigyeltek e sajátos pacifistára, s a bértollnokokra bízták lejáratását. Magánéletének titkait tették közhírré. Azzal is megrágalmazták, azért hiányzik neki minden egyes fiú, hogy csillapíthassa olthatatlan szerelmi szomját.
Lepa Lena összecsomagolt, s követte a tömegesen külföldre menekült fiúkat. Közöttük érezte magát otthon.
Ha hangja, szépsége, tehetsége nem is, de bátor kiállása Karády Katalinra emlékeztet. A magyar nép nem igényli Karády Katalinnak a gyönyörű orosz népzenéből és szövegfordításokból összelopkodott fércműveit, jelentette be a Kossuth Rádió 1948-ban. Elhallgattatása évtizedekig tartott, filmjeit nem mutatták be, dalait nem sugározták, ha nevét említették is, csak olyan szövegkörnyezetben, hogy rontotta a közízlést, bomlasztotta az erkölcsöt, igazi értékeket homályosított el, kiszolgálta a fasisztákat. A háború utáni nemzedék még csak a fényképét sem látta, s fülükben nem maradt meg más, mint a Karádyról terjesztett rágalmak és hazugságok áradata. Ugyan honnan tudhatták volna, hogy nyíltan szembeszállt a háborúval, mentette az üldözötteket, sokan neki köszönhették életüket? Ha fasiszta lett volna, akkor szadista kéjelgéssel miért verték véresre a nyilasok, miért tartóztatta le a Gestapo?
A múlt, az igazság, az értékek kutatásának hulláma hozta ismét a felszínre Karády Katalint a múlt század hetvenes éveinek utolsó esztendejében. Elképesztő népszerűségének újjáéledése példátlan jelenség, mint annyi más Karády esetében. Amikor 1980-ban a budapesti Filmmúzeum műsorra tűzte a Halálos tavasz című filmet, amelynek az egyik főszereplője volt, vagy két esztendeig hosszan kígyóztak a jegyre várók sorai, hogy a pénztárhoz jussanak. Néhány év alatt Karády nagylemeze 300 ezernél több példányban kelt el, a kalózkiadványokról nem is szólva.
Látszólag maradjunk továbbra is az énekesnőknél.
E jegyzéknek nem témája sem Jelena Karleuša magánélete, sem tehetségének értékelése, sem zenekultúrája, sem az, mit köszönhet a szépészeti sebészet kiváló szakembereinek. Az előbbi kettőhöz abban hasonlít, hogy bátor kiállása, szókimondása megpecsételheti karrierjét. Értelmiségiektől, vezető politikusoktól vártuk el, hogy védelmükbe veszik a szexuális kisebbség jogait, egyértelműen megbélyegzik a belgrádi és a genovai esztelen rombolást, s nem keresnek semmilyen kibúvót, semmilyen mentséget.
Jelena Karleuša az ország legnagyobb példányszámú lapjában nem éppen pallérozott stílusban, vaskos kifejezésektől, káromkodásoktól sem mentes cikkében a lehető legegyértelműbben csőcseléknek, huligánoknak, bűnözőknek nevezte azokat, akik cselekedeteikkel rászolgáltak e minősítésre. A helyzet fonáksága, hogy éppen e társadalmi réteghez tartozik rajongóinak többsége is.
Távol áll tőlem a bölcselkedés szándéka. Csak annyit szögeznék le: jaj annak a rendszernek, társadalomnak, amelyben énekesnők hívják fel a figyelmet az eltorzulásokra, a törvény megsértésére, s rájuk hárul az igazság kimondásának feladata.
