Speciális iskola mint szolgáltató központ

A VIII/2 fele az iskola elvégzése után dolgozni akar, a többiek tanulnának tovább

Pontosan 20 éve, hogy 1990. november 20-án életbe lépett Szerbiában az a gyermekek jogairól szóló egyezmény, amely kimondja: a sérült gyermekeknek joguk van a teljes életre és olyan körülményekre, amelyek biztosítják számukra a megfelelő fejlődést. A belgrádi gyermekjogi központ 2006-os kutatása szerint Szerbiában a fogyatékos gyermekek 60%-a mégsem jár iskolába. Akik igen, azok ún. speciális iskolába kerülnek – Óbecsén ilyen az 1974-ben alapított Bratstvo Általános és Középiskola.

– Fogyatékosságra és korra való tekintet nélkül mindenkinek joga van az oktatásra, ez a lényeg! – foglalja össze summásan a kétnapos szemináriumot a tanáriban az egyik pedagógus. Mindenki izgatott, úgy érzik, a gyermekek és az iskola sorsa is függ az inkluzív oktatás bevezetésétől.

Az alsósok memóriajátékot játszanak

– A reform célja a többségi és a speciális iskolák kiegyenlítése: minden fogyatékos diáknak egyéni oktatási tervet kell készíteni, és minden gyereknek a többségi iskolában kell megkezdenie a tanulmányait. Az azonos tantárgyakkal – nálunk a földrajz, a fizika, a biológia bevezetésével – az iskolák közötti átjárhatóságot kívánják biztosítani – foglalja össze nekem az igazgató, Sztankó Imre. Korábban tornatanárként dolgozott az iskolában, egy éve igazgató, és egy hete nyújtotta be lemondását. Megmaradásuk esélyét a középiskolai oktatás fejlesztésében, új szakok megnyitásában látja, ehhez azonban önkormányzati és állami segítség kell:

– Mezőgazdasági, gépészeti és fodrász szakon tanulnak nálunk szerbül és magyarul a gyerekek. A mitrovicai fodrászversenyen második éve érünk el dobogós helyezést. Két-három gyerek a rendes iskolából is átjött hozzánk tanulni, mert itt is 3. fokozatú oklevelet kapnak a diákok – mondja büszkén.

Sztankó Imre igazgató több szakot szeretne az iskolában

Az iskolában kevés a magyar defektológus, Rajsli-Tokos Elvira Belgrádban tanult, 20 éve dolgozik az iskolában, azt mondja, akkor még enyhébb volt a gyerekek értelmi fogyatékossága:

– Egyre több a középsúlyos fogyatékosságú gyerek, és már autista, hiperaktív, Down-szindrómás, epilepsziás és halmozottan sérült gyerekeink is vannak. Az is gond, hogy sok gyerek nem járt óvodába, így ott nem sajátították el a szükséges alapkészségeket, ezt az első két osztályban kell ilyenkor bepótolni. Sokszor a szülő is a mi tanulónk volt, ezért a gyermek otthon sem tudja megkapni a szükséges támogatást – tudom meg a szakembertől.

Az iskola diákjainak az önkormányzat fizeti az útiköltséget, az uzsonnát és a tanfelszerelést, ezért egyes vélemények szerint olyan szociális esetek és/vagy elhanyagolt gyerekek is bekerülnek ebbe az iskolába, akiknek nem itt lenne a helyük. A defektológus ezt cáfolja, szerinte hozzáértő szakemberek döntik el, vajon szegregált intézményben van-e a helye a gyereknek.

– Amióta kimondták, hogy az inklúzió keretében a többségi iskolák pedagógusainak kötelessége egyéni fejlesztési tervet készíteni, egyre többen jönnek hozzánk azzal, hogy a gyermek speciális iskolába való. Amíg a fejlesztési terv nem volt követelmény, ezek a gyerekek „elvoltak” ott, de ezentúl több figyelmet kell nekik szentelni. Vannak persze olyan tanítók is, akik hozzánk fordulnak tanácsért – állítja Rajsli-Tokos Elvira, aki szerint az inkluzív oktatás bevezetésének a speciális intézményekre gyakorolt hatása függ a helyi oktatáspolitika felfogásától, az intézményvezető ügyességétől, a többségi iskola szülői közösségén és a szakembereken is. Elmondása szerint Nagykikindán például 2/3-ára csökkent a tanulók száma, ott ugyanis kivonták a roma diákokat és az enyhén fogyatékosokat a speciális iskolából, Újvidéken azonban azért nem csökkent a létszám, mert több halmozottan sérült kívánt élni az oktatáshoz való jogával.

– Mi évek óta készültünk erre a reformra. A speciális iskolák olyan szolgáltató központtá alakulhatnak, ahol azoknak a halmozottan sérült gyerekeknek segítenek, akik eddig a felszámolásra ítélt otthonokban voltak, vagy középsúlyos fogyatékosokat oktatnak – avat be hosszú távú terveikbe Elvira, aki egyben az Óbecsei Defektológusok Egyesületének elnöke is. – Ez a mi jövőnk is, már három éve működik a fejlődéssegítő központunk. Ehhez hasonló intézmény Újvidéken, Zomborban, Nagybecskereken és Pancsován van – magyarul csak itt és Szabadkán.

A Gyermekhét keretében az iskola diákjai kipróbálhatták, milyen testi fogyatékkal élni

Három évvel ezelőtt húszezer dináros önkormányzati támogatással indult a központ, logopédiai foglalkozásokat és pszichomotoros redukációt biztosítottak a rászoruló 13 gyereknek, de a tavalyi pénzhiány miatt most csak kilencen járnak ide foglalkozásra. Idén 4 iskolás és 50 óvodás jelentkezett be hozzájuk, őket most fogják szűrni – remélik, a beígért támogatást is meg fogják kapni.

Radovan Vujović 38 évet dolgozott az iskolában, 25 évig volt az igazgatója, számára nem vitás, ezek az iskolák megmaradnak:

– Máshol sem vált be az inklúziós kísérlet: ha egy 30 fős osztályba bekerül egy-két értelmi fogyatékos gyerek, azzal az egész oktatás felborul, különösen, ha a fogyatékosság hiperaktivitással is párosul. A pedagógusok sincsenek erre felkészülve, egy szeminárium erre nem elég. Szlovénia is felhagyott ezzel a modellel. Ezek a speciális iskolák megmaradnak, de a munkamódszer megváltozik: nem a nevelés lesz a prioritás, hanem a korrekció. A cél az, hogy azonos nevelési és munkaprogrammal működjenek az iskolák, így meglesz közöttük az átjárhatóság. Nálunk különleges bánásmódban részesülnek nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik is – közülük sokan maguk is a mi tanulóink voltak.