Az UNESCO kezdeményezésére 1995 óta november 16-a a tolerancia és az erőszakmentesség nemzetközi napja. Minden évben alkalom ez arra is, hogy felhívjuk a figyelmet az oktatásban, a társadalomban, a politikában e téren elért eredményekre – ezt tette kedden a Tartományi Képviselőház nevében Egeresi Sándor elnök, aki Tolerancia-díjat adott át Dinko Gruhonjić újságírónak és Óbecse községnek, amely Topolya és Antalfalva után harmadikként részesülhetett ebben az elismerésben. A díjat Knézi Péter polgármester vette át, akit arról is kérdeztünk, hogy milyen indoklással ítélték meg Óbecsének a díjat.
– Az indoklásban hangsúlyozták a község többnemzetiségű jellegét, és azt, hogy hosszú kulturális hagyománya van nálunk a közös és békés együttélésnek. Évszázadok óta a két nagy nemzet, a magyar és a szerb mellett 17 kisebb lélekszámú nemzet és nemzetiség él itt együtt. Többek között azt is kiemelték, hogy Óbecse a legnehezebb háborús években is példamutatóan toleráns, békés sziget volt. Külön hangsúlyozták ifjúságunkat, Óbecsén ugyanis minden általános iskola és középiskola az erőszakmentes iskolamozgalom tagja, ami egyedülálló a tartományban és követendő példa.
Ön személyesen hogyan éli meg a toleranciát, mit hozott ezzel kapcsolatosan a gyerekkorából?
– Gyerekkoromban én Szabadka községben, Bajmokon nevelkedtem, ahol három nemzet élt együtt: a magyarok, a bunyevácok és a líkai szerb telepesek leszármazottai. Én a szerb nyelvet az utcán, játszva tanultam meg, ennek köszönhetően anyanyelvi szinten használom. Ilyen közösségből nem volt nehéz beilleszkedni egy másik, ugyanilyen színes közösségbe. A város lakossági összetétele itt ugyan más, de ugyanazokat az értékeket ápolja, mint a szülőfalum. Nekem a két nyelv használata ugyanolyan természetes, mint a nemzeti és vallási másság elfogadása volt.
A díjátadón az egyházak nevében külön köszönetet mondott.
– A két egyházunk 2000 óta gyakorolja hívőikkel együtt a közös imát, ha egy napra esik a pravoszláv és katolikus húsvét vasárnapja – ez ritka és sikeres kezdeményezés, ezért őket külön is kiemeltem.
A községi roma koordinátort is megemlítette. A romaintegrációért mit tesz az önkormányzat?
– Óbecse azon ritka községek egyike, ahol főállásban több éve létezik roma koordinátor is, és amióta működik, több olyan roma civil szervezet is megalakult, amelyek a romák társadalmi emancipációját tűzték ki célul. Ennek érdekében különféle programokat hívtak életre, és több éve cigánybálat is szervezünk a városban. Ennél persze fontosabb, hogy különféle akciókkal igyekezünk a roma gyerekeket bekapcsolni az óvodai és iskolai rendszerbe. A roma koordinátorok romaintegrációért folytatott tevékenységét kormányprogram is támogatja. A legutolsó ilyen akciónk egy olyan programban való részvétel, amely vízvezeték és fürdőszoba kiépítését szorgalmazza a roma házakban – némi önkormányzati önerővel jelentős összegeket fogunk kapni erre a célra, amit a következő években fogunk megvalósítani.
Az óbecsei tolerancianapi ünnepségen arra is kitért: bár erősen megosztotta a közvéleményt, mégis jól vizsgáztunk toleranciából a meleg-fórum elfogadásával.
– Valóban: bár nem volt egyöntetű a rendezvény befogadásával kapcsolatos vélekedés, mi épp a tolerancia jegyében kitartottunk amellett, hogy otthont kell adnunk ennek az eseménynek – nem is lett volna jogunk megtiltani azt. Örülök annak, hogy a fővárosi eseményekkel ellentétben Óbecsén nem került sor erőszakra. Ez ügyben nem csak a városvezetés, hanem a lakosság is remekül vizsgázott toleranciából.
