-- A galambokkal kezdődött az egész: otthonról hoztam a madarak szeretetét, édesapám is nagyban foglalkozott velük, mindig volt valamilyen galambunk, bár ő jobban sportgalambokat tenyésztett itt, Pecesoron. Én folytattam ezt a tradíciót, mindig volt galambom, ilyen-olyan-amolyan, most hatodik éve, hogy pávagalambokkal foglalkozom kicsit komolyabban – mondta a pecesori Csernyák Róbert .
-- A kicsit komolyabban azt jelenti: próbálok vigyázni a minőségre. Eddig vergődtünk, nem számított, hogy milyen színben jön ki, most próbáljuk összerakni, hogy szép is legyen, mutatós is legyen, ne keveredjenek a színek. Attól különlegesek ezek a galambok, hogy speciális a farktollazatuk – arra kell nagyon figyelni, hogy ne tarkuljonak el. Vajdaság-szerte találkozhatunk velük, bár ezek nem a standard, régimódi pávás galambok – azoknál már kicsit igényesebb, kitenyésztett faj.
Ez nekem hobbi, nem megélhetés – elidegenedtünk egymástól, de ezekkel a galambokkal Újvidékre, Zomborba, Szabadkára is eljárhatunk, véleményt, tapasztalatot cserélünk arról, ki mivel próbálkozott, hogyan fejlesztett. Szóval társalgunk. A hazai piacon csak annyit értékesítünk, hogy azzal el tudjunk jutni belőle ezekre a helyekre, az utaknak a költségét termelem ki velük. Meg a madaraim a falu különlegessége is – ha valaki Pecesorra jön, betér hozzánk, megnézi őket.
Ezek a pávagalambok nagyon egyszerű madarak, bár nehéz tenyésztésűek. Gyorsan megszokják a helyüket, és nem szeretik a goromba bánásmódot. Nagyon nyugodt természetük van, megszokják a kutyát is, macskát is, nem félnek semmitől sem. Nem repülnek el, ettől nem kell tartani - reggel kieresztem őket, és élvezik a szabadságot, de nem tudják egyedül föltalálni magukat, este várják az etetőnél a kész kaját. Húsz pár galambom van, megkülönböztetem mind, ismerem az igényeiket is, tudom, mire kell vigyázni – van, amelyik nem szereti például, ha bántják a fészkét, van, amelyik elviseli…
Papagájból most 32 párom van, tíz éve kezdtem egy-két párral hobbi szinten foglalkozni, aztán megpróbálkoztam a keltetéssel, és szaporítottuk az állományt. Ez is eddig csak hobbi volt, de az utóbbi egy-két évben már némi jövedelmet is hozott a konyhára. Főleg nagybani fölvásárlóknak, kereskedőknek értékesítünk, de a börzéken magánszemélyek is vásárolnak. De ebben is az a lényeg, hogy barátkozzunk, kikapcsolódjunk, szórakozzunk egy kicsit.
Nekem hét fajta papagájom van: legegyszerűbb a hullámos, a „tigrica” – régebben ebből több volt, de egy időben rossz volt a piaca, így ma már kevés van belőle. Könnyű a keltetése, nem túl igényes madár. A kecskés papagáj tékozló madár, nagyon kell rá vigyázni, megfelelő edényből kell etetni. A nimfakicsivel igényesebb, a keltetése sem annyira egyszerű.Társas madár, nagyon jól kijön a többi társával és más madárfajokkal. A magányos nimfa nagyon ragaszkodik a gondozójához. A zebrapinty társas lény, éberen figyeli a környezetét, állandó mozgásban van. Az énekes papagáj és a penant majdnem egy kategória: érzékeny, magányosabb madarak, nem szeretik a fészekbolygatást. A rozella és a penant is vadmadár, nagyon nehéz beszelídíteni, az énekes, a nimfa, a kecskés könnyebben barátkozik.
A papagájokkal az a tervem, hogy minél szélesebb körű állatfajaim legyenek, mindenből legyen valamennyi, a galamboknál inkább a minőségre mennék. Náluk ezt az alak, a magasság, a tollsűrűség, a tollminőség, a viselkedés fejezi ki: a jó viselkedésű pávagalamb „páváskodjon”, mutogassa magát, de legyen nyugodt természetű. Minőséges takarmánnyal, megfelelő hellyel, kellő odafigyeléssel sokat el lehet velük érni.
