A huszonkilenc éves, ma már Szegeden élő fiatalember a Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének munkatársa. Molekuláris biológiával foglalkozik, azon belül pedig intracelluláris fehérjebontással. Alapkutatónak tartja magát, és az a célja, hogy néhány éves külföldi tapasztalatszerzés után Szegeden egy saját önálló kutatócsoportot létrehozva alapvető biokémiai megfigyeléseket tegyen.
Lipinszki Zoltán a zentai Egészségügyi Középiskola befejezése után került Szegedre, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karára, és 2006-ban ott szerzett diplomát. Már másodévesen, 2002-ben csatlakozott a Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének dr. Udvardy Andor vezette kutatócsoportjához, és a mai napig ott dolgozik. Időközben idén januárban doktori címet szerzett. Nyolcéves kutatómunkájáért, eredményeiért most Junior Prima Díjjal jutalmazták. Erről a díjról azt kell tudni, hogy a Prima Primissima Díj sikerének hatására 2007-ben alapították meg, és hat kategóriában tíz-tíz, harminc év alatti tehetséges fiatal kapja meg minden évben. A kategóriák a magyar tudomány, a magyar sport, a magyar oktatás és köznevelés, a magyar építészet és építőművészet, a magyar zeneművészet és a magyar sajtó. Lipinszki Zoltán biológus november 24-én, a magyar tudomány kategória számára megrendezett díjkiosztón vette át az elismerést. A felterjesztésében ez áll: „Témája a sejt rövid, féléletidejű és sérült fehérjéinek lebontásában központi szerepet játszó ún. 26S proteoszóma enzim-komplexum biokémiai és molekuláris biológiai jellemzése. Molekuláris biológiai eszköztárát kiegészítette az ecetmuslica modellszervezet genetikai és fejlődésbiológiai módszertanán alapuló vizsgálati módszerekkel, és e három tudományterület integrált alkalmazásával rendkívül ígéretes eredményeket ért el”.
– A Junior Prima Díj óriási megtiszteltetés – kezdte a fiatal biológus, aki nemrégiben hazalátogatott –, már az nagyon jólesett, hogy javasoltak erre az elismerésre. Általában akadémikusok adnak ajánlásokat, és ez nagy szó, mert ezek szerint tudnak rólam, ezek szerint a kutatásaim eredményei eljutnak a felső körökbe, számon tartanak. Engem egyébként dr. Ormos Pál akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológia Központ főigazgatója és dr. Dudits Dénes akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke jelölt. Ez a szakmai elismerés arra utal, hogy jó úton haladok. A díj komoly felelősséggel is jár, hiszen jellemzi az embert és ennek a szellemiségnek a jövőben is meg kell felelni. Az odaítélésében valószínűleg fontos szerepet játszott az is, hogy három évnyi kutatás után tavaly a Jurnal of Cell Science nemzetközileg elismert folyóiratban megjelent egy olyan publikációm, melyre azóta nagyon sokan hivatkoznak, de hozzájárult a tanulmányi eredmény is, a jó doktori munka, az is, hogy 2005-ben első helyezést értem el az Országos Tudományos Diákköri Konferencia molekuláris biológia szekciójában, hogy együttműködtem a Poligon csoporttal, hogy előadásokat tartottam a Zentán jelenleg is működő Tudomány Egy Órában elnevezésű rendezvénysorozaton, hogy kurzusokat tartok az egyetemistáknak és valószínűleg még sok más. Egyébként az, hogy több jelentős publikációm is van már, nem egyedül az én érdemem, hiszen a kutatócsoportban többen is vagyunk, dr. Udvardy Andor, a témavezetőm és még két asszisztens. Ez közös munka.
Kutatóként mi a célod?
– Én alapkutató vagyok. Alap dolgokat szeretek megismerni, folyamatok részleteit szeretem feltárni. Az a célom, hogy néhány évet külföldön töltsek, tapasztalatot gyűjtsek, embereket ismerjek meg, pénzt szerezzek a kutatásokra és visszatérve Szegedre létrehozzak egy saját, önálló kutatócsoportot, hogy alapvető biokémiai megfigyeléseket tegyünk. Nem egetrengető kísérleteket akarok végezni, inkább olyan dolgokba szeretném magam beleásni, melyek nem teljesen tisztázottak. Szeretném megérteni, hogy működik a sejt, amikor osztódik, honnan tudja az egyik fehérje, hogy a másikkal kell kapcsolódnia. Ezek nagyjából már feltárt dolgok, de az alapvető részleteit a mai napig nem ismerjük, márpedig az összes állati, humán és növényi eredetű betegség ezekben a molekuláris részletekben kereshető.
Kilátásban Van-e már valamilyen külföldi munka?
– Igen. Voltam interjún a Cambridge-i Egyetem genetika tanszékén és állást is kaptam. Jelenleg egy európai ösztöndíjra pályázom, hogy az egész család mehessen, ne csak én. Van egy öt hónapos kisfiunk, Balázs, sem őt, se a feleségem nem akarom itthon hagyni. Ha minden jól megy, akkor májusban megyünk. Ha nem, akkor tolódik egy kicsit az utazás, de bízom benne, hogy ki tudunk menni, három-négy évre. A cél azonban tényleg az, hogy visszajöjjünk Szegedre, hogy közel legyünk Zentához, a szüleinkhez.
Mit csinálsz, ha nem a sejtekkel vagy elfoglalva?
– Az egyetemi évek alatt rájöttem, hogy engem szórakoztat a kutatás. Ha a kísérlet azt kívánja meg, hogy reggel ötkor elinduljon, nem esik nehezemre hajnali négykor felkelni. Timi, a feleségem nagyon toleráns, soha nem rótta fel, hogy sokszor hétvégén is dolgozom, de most, hogy Balázs megszületett, minden körülötte forog, és igyekszem többet otthon lenni. Ami még nagyon jó időtöltés, az a főzés. Nagy haspárti vagyok, szeretem a finom ételeket, és szívesen próbálkozom az elkészítésükkel.
Milyen időközönként jártok haza Zentára?
– A feleségem is zentai, itt a család, ezért igyekszünk minél sűrűbben jönni. Nagyon sok barátunk van még a középiskolából, ezért amikor hazajövünk, őket is meglátogatjuk. Két-három hetenként járunk haza. Vettünk egy jó kis ’86-os Opel Kadettet és azzal közlekedünk.
