A topolyai úttól mintegy 15 kilométer hosszan vezet az út Pecesorra: a hatvanas években épült út annyira keskeny, hogy csak figyelmesen és előzékenyen vezetve, a kiépített kitérőknek köszönhetően lehet egymás mellett haladni. Busz naponta kétszer-háromszor közlekedik a falu és Óbecse között, ezen az úton jár be naponta a pék a kenyérrel, a tanítónő, az ápolónő a munkába. Másfél hónapja, amióta a cukorrépa betakarítása tart, ezen az úton közlekedni rémálom.
Barna József, a helyi közösség titkára szerint korábban nem volt ilyen drámai a helyzet:
– A termelők most az út mentén rakják le a répahalmokat, amelyeket ezután napokig pakolnak a cukorgyár teherautóira: így kényelmesebb, és a termelőnek sem kell elmennie a néhány kilométerre lévő kibetonozott lerakodóhelyig. Összevissza állnak a kamionok, és amíg föl nem pakolnak, semmi sem érdekli őket. Egészen az útig föltúrják a földet, és fölviszik rá a sarat. 1960-ban, amikor készült ez az út, senki sem gondolt arra, hogy valaha ekkora teherjárművek fognak közlekedni rajta.
Barna Józsefék szóltak a rendőröknek, akik akkor letakaríttatták a sarat, de ez nem nyújtott tartós megoldást a problémára. A községi felügyelőségtől is kijöttek, amikor vasárnapról hétfőre virradóra elakadt egy teherautó, kihúzatták, de más intézkedés nem történt.
Kiss Imre tanácselnök elmondása szerint ez visszatérő gond a faluban, de az idén katasztrofális lett a helyzet:
– A termelők illegális répaprizmákat létesítenek az út mentén, tudomásom szerint a zsablyai cukorgyár kooperánsairól van szó. Hétfőn hajnalban kamionok sorjáztak az úton, mert az egyikük elakadt. A kenyeres kocsi, a tanítónő, az ápolónő sem tudott bejutni a faluba, még a dialízisre siető mentőt sem engedték el. De egyébként sem állnak félre. Egy utat nem szabad így lezárni! Mindenórás terhes asszony is él itt, mi lett volna, ha elakad az autó? Folyamodtam én már mindenhova, de mindenki lerázott. Nekünk nem ideiglenes megoldás kell. Ha ez az út nem járható, a falunak vége, de ezt senki sem akarja megérteni. Hogy lehet itt faluturizmust fejleszteni?!
Szirbik Lauc Ágota tanítónő a szóban forgó hétfő reggel két órát fagyoskodott utastársaival az elakadt tehergépkocsi miatt, sőt a gyerekek is csak 10 órára értek be Óbecsére az iskolába.
– Nem lehet elférni a kamionok mellett, van, hogy 7-8 is leparkol egymás után. Sárban nem lehet őket megkerülni, beragadok. Beintenek, összeszólalkozunk, majd legalább 20–30 percig várunk. Fölhordják a sarat is az útra, és ha az megfagy a hó alatt, rendesen lehet iringálni rajta. Vasárnap két teherautó találkozott össze, és az egyik elakadt az éjszaka folyamán. Aztán reggelig semmi sem történt – kialudták magukat. Pedig 7-8 kamion is állt akkor ott – meséli a tanítónő.
Željko Kovačević, a zsablyai Šajkaška cukorgyár vezérigazgató-helyettese az egyik konkurensnek dolgozó nagyvállalkozót okolja az ellenséges hangulatkeltésért, és több megértést kér a falu lakóitól a betakarítások idején:
– Természetesen tudok a problémáról, lelkiismeretesen és pedánsan végzem a munkámat. Az elkövetkező 4-5 napban az összes cukorrépát elszállítjuk Pecesorról, és megbeszéltük a sofőrökkel, hogy a kiszélesítéseknél állnak meg, hogy ne akadályozzák a forgalmat. Tudomásom szerint ez már szerda óta így működik. A kibetonozott átvevőhelyet azért nem használhatjuk, mert az nem a mi tulajdonunk.
Acsai István, az óbecsei önkormányzat helyi közösségekért felelős tanácsosa szerint a mázsával is ellátott cukorrépa-platót bérelni is lehetne, abban az esetben nem lenne ilyen gond. Ez persze mind a cukorgyárnak, mind a termelőknek plusz költséget jelent:
– Megoldás lett volna, ha a rendőrség és a községi útfelügyelőség közösen közlekedési táblával szabályozza a teherjárművek súlyhatárát, de ez nem történt meg. A tartós megoldás az lenne, ha sikerülne felújítani a régi, 6 kilométeres kövesutat. Erre pályáztunk is, és az ígéretek alapján azt reméljük, jövőre elkészül – mondta el Acsai.
