A hatgyermekes apuka azt mutatja: az ökle is belefér az omladozó ház falába
Óbecsén a hónap közepén írták alá azt a megállapodást, amellyel a vajdasági romák lakhatási körülményein és szociális beilleszkedésén szeretnének javítani a program megálmodói. Az együttműködési szerződést Robert Bu, az újvidéki Ökumenikus Humanitárius Szervezet (EHO) roma erőforrásközpontjának programszervezője, valamint az óbecsei önkormányzat és a tartományi kormány képviselői látták el kézjegyükkel. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan élnek, milyen módon használják fel a segítséget az érintettek.
A csúrogi cigánysoron takaros, jó állapotú és romos házak sorakoznak vegyesen, de hogy echte cigánytelepet is lássak, Milica két utcával lejjebb navigál a faluba. Milicát a szerződés aláírása utáni fogadáson szólítottam le, első szóra vállalta, hogy elvisz a falujába, győződjek meg a saját szememmel arról, mi változott náluk.
– Mi nem romák vagyunk, hanem cigányok – mondja útközben, amit népe más képviselőitől is hallottam már. Milica csupán hét osztály végzett. – Nagyon szegények voltunk, a szüleim napszámba jártak dolgozni, én is inkább velük tartottam. Sokszor átvertek minket, nem fizették ki a munkát. Nem volt fürdőszobánk, emiatt mindig úgy kellett tisztálkodnunk, hogy a többieknek télben, fagyban ki kellett menniük a szobából. Most lett konyhánk is, fürdőszobánk is.
Milica a 23 évével már vénkisasszonynak számít cigány körökben, szekálják is rendesen: miért nem házasodik már meg? – Nem akartam gyerekfejjel férjhez menni, sok gyereket szülni, mint ahogy felénk általában szokás. De hogyan mondhatnám el épp nekik, hogy én nem ilyen életre vágyom?
Bár nem jelentkeztünk be, otthon az édesanyja, az öccse és barátnője szívélyesen fogad: az újonnan a házhoz épített konyha és fürdőszoba finom ízlésre vall, a régi szoba egyik fala azonban düledezik. A férj a zsablyai cukorgyárban volt idénymunkás, nemrég felmondtak neki, de a napokban – megbízható, rendes munkaerőként – visszahívták dolgozni. Ők saját pénzükből is áldoztak a beruházásra, a munkálatokat pedig maguk végezték.
Önerőből hozzájárulni persze nem mindenki tud, de ha az EHO által biztosított felszerelést olcsóbbal ki tudja váltani a tulajdonos, vagy a kivitelezési munkákat maga végzi el, az EHO ezt beszámítja, értékében pedig további anyagot biztosítanak a rendelkezésre álló keretből. Az esetek 90 százalékában ez történt, Csúrogon például átlagban 600–700 eurónyi önerő szerepelt családonként.
A Janoševski család nem tartozik közéjük: az apa egyedül nevel hat gyereket, a „konyhában” alszanak, mert a szoba életveszélyes. Eddig gyertyával világítottak, de amikor majdnem felgyújtották vele a házat, a szomszéd megsajnálta őket, azóta tőle kapnak áramot. Kaptak ők is fürdőszobát, de áram nélkül nem tudják használni. Azt mondja, kérte: inkább a házat erősítsék meg, ne dőljön rájuk, de hiába, a fürdőszoba épült meg.
A szomszédban Ljubica egyedülálló anyaként 8000 dinárból tartja el a lányát, ő sem tudta befejezni a fürdőhelyiséget: kaptak ugyan vécét, bojlert, kádat, mosdót és járólapokat, de a csempét már neki kellett volna megvennie.
– Legalább csempét kaptam volna! – panaszolja. – Van olyan, akinek már volt fürdőszobája, mégis kapott anyagot. Mondtam is, hogy ez nincs rendjén: egyesek felújíthatták a meglévőt, más igazán rászoruló meg nem kap eleget…
Amikor Robert But másnap arról kérdeztem, igazságos és ellenőrzött-e minden esetben a kiválasztás és a pénzelosztás, azt mondta: alapos terepmunkával és szelektálási rendszerrel 116 házból választották ki azt a nyolcvanat, ahova fürdőszoba épült, ebből 65 kapott teljes fürdőszoba-felszerelést, a többi családot pedig azzal segítették, hogy a részben elkészült helyiséget befejezhették. Ott, ahol nincs áram, a község vállalta, hogy bevezeti a házba, ami tudomása szerint folyamatban van Csúrogon is. Az adott pénzügyi kereten belül pedig a lakók maguk rendelkezhettek arról, hogy milyen anyagot, felszerelést kérnek, így ha valakinek nincs csempe a fürdőszobájában, nagy valószínűséggel mást kért helyette.
Valóban: Ljubica udvarán téglák voltak. Nem mondta, de gyanítom: ebből az omladozó házat fogja megerősíteni. Ő így döntött.
