„A mesék olyan archaikus kulturális modelleket sugalmaznak, amelyek már nincsenek, és ezek szemben állnak azzal a társadalmi-technikai valósággal, amelyben a gyerekek felnőnek. De ez az ellenvetés nem állja meg a helyét, ha úgy fogjuk fel, hogy a mese egy külön világ, színház, amelytől egy függöny választ el minket. A mese nem imitáció, hanem meditáció.” (Gianni Rodani)
Kicsi ház, a nyereményből végre saját, az udvarban tyúkok, tehenek, disznók meg két kutya. Pár évvel ezelőtt egymásnak adták a kilincset az újságírók, ma már keveseket érdekel: hogy élnek Utasiék Csantavéren.
– Segítek anyának az állatok körül – mondja Árpi. Az iskola és egy gyors ebéd után arról mesél, egyetlen férfiként a családban ő a támasza az anyjának: miközben az asszony megfej, a 17 éves fiú jószágot etet.
Utasi Árpi tényleg meseszerű figura: szeptember 30-án, a magyar népmese napján született. Szülőfalujában Aradszki Hajnal Piroska tanárnő idejekorán felismerte benne a tehetséget, harmadikos korától számos mesemondó versenyre vitte el a fiút, aki sikert sikerre halmozott. Hírnévre az RTL Klub 2007-es Csillag születik című tehetségkutató vetélkedőjének győzteseként tett szert: természetességével, közvetlenségével Árpi rövid idő alatt megnyerte a nézők rokonszenvét, és a zsűri is elismeréssel szólt a kiskamasz mesemondó tehetségéről. A fiú mellett végig ott volt az édesanyja, talán ennek is köszönhető, hogy a kis srác jól viselte a rengeteg megterhelést, a fellépésekkel járó nyomást, a hirtelen jött népszerűséget.
Színházi és filmszerepek, valamint egy év kihagyás után most Topolyán tanul, és három év múlva mezőgazdaságigép-szerelő lesz.
– Szeretik hallgatni az osztálytársaim, ahogy mesélek. Amikor a népmesékről tanultunk, a tanárnő kérte, hogy más osztályok óráin is mondjak mesét – mondja, amikor arról faggatom, nem cukkolták-e új társai Topolyán a mesemondással, a „hírességgel”. Ha kérném, fejből is el tudna mondani jó pár mesét, sorol is néhányat közülük: Kis Kolos, Nagy Kolos, A cinkotai plébános, A három lány, karácsonyi mesék, A bugyuta asszony, A bugyuta ember… Ez utóbbi a címe annak a CD-nek, amely egy szabadkai kiadó gondozásában a napokban kerül majd a boltokba.
Elmondása szerint könnyen tanul szöveget:
– Mivel a népmesét át lehet költeni, egy-kettő megtanulom, mert azért én is át szoktam költeni a szöveget. Teljesen egyformán nem is lehet elmondani.
Árpinak időnként vannak fellépései, itthon és Magyarországon is keresik, legutóbb Szegedre hívták. Anyukája szerint van olyan tévés a tehetségkutató műsorból, aki a mai napig a szívén viseli a sorsukat, olyan rajongóból lett barát, akire szintén bármikor számíthatnak, és Fábry Sándor telefonszámát is tárcsázhatják, ha tanácsra lenne szükségük.
A családban három a kislány, a két évvel idősebb nővér mellett két húga is van Árpinak, ők mindig élvezettel hallgatják a mesélő fiút.
– Régen Ancsi is mondott mesét, de abbahagyta, pedig díjat is nyert – mondja büszkén Árpi a nyolcadikos, hallgatag lányról.
Amikor a karácsonyról és az illatokról kérdezem, arról mesél, náluk is sürgölődéssel, forgolódással telnek a napok ilyenkor, a házat fenyő- és kalácsillat tölti be, és „megyünk a templomba ugyebár, misére…”
– És a Jézuska hozza a karácsonyfát – ugye, Meli? – hangja, ahogy kishúgához szól, komoly és lágy.
Árpád a nyolcadik után egy évre színésznek állt, a veszprémi Petőfi Színházban kettős szereposztásban játszotta Bendegúz szerepét. Eperjes Károly, Bujtor István voltak a mentorai, partnerei:
– Kiskoromtól színész szerettem volna lenni, így fontos tapasztalatot szerezhettem. Eperjes volt a bakter. Sok tanácsot, segítséget kaptam az idősebb színészektől, mondták, mire figyeljek. A mesékben például nagyon ki kell hangsúlyozni bizonyos dolgokat, a színpadon pedig nem, ott hétköznapi beszédstílusban kell beszélni – ered meg a nyelve, amikor színházi élményeiről mesél.
Erzsike végig a fia mellett volt, a próbákat, a fellépéseket is végigkísérte a nézőtérről:
– Árpi a mesemondásban ahhoz szokott, hogy szemkontaktus van a közönséggel, erről is le kellett szoknia. Az elején előfordult, hogy kipislogott a nézőtérre, de mondták a próbán, hogy ezt nem szabad.
Az első évad végén a család az újságíróktól tudta meg, hogy az új évadban már nem számítanak a fiúra – konkrét indoklást a mai napig nem kaptak. Forgatott viszont az októberben mozikba került Kolorádó Kid című filmben, ahol Árpi egy ’56-os forradalmár gyereket játszott, és a nyári szünetet is hasznosan töltötte: Zentán egy színjátszó táborban volt:
– Csoportfoglalkozások voltak, és a végén egy előadás is készült. Jó volt, élveztem.
Színházról szőtt álmait nem adta fel. Egy színésztanodától kapott ajánlattal most ugyan nem élt, mert úgy gondolta, előbb itthon végez el egy iskolát, de három év múlva ismét szerencsét próbálna Magyarországon: legutóbb Szegedre, korábban Békéscsabára és Szentesre hívták színésztanulónak. Azt mondja, mesét még nagyon sokáig mondhat: „ha azt vesszük, régen az idősek meséltek…”
Aradszki Hajnal Piroska, a volt tanárnő korábban a következőket nyilatkozta: „Horváth Emma tanárnő szerint még a legtehetségesebb gyermek mellé is kell egy karó, mint a paradicsompalánta mellé, hogy ne hajoljon mindenfelé. Emma tanárnő e gondolatát annyira igaznak érzem, hogy magamévá tettem. Úgy érzem, a szülő és én kevesek vagyunk e törődéshez. Amikor Árpád a Kálmány Lajos népmesemondó versenyen Mesefa díjat kapott, akkor azt mondtam neki, hogy »egy mesefacsemete vagy«. Most is azt érzem, hogy ő egy olyan fa, amelyet most kellene formálni. Most kellene felkarolni, segítséget nyújtani neki.” |
