Két héttel ezelőtt a köztársasági kormány a tartomány elé utalta a hatásköri törvény munkaváltozatát, s kétnapos határidőt adott, hogy válaszoljanak, észrevételezzék az általuk elkészített törvénytervezetet, amely arra hivatott, hogy majdan a szerbiai parlament által is elfogadott statútum alkalmazását elősegítse. A tartomány részéről a válasz már megérkezhetett Belgrádba, s hogy azóta hol tart a statútum ügye, erről kérdeztük dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségügyi titkárt, a kérdéskör legavatottabb szakértőjét.
– Ezt a változatot, amit nekünk megküldtek, úgy veszik, mint egy nem végleges munkaváltozatot, amelybe beleépítették ennek a munkacsoportnak az álláspontját és a hatáskörökkel rendelkező minisztériumnak az állásfoglalását. Ha számokban tekintünk rá, akkor nincs okunk aggodalomra, mert alapvetően a törvény terjedelmében, a hatáskörök számában és súlyra az első látásra keveset változott, tehát nem téved az, aki azt mondja, hogy 90 százalékban az eredeti munkaváltozat nem módosult. Van viszont néhány olyan pont, ami ebben a pillanatban számunkra elfogadhatatlan, és ezeknek a módosításán mindenféleképpen dolgozni kell.
Mik lennének ezek a módosítások, és miért kell változtatást eszközölni?
– Először is azért, mert a hatáskörök többsége valóban arra utal, hogy bővülnek a tartománynak a jogkörei. Jóval több adminisztratív jogkörünk lenne, mint az omnibusz egyes törvény alapján, mert ez a törvény leváltja, helyettesíti és hatályon kívül helyezi az eredeti omnibusztörvényt. Bővülnek az adminisztratív hatáskörök, újabb intézmények kerülnek át a tartományi igazgatás, a tartományi szervek fennhatósága alá, ilyen például a Fruška gora Nemzeti Park vagy a Tartományi Környezetvédelmi Intézet. Ezek hatalmas és számunkra fontos intézmények, ezenkívül újabb felügyelőségek kerülnek tartományi hatáskörbe. Ebből a szempontból azt mondhatnánk, hogy itt egy hatáskörbővülésről van szó. Igen ám, ugyanakkor a tervezetben jelenleg a számunkra elfogadható módon van a valódi autonómia szabályozva, mert az autonómia nem az adminisztratív végrehajtási körök területén mutatkozik meg, ami egy fontos dolog, de nem ez az autonómia lényege, hanem az, hogy megvannak azok a társadalmi területek, ahol a tartomány önállóan szabályoz, tehát önállóan törvénykezik, és ahol gyakorlatilag a közérdeket ő határozza meg, és ő biztosítja ennek a pénzügyi hátterét. Nem mást, mint magát a politikacsinálást.
Ez most így megadatott?
– Ez a törvénytervezet ebből a szempontból megkurtította az előzőt, és mindent a köztársasági törvények alá rendelt ezen a területen. Azt hiszem, hogy ez számunkra teljesen elfogadhatatlan, ellentétben áll nemcsak a statútummal, hanem azzal a megbeszéléssel is, amit mi már többször politikai szinten ezekben a kérdésekben folytattunk, és én igenis a végsőkig kitartok amellett, hogy például az erdőgazdálkodás, a diákotthonok, az egyetemi standardok vagy a halászat területén a tartomány önállóan kell szabályozza a viszonyokat, és ebben a részben a köztársasági törvények az alapelveken kívül a Vajdaságban nem kell, hogy érvényesek legyenek, tehát itt helyet kell adni a tartományi specifikumoknak, és lehetőséget a vajdasági képviselőházban, hogy az Európai Unióval kompatibilis, korszerű jogszabályokat hozzon, jóval gyorsabb ütemben, mint azt a Szerbiai Képviselőház teszi most. Itt látok ellenállást, ahol egyelőre szükség van az egyeztetésre.
A pénzeléssel mi lesz?
– Ugyancsak problematikusnak tartom azt, hogy a pénzelés kérdését, amit az eredeti változat szabályozott, gyakorlatilag egy külön törvényre utalóan oldaná meg ez a törvény, ami azért nem jó, mert így minden költségvetéstől költségvetésig könyöröghetnénk a belgrádi kormánynak, hogy a költségvetési törvényben biztosítsa a meglévő hatáskörökhöz a pénzt is. A megoldás az, amit az alkotmány kötelezővé is tesz, hogy a tartományoknak önálló forrásai vannak az önálló hatásköreiknek a végrehajtásához. Ezt ez a törvény sajnos nem biztosítja, hanem elodázza ennek a kérdésnek a megoldását.
Meglehetősen nagy mulasztás ez.
– Szeretnék emlékeztetni arra, hogy ez nemcsak mulasztás, hanem alkotmánysértés is, ez is alkotmányellenes, csakúgy mint az a helyzet, amibe vagyunk, hogy a Vajdaságnak van egy alkotmányellenes statútuma, egy új statútumot kellett volna meghozni december 31-éig, meg kellett volna határozni a tartomány hatásköreit, a tartományi önálló szabályozás keretébe eső kérdéseket, a tartomány vagyonát, mert ezek mind olyan kérdések, amelyeket az alkotmánytörvény értelmében december 31-éig meg kellett volna oldani. Ez a történet nem zárult le. Amennyiben a hatásköri törvényt és a statútumot meghoznák, akkor egy része ezeknek a kérdéseknek lezárulna vagy megoldódna. Én remélem, oly módon, hogy az elfogadható lesz számunkra is, de továbbra is megmaradna a vagyon kérdése, és a biztos önálló pénzforrások rendezése.
Hogyan lehetne most továbblépni?
– Mi eljuttattuk az észrevételeinket és kifogásainkat erre az újabb munkaváltozatra. Én azt várom, hogy most már üljünk le mi, akik ebben az ügyben leginkább érintettek vagyunk, és felelősséget vállaltunk, nézzük meg, hogy tényleg melyik az a pont, ahol még kompromisszumot kereshetünk, találhatunk, és próbáljuk majd meggyőzni azokat a képviselőket a szerbiai kormány részéről, akik ott lesznek. Én bízom abban, hogy a jelenleginél színvonalasabb szöveg születik végül, amely legalább néhány területen a Vajdaságnak valódi autonómiát is nyújt, nem pedig csak egy adminisztratív végrehajtói jogkört.
Mikor lesz ez?
– Abban is bízom, hogy még idén rendeződik a tartományi vagyonnak és az önálló pénzbevételeknek a kérdése, addig pedig a költségvetésben ez a felmerülő kérdés rendezve lesz. Még az a szerencse, hogy volt ez a NIS-es eladás, az abból befolyt összeg biztosítja akár az új hatáskörök nagy részének is a folytatását és végrehajtását az idei évre. Az a gond, hogy amennyiben nem hozunk megfelelő jogszabályokat, akkor ez az elkövetkező évben már nem lesz biztosított, ezért fontos, hogy ezt a munkát mielőbb befejezzük. Számunkra azért is lényeges ez, hogy a tartomány igazolhassa, a nagyobb autonómiával magasabb életszínvonalat, nagyobb jogbiztonságot tud biztosítani polgárainak, és haladást tud elérni a nemzetiségi viszonyok és a kisebbségi jogok tekintetében is.
