Nagyhét. A húsvétra való készülődés jeleként az asztalon már ott a barka, nárciszokkal, tulipánnal díszítve, a nagyi által készített festett tojások már a kosárban lapulnak. Bár első pillantásra úgy tűnik, teljes nyugalomban készülődnek az ünnepre, a beszélgetésből kiderül, a szabadkai Úri család nagyon sokat ad a hagyományokra, s nem csak külsőleg, lélekben is próbálják méltóképpen bevárni a húsvétot.
– Míg a karácsony a legmeghittebb ünnep, addig a húsvét a katolikusok legnagyobb ünnepének számít. Sajnos a munka miatt a húsvétra nem tudok úgy felkészülni, ahogy szeretnék, de azért itt a család, a szüleim, akik besegítenek – mondja Úri Szűcs Szilvia.
Náluk a húsvét virágvasárnappal kezdődik, amikor együtt elmennek a templomba és megszenteltetik a barkát, melynek egyik részét a hét folyamán kiviszik a temetőbe, másik részét pedig beöltöztetik húsvétfának. A böjt ugyanúgy hozzátartozik az előkészületekhez, és amennyire csak tudnak, alkalmazkodnak ehhez is.
– A böjt nem csak arról szól, hogy lemondunk a húsról, inkább arról, hogy lemondunk valamiről, amit szeretünk. Persze teljes mértékben nem lehet betartani a böjtöt, de igyekszünk. A hét folyamán kilátogatunk a temetőbe, és persze a nagytakarítás is ezekben a napokban zajlik. Itt anyukám segít be egy kicsit, mert egyedül nem győzném. Nagyhét folyamán készülnek el a díszek, amiben Luca lányom is részt vesz. A díszek elkészítését, de tulajdonképpen mindent, ami hozzátartozik az ünnephez, a húsvéthoz, karácsonyhoz, a nagymamámtól tanultam meg. Érdekes, hogy a nagyszüleim idejében mindig komoly készülődések előzték meg az ünnepet, a szüleim viszont már valahogy kevésbé adtak az ilyesmire. Amióta viszont itt vannak a gyerekek, Réka, Bence és Luca, én is egészen másként viszonyulok a húsvéthoz, és nagyon örülök neki, hogy nekik is milyen sokat jelentenek a hagyományok.
– Mivel szeretem a változatosságot, minden évben más-más süteményt sütünk. Idén, mivel húsvéthoz közel esik Réka lányom születésnapja és édesapám névnapja, úgy döntöttünk, hogy lesz egy nagy torta és kétféle aprósütemény. Miután a sonka a kemencébe kerül, a gyerekek megcsinálják a fészket, amit virággal díszítenek. Általában a fa közelébe vagy a teraszra tesszük a fészket. Ha nem vagyunk túl fáradtak, akkor elmegyünk a feltámadási misére, de ha nem tudunk eljutni, akkor vasárnap reggel megyünk templomba. Reggel már megejtjük az ajándékozást, és amikor hazajövünk a miséről, megreggelizünk, délután pedig összejön a család. Régebben a nagyszülők elrejtették az ajándékokat a kertben, amiket a gyerekeknek meg kellett keresniük, és bár nagyon élvezték, mára már kinőttek belőle, ezért már csak a fészek mellé kerülnek ajándékok.
Az Úri család nő tagjai hétfőn a locsolókat festett- és csokitojással, valamint gyümölccsel és egy kis pénzzel várják. Szilvia szerint a locsolkodás újra kezd népszerűvé válni a fiatalok körében mely, mint minden szokás, valamennyire modernizálódott, ami persze nem baj, mert a lényeg az, hogy fiatal közeli legyen, ugyanakkor megőrződjön a magyarság egyik nagy hagyománya.
– Biztos vagyok benne, hogy a gyerekeimnek sokat jelentenek az ünnepi szokások, mert már most sem engedik, hogy bármit kihagyjunk az ünnepből. Ők biztosan továbbviszik a hagyományt, mint ahogy én is a nagyszülőktől tanultam el, milyen formában kell elmúlnia a húsvétnak vagy a karácsonynak. A fiatalabb generációkkal ellentétben, az idősek talán kevésbé tudják befogadni az új dolgokat, pedig ettől csak gazdagodik az életünk, és végső soron attól, hogy a húsvét elüzletiesedett, már-már divattá is vált, az ünnep jelentősége nem csökkent. Legalábbis, aki megérti, mennyire fontos ez az ünnep, annak nem számít más. És azt hiszem, az, hogy ezen a napon együtt van a család, már önmagában is sokat jelent – véli Szilvia.
A mai rohanó világban, amikor nincs időnk egymással törődni, figyelmet szentelni szeretteinknek, az ünnep az, ami újra összehoz, ami megadja nekünk a közösség élményét. Bár az évek folyamán változnak a szokások, és az ősi hagyományok idomulnak a modern világhoz, a mögöttes tartalmak még ott lapulnak, melyről nem szabad megfeledkeznünk.
