A bűncselekmények után érdeklődőknek napjainkban már nem szükséges egyes bulvárlapok úgynevezett fekete krónika rovatait bújniuk. A bűncselekmények legkülönbözőbb formái tornádóként söpörnek végig az országon, és mindez az elmúlt hétvégén egy rendőrgyilkosságban tetőződött. Ennek a bűncselekménynek az elkövetésével egy 19 éves fiatalembert gyanúsítanak, aki nemrégen szökött meg a börtönből. Amikor a mindennapok és mindenki életének részévé válik a bűnözés, akkor a polgárok tekintete fokozottan az igazságszolgáltatásra szegeződik, hiszen ahogy azt már az elnevezés is sejteti, az ide kapcsolódó szerveknek és intézményeknek lenne a feladata igazságot szolgáltatni. Ez olykor megvalósul, bár sok esetben jogos a polgárok kritikája. Slobodan Radovanović köztársasági államügyész tegnap kijelentette, Szerbiában pillanatnyilag a büntetőjogi rendszer nem hatékony, és nem is nem adekvát. A Magyar Szó a téma kapcsán Molnár Ferenc cel , a szabadkai Kerületi Bíróság ügyvezető elnökével beszélgetett, aki a következőképpen minősítette a szerbiai büntetőjogi rendszert:
– Szerbiában a büntetőjogi rendszer 2005-től napjainkig folyamatos átalakuláson esett át. 2005-ben meghozták az új büntetőjogi törvénykönyvet, és a kiskorú bűncselekmény-elkövetőkről szóló különleges törvénykönyvet. 2006-ban a büntetőjogi eljárásról szóló törvénykönyvet fogadták el az illetékesek, bár itt érdekes fordulatot vettek a történések. Ezzel a törvénykönyvvel kapcsolatban a szakma illetékesei egyhangúlag megállapították, hogy az nem felel meg az országban uralkodó jelenlegi helyzet követelményinek. Szerbiának valószínűleg 2010-ben lesz új büntetőjogi eljárásról szóló törvénykönyve, addig a 2002-es érvényes. Ami dicséretes az országban, az a külföldi tapasztalatokhoz való alkalmazkodás. Az illetékesek folyamatosan követik az európai országok, az előrehaladottabb társadalmak igazságügyi szerveinek a tapasztalatait, és a részleteket sikeresen be is ültetik a hazai modellbe, amennyire azt persze a szerbiai valóság megengedi. Véleményem szerint tehát fejlődik a büntetőjogi rendszer.
Hogyan lehetne a büntetőjogi rendszert a társadalom számára kedvezőbb irányba terelni?
– Ezzel a kérdéssel kapcsolatban először is az előbb említett folyamatos átalakulást emelném ki. Ennek a folyamatnak a hatására állandóan fejlődik a büntetőjog, de a folyamatos átalakulásnak van egy negatív vonulata is. A büntetőeljárás folyamán egy alapvető emberi jogról döntünk, ezért nem jó, ha állandó változáson esnek át az előírások, hiszen a rendszer nem tudja követni ezeket a módosításokat. A jövőben tehát nélkülözhetetlen a büntetőjogi rendszer állandósítása. A bírósági rendszer szintén megreformálás előtt áll, és erre valóban szükség van. Valós az alapja ugyanis azoknak a kritikáknak, miszerint lassú az igazságszolgáltatás. Ebből a vontatott iramból főleg a sértettnek és társadalomnak származik a legnagyobb kára. Ha összeáll majd az új bírósági rendszer, akkor elsősorban az eljárások felgyorsítására, valamint az igazságszolgáltatás átfogó értelemben vett hatékonyabbá válására látok valós esélyt.
A mind kegyetlenebb bűncselekmények elkövetői egyre fiatalabb személyek. Megerősíthető-e ez az állítás?
– Sajnos igennel kell válaszolnom. A mi területünkön is egyre növekszik a fiatal, illetve kiskorú bűnelkövetők száma. És ezek a bűnelkövetők egyre agresszívebbek. A kiskorúak körében egyre inkább növekszik az elkövetett betöréses lopások és a rablások száma. Ami pedig az elkövetés során alkalmazott fegyvert illeti, úgy tűnik Európában mindenfelé reneszánszát éli a kés, mint sérülést okozó eszköz. Londontól Rómán és Szabadkán át Moszkváig az erőszakos bűncselekmények kiskorú elkövetői körében a kés dominál, mint fegyver.
Mivel magyarázza a kiskorúak körében megemelkedett bűnözési arányt?
– Az okok mindig a büntetőjogon kívül esnek, inkább szociológiai, illetve kriminológiai elemzésre lenne szükség, ha erre a jelenségre keressük a megoldást. Tapasztalataim és meglátásom alapján azonban két okra vezethető vissza a napjainkban fokozódó kiskorú-bűnözés. A nagyfokú agresszivitás ennek a korosztálynak körében a kilencvenes évek hozadéka. Ezek az elkövetők a múlt század kilencvenes éveiben születtek, tehát egy olyan időszakban kellett volna szocializálódniuk, amikor erre nem voltak adottak a feltételek. Most pedig, amikor befejeződik az érési folyamat, amikor lábra kellene állniuk ezeknek a fiataloknak, akkor lecsapott a gazdasági válság. A válság a lakosság számára büntetőjogilag sem fog semmi jót hozni. Sőt! Már most olyan tendenciákról lehet beszámolni, miszerint növekszik a vagyon ellen elkövetett és a csakis egzisztenciális okokból elkövetett bűncselekmények száma. Ezekben az esetekben nem szervezett bűnbandákról, vagy úgynevezett hivatásos bűnözőkről kell beszélni, olyan emberek is bűncselekmények elkövetésére kényszerülnek, és fognak az elkövetkezendő időszakban is kényszerülni, akik eddig tisztességes életet éltek. A nevelési folyamatokban szintén komoly gondokról kell jelentést tenni. Az iskola sem tölti be már azt a szerepet, amit egykoron, kevésbé nevel. A probléma megoldása a szülőknél kezdődik és az iskolákban folytatódik. Mindenféleképpen meg kell erősíteni a család társadalmi szerepét, az iskolákban pedig minőségesebb nevelői munkának kell megvalósulnia. A társadalom viszont a büntetőjogon keresztül tud reagálni. A büntetőjog elítéli és bünteti az elkövetett bűncselekményt, ha ez kellő szigorral valósul meg, akkor el tudjuk riasztani az esetleges elkövetőket. Ez a lehetősége megfékezni a kis- és fiatalkorúak közötti bűnözést. Társadalmi tény, nem születik senki bűnözőnek.
A büntetés-végrehajtási intézetekből elbocsátottak esetében milyen mértékben lehet „javulásról” beszélni? Vagy inkább a bűnözés melegágyának lehet nevezni ezeket az intézeteket?
– Mindkét állításnak van valós alapja. Tény, hogy számos elítélt sokkal dörzsöltebb bűnözőként jön ki, mint amikor megkezdte börtönbüntetésének letöltését. Ezzel kapcsolatban érvényes a megállapítás, miszerint a börtönök a bűnelkövetés egyetemei. Emiatt egyrészt szintén a rendszer hibáztatható. Ha a megfelelő és illetékes intézmények, illetve szervek segítenék a börtönökből elbocsátottak integrációját a társadalomba, akkor sokkal kevesebben lépnének ismét a helytelen útra. Ha azonban senki sem gondoskodik róluk, ha nem biztosítunk a számukra alternatívákat a boldoguláshoz, akkor sokan közülük ismét a bűnözés mellett döntenek. Régebben, amíg a társadalom nem csak a piacgazdaság fejlesztésével foglalkozott, addig létezett egy úgynevezett szociális védőhálózat, pontosabban egy büntetés utáni szociális rendszer. Ebben a rendszerben részt vettek a szociálisgondozó-központok, valamint különböző társadalmi szervek. Ezek az intézmények segítették a büntetés-végrehajtási intézetekből elbocsátottak beilleszkedését a társadalomba. Ma erre már nincs keret, és valószínűleg egyhamar nem is lesz, pedig – hogy Napóleont idézzem – egy sikeres, megnyert háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz meg pénz.
