A kimutatások szerint az elmúlt két és fél hónapban a köztársasági képviselők huszonöt alkalommal utaztak külföldre, s nem csak az Európai Uniót járták be, néhányan Kínába, Algériába vagy Etiópiába látogattak el. A Blic napilap kérésére a szerb parlament állította össze a képviselők utazásairól szóló kimutatást, de az nem tartalmazza az utazások költségeit, és az sem lehet tudni, hogy ezek az utazások milyen célt szolgáltak és mennyire lesznek Szerbia hasznára.
Varga László: Az lenne a jó, ha a képviselők minél több meghívást kapnának
Az utazások költségeit természetesen a parlament illetve az állam állja. A lista szerint január végén tizenöt képviselő Szófiába látogatott, majd februárban a dán parlament került sorra, amit egy washingtoni látogatás követett, a brüsszeli NATO-szemináriumra pedig a Szerbiai Demokrata Párt egyik képviselője utazott ki, aki egyébként ellenzője Szerbia NATO-hoz való csatlakozásának. Márciusban négy képviselő megjárta Pozsonyt, tizenegy képviselő tanulmányi úton járt Spanyolországban, öten utaztak Bécsbe az EBESZ ülésére, hárman Pekingbe látogattak, majd Isztambulban, a vízről megtartott fórumon is részt vettek néhányan. Más képviselők megjárták Rómát, Párizst, Valenciát és Berlint, áprilisban pedig egy kairói útra is sor került. A legtöbbet úton lévő képviselők között szerepel Slavica Đukić-Dejanović, a szerb parlament elnöknője, vagy például Miloš Jeftić és Nataša Vučković demokrata képviselők, és Varga László is, aki köztársasági képviselő és a szerb parlament Európai Integrációs Bizottságának elnöke is egyben.
Varga László elmondta, hogy a parlamenti képviselői munkához nemcsak a törvénymódosítási javaslatok benyújtása, az üléseken való részvétel és felszólalás vagy a szavazás tartozik, hanem a más országok, nemzetközi szervezetek parlamentjével való kapcsolattartás is. Ahogyan Belgrádban fogadnak küldöttségeket, úgy a mi képviselőink is kapnak meghívásokat, melyeknek eleget kell tenni, hiszen a látogatások alkalmával lehetőség van a tapasztalatcserére, diplomáciai kapcsolatok kialakítására, erősítésére, vagy arra, hogy partnereinket meggyőzzük, támogassák Szerbia európai integrációját.
– Nekem, mint a parlament Európai Integrációs Bizottsága elnöki tisztségét betöltő személynek teljesen természetes, hogy egy-két naponta fogadok különböző uniós országokból érkező parlamenti küldöttségeket, és ugyanúgy én is elutazom például olyan országokba, amelyek hasonló helyzetben vannak, mint Szerbia. Vannak persze olyan parlamenti feladatkörrel rendelkező képviselők, akiknek a munkájához nem tartozik hozzá az utazás, de azt hiszem, hogy az lenne a jó, ha a képviselők minél több meghívást kapnának, mert így lehetőség lenne a nemzetközi kapcsolatok létrehozására, a nemzetközi folyamatokban való részvételre – magyarázta a képviselő.
Az, hogy hányan vesznek részt ezeken a külföldi látogatásokon, attól is függ, hogy a meghívó fél hány tagú delegációra számít. Ha meghívnak például öt képviselőt, de csak ketten mennek el, annak negatív üzenete van: hogy Szerbia nem tartja elég fontosnak azt az eseményt.
– Azoknak a bizottságoknak a képviselői vesznek részt az ilyen utakon, akik valamilyen szinten érintettek az adott eseménnyel kapcsolatban.
A gyakorlatban bizonyára megesett olyan, hogy egy kisebb horderejű eseményre többen utaztak ki, mint az indokolt lett volna, de ez nem általános jelenség, és olyan is előfordult már, hogy egy fontos találkozón kevesebb képviselő jelent meg vagy teljesen lemaradtunk egy-egy fontos eseményről.
A parlamenti diplomácia abból a szempontból is előnyös, hogy sokkal nyitottabb, őszintébb beszélgetésekre van lehetőség, és az ilyen kapcsolattartás nélkül nagyon sok lehetőség bezárulna az ország előtt.
A képviselő szerint ezt a kérdést a közvéleménynek sokkal pozitívabban kellene kezelnie, értékelnie, mert ezek az utazások azt is jelzik, hogy már nem vagyunk izolálva a világtól. A külföldi utak költségeit időnként teljes mértékben a parlament állja, máskor csak egy részét kell fizetnie az útnak, ugyanakkor, amikor Szerbiába érkezik egy meghívott küldöttség, ennek költségei, vagy egy részük ismét csak a parlamentre hárul, de vannak olyan utak, melyeket teljes egészében nemzetközi szervezetek, uniós intézmények finanszíroznak.
A mai nehéz gazdasági körülmények mellett természetesen felmerül a kérdés, nem kellene-e ezen a téren is spórolni, de Varga szerint sok más olyan terület van a parlamenten belül, ahol nagyobb megtakarításokat lehetne elérni, és hosszú távon az utazások kifizetődőek lehetnek.
