A Liliom család két tizenegy éves csemetéje, Luka és Marko koraszülöttként jött a világra. Kezdetben a szülők azt hitték, Markóval lesz nagyobb problémájuk, de mint kiderült, Luka állapota sokkal rosszabb, hiszen mindkét szemére vak, és örök életére mozgásképtelen marad, Marko viszont, míg a jobb szemére teljesen vak, a bal szemére tíz százalékot lát. Látásán mindeddig nem tudtak javítani, és bár ő sem élhet teljes életet, nagyobb az önállósága, és amit csak lehet, igyekszik megismerni.
Gondolhatnánk, nekik és szüleiknek is szomorú sors jutott, de aki közelebbről megismeri őket, rájön, a körülmények ellenére az övék egy boldog, kiegyensúlyozott család, ahol a szeretet, a törődés, az összetartás jegyében telnek a mindennapok. Egy szülő számára nagy keserűség gyermeke betegsége, de Mirjana és Tibor erre is rácáfol, önfeláldozóan nevelik az ikreket, s igyekeznek mindent megadni nekik.
– Luka állandó felügyeletet igényel, délelőttönként a Kolevka Gyermekotthon napközijében van, és arra a két-három órára, amikor egyikünk sincs itthon, egy hölgy vigyáz rá. Markót, attól függően, hogy melyik váltásba jár, hol én, hol Tibor visszük el az iskolába, illetve megyünk érte. A gyerekek miatt az volt a legjobb megoldás, hogy ugyanott dolgozzunk mindketten, csak két külön váltásban, így sokkal több időt tudunk velük tölteni. Luka miatt persze sok helyre körülményes elmenni, sokkal érzékenyebb, például az időjárás-változás is nagyon kihat rá, és nem lehet felügyelet nélkül hagyni, de Marko sokat eljár itthonról – mondja Miro.
Marko a látásproblémáit leszámítva teljesen egészséges, intelligens, jó kedélyű kisfiú. Minden érdekli, kíváncsisága kielégíthetetlen. A híradót ugyanolyan szívesen megnézi, mint kedvenc focicsapatának, a Crvena Zvezdának a mérkőzéseit, és amikor csak lehet, kijár a lóversenypályára. Az osztály kedvence, rengeteg barátja van, és amikor csak tehetik, együtt vannak. Képesek néha hosszú órákat eltölteni egymás társaságában, sétálnak, vagy a közeli játszótéren múlatják az időt. Marko mindent szeret csinálni, amit csökkent látása megenged, ám amiben akadályozva érzi magát, azt teljesen kizárja az életéből. Mint minden diák, azt mondja, bár szeret iskolába járni, tanulni már kevésbé, de erre rácáfolnak az osztályzatai és a képességei is.
– A kedvenc tantárgyam a torna, a zene és a polgári nevelés, a rajzot már nem nagyon szeretem. Néha a barátaim is segítenek a tanulásban, és sokat vagyunk együtt iskolán kívül is – mondja Marko.
Szerbiában két olyan iskola működik, ahol inkluzív oktatás folyik a speciális igényű gyerekek számára. Az egyik a szabadkai Sonja Marinković Általános Iskola, ahová Marko is jár. Az osztálytársai kivétel nélkül egészséges gyerekek, és míg a többiek írnak, olvasnak, új anyagot tanulnak, ő a tanteremben ülve figyeli az elhangzottakat. Megtanult írni és olvasni, de általában nem a papírt, ceruzát és a szemét, hanem a fejét használja. Ha például matematika ellenőrzőt írnak, ő a tanítónő mellett ül, aki felolvassa neki a feladatot, amit Marko fejben számol ki, megmondja a szerinte helyes eredményt, amit a tanítónő beír a feladatlapra, az új anyagot pedig nagy formátumú papírra lefénymásolják neki.
– Az iskolában nincs kivételezés, úgy kezelik, mint bármelyik másik diákot. Ha nem tudja az anyagot, ugyanúgy egyest kap, mint bárki más. És itthon is ugyanez a helyzet. Nem akarjuk elkényeztetni, meg kell tanulnia, hogy nem lehet mindent, és ha valamit nem jól csinál, jön a büntetés. Ezzel hosszú távon ő jár jól, mert önállóbb lesz, és jobban boldogul majd az életben. Máris gond nélkül egyedül lehet hagyni néhány órára, mert a házon belül tökéletesen eligazodik, még biciklizik is, az utcán azonban nem szeret egyedül közlekedni még gyalogosan sem – meséli Marko anyukája.
A szülőket most Marko továbbtanulása aggasztja a leginkább, hiszen szeptembertől megkezdi az ötödik osztályt. Eddig nem volt probléma a tanulás, hiszen négy éven keresztül ugyanabba az osztályterembe járt, és egy pedagógus foglalkozott vele, de a felső tagozatosok tantárgytól függően teremről teremre vándorolnak egyik tanártól a másikig, egyre több információ jut el hozzájuk, és nincs lehetőség olyan nagy figyelmet fordítani a kisfiúra, mint ahogy azelőtt a tanítónő tette. A megoldást két speciális számítógép megvétele jelentené, melyek ára mintegy tízezer euró. Marko az egyik gépen az iskolában tanulna, a másikon pedig lehetősége lenne otthon gyakorolni. Az iskola zenetanárnője, Nataša Vlainić és Žarko Lazić színész a Pink televízió Tánccal az álmokig című műsorában is részt vett, abban a reményben, hogy ha sikerül nyerniük, megvehetik a számítógépet, Marko pedig tovább tanulhat, és befejezheti az általános iskolát. Sajnos azonban a pár múlt héten kiesett, és pillanatnyilag a szülők nem tudják, hogyan oldják meg az anyagiakat.
– Szeretném megköszönni mindenkinek, aki eddig segített Markónak. Nagyon hálásak vagyunk az iskolának, Natašának, Jovčić Slobodankának, a fiam tanítónőjének, a szavazóknak és mindazoknak, akik támogattak minket. Bár Nataša kiesett, a műsor által újabb remény csillant fel előttünk, hiszen megkeresett bennünket egy hölgy, aki elmondta, hogy Amerikában végeznek egy speciális műtétét, amivel jelentősen fel lehet javítani Marko látását. Jelenleg ennek próbálunk utánajárni, és reménykedünk.
Ahogy véget ért a műsor, mely miatt a család minden héten Belgrádba utazott, hogy szurkoljanak a tanárnőnek, a kisfiúra ismét csendesebb napok köszöntöttek. Marko továbbra is éli a tizenévesek gondtalan életét, ismét a tanulásnak és a barátainak szentelheti napjait, de sosem fog lemondani legnagyobb vágyáról, hogy meggyógyuljon a szeme, s úgy lássa a világot, mint az egészséges emberek.
