A múlt héten a Tartományi Képviselőházban a Vajdasági Klub köré tömörülő 10 civil szervezet kerekasztal-beszélgetést tartott a statútum kérdéséről, amelyen Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke is részt vett, s hangot adott bíráló véleményének, a hatalom viszonyulására vonatkozóan. Lapunknak erről a következőket nyilatkozta:
– Április 14-én volt a féléves évfordulója annak, hogy a vajdasági parlament elfogadta Vajdaság alapokmányát, s ez a hat hónap alatt a köztársasági parlament nem volt képes napirendre tűzni a számunkra oly fontos statútum megvitatását. Ez semmi másnak se minősíthető, mint időhúzásnak.
Nem egyszer mondtam már, hogy a halogatás nagy befolyással bír arra, hogy Szerbiát miként ítélik meg külföldön. Az állam integrációs folyamata lelassult, mindez annak következménye, hogy nem képesek napirendre tűzni a statútum kérdését. A megtorpanás senkinek sem tesz jót, én úgy vélem, hogy az adott kérdést, hogy mikor fogadják már el végre köztársasági szinten is a statútumot, a köztársasági parlament elnökének és Szerbia kormányfőjének kell feltenni, hiszen ennek a koordinálása az ő kezükben van. Ami a tartományt illeti, mi mindent megtettünk, amire az alkotmány kötelezett bennünket, sőt még azon is túlléptünk. Nem szívesen bocsátkoznék jóslatokba, hogy mikor fog bekövetkezni a statútum elfogadása, az biztos, hogy ez most már egyedül Belgrád jóakaratától függ.
Ki fékezi leginkább a statútum jóváhagyását?
– Azt gondolom, hogy sajnos létezik egy majdhogynem szervezetnek mondható visszafogó erő, mert láttam és tapasztaltam, amikor Közép-Szerbiában jártam, hogy a regionalizmus kérdésének fontosságát mennyire nem ismertetik mindazokkal, akik ebben érdekeltek. Ott derült ki Nišben, Novi Pazarban, Jagodinában és Kragujevácon, hogy Szerbia szemszögéből igen is fontos a regionalizáció, s az adott helyeken is ezt szeretnék elérni, de sajnos mindez Belgrád részéről eddig süket fülekre talált. Az a politikai elit Belgrádban, amely véleményem szerint ódzkodik a regionalizmus kérdésének a megnyitásáról, gátolja Vajdaság autonómiájának a kibontakozását és a statútum elfogadását. Teszi ezt egyszerűen azért, mert félti a saját privilégiumait, kivívott előjogait. Ezt kell nekünk megdöntenünk, hogy Szerbia végre valahára nyíltan és őszintén elindulhasson az európai integráció útján.
A jelenlegi helyzet szerint úgy tűnik, hogy Vajdaság egy hajléktalanhoz hasonlítható, akinek se vagyona, se eredeti pénzforrása nincs. Tudunk mi ezért harcolni?
– Amikor a közelmúltban a hatásköri törvényről volt szó, a tartományi kormány megadta a saját véleményét, elmondta, hogy ha jól tudom 16-17 módosítást indítványozott, egyebek között az említett kérdések is közöttük szerepelnek: a saját vagyon és az eredeti pénzforrások. Világosan meg kell fogalmazni, hogy mi a vajdasági vagyon, és hogy milyen pénzügyi kérdésekről és milyen keretek között dönthetünk azért, hogy működjön és éljen az autonómia.
