Egy ideig abban a hitben ringattuk magunkat, mi már úgyis annyira rossz helyzetben vagyunk, hogy szinte meg se kottyan nekünk egy kis gazdasági válság, s ha érezteti is a hatását, kevésbé fogjuk megsínyleni, mint mások. Aztán eljött az az idő is, amikor szembesülnünk kellett a ténnyel, hiába volt rossz eddig, ezután egyre nehezebb lesz. Egyre több vállalat kényszerül drasztikus intézkedéseket bevezetni, ahol pedig eddig is gondok voltak, most a csőd szélén állnak, és ha már egy Fidelinkának is zárolják a számláját, régen rossz.
Az elmúlt néhány hónapban harminc százalékkal nőtt a munkanélküliség, és sokan az állásukkal együtt akár a tetőt is elveszíthetik a fejük fölül, mert képtelenek tovább fizetni a felvett hitelt. Közben állami és önkormányzati szinten is arra keresik a megoldást, hogyan lehetne minél többet megspórolni. Szabadkán a Polgármesteri Hivatal különféle szigorításokat próbált bevezetni, ami elsősorban a reprezentációs és reklámköltségek csökkentésére irányul, s erre buzdították a közvállalatokat is.
Néhány hónapja kelt szárnyra a hír, hogy az önkormányzat Szabadkán külön sajtóirodát szeretne nyitni. Május 3-ra, a szabad sajtó világnapjára el is készült. A Városháza egyik, éveken át üresen álló helyiségében kapott helyet a City Press Roomra elkeresztelt sajtóiroda, mely ezentúl az önkormányzati sajtótájékoztatók helyszíne lesz. A városi költségvetésből egymillió dinárt fordítottak rá, hogy rendbe rakják, és néhány számítógéppel valamint internetkapcsolattal ellássák. Talán azért nem egészen világos számomra a Press Room ennél pontosabb funkciója, mert rossz a terem akusztikája és túl hátul ültem ahhoz, hogy mindent halljak a megnyitóbeszédből. Amíg nézelődni lehetett a szépen felújított teremben, felfedeztem egy hatalmas plazmatelevíziót és két kivetítőt, melyről azonban kiderült, nem sok haszna van, mivel az operatőrök, feltéve, hogy a megfelelő szögből szeretnék elkészíteni a felvételeket, eltakarják a beszélőt, a plazmatévét és a kivetítőket is. Annyi világossá vált számomra, bár nem tapasztaltam, hogy a sajtóiroda létrehozásával az újságírók munkáját akarták megkönnyíteni, és közvetlenebb kommunikációt kialakítani velük. Mivel a helyiséget más vállalatok, intézetek, szervezetek is igénybe vehetik majd egy-egy sajtótájékoztató idejére, ezzel elméletileg erre a helyre koncentrálódhat a helyi eseményekről való tájékoztatás, és így időt lehet megtakarítani. A polgármester hozzátette, több pénzt kellett volna ráfordítani a sajtóirodára, főleg a technikai felszereltség tekintetében, de a perselyben most ennyi volt, viszont várják az ötleteinket, javaslatainkat, mi kellene még.
Tulajdonképpen ez az egymillió dinár nem egy borzasztóan nagy összeg, de amikor mindenki arról beszél, mennyire is kellene meghúzni a nadrágszíjat, talán nem a sajtóiroda létrehozása volt a legégetőbb problémánk, még akkor sem, ha a reprezentációs költségeken spórolták meg az árát. Ahogy a szegény ember is utolsó filléreit összekuporgatva egy kupa borra költi azt, azzal vigasztalva magát, hogy legalább vígan megy tönkre, úgy mi sem panaszkodhatunk, hogy a válság kellős közepén nem telik felesleges luxusra.
